A tekintélyes amerikai lap egy új jelenségre figyelt fel az Egyesült Államokban és Kanadában: néhány merész kávés immár nem nyújt wifi szolgáltatást, mely eddigi szinte kötelező volt mindenki számára, aki meg akart élni ebben az iparágban. Az európai kontinensen még megszokottabb, hogy az emberek beszélgetni mennek a kávéházba, de az angolszász országokban a wifi és az okostelefon döntően megváltoztatta a szokásokat. A BBC, mely hasonlóképp összeállítást szentelt a jelenségnek megállapítja: a magány immár elérte a kávéházakat is. Idézik Ray Oldenburgot, a híres szociológust, aki könyvet írt a „harmadik helyről”.

Nem otthon és nem munkahely- ez a nevezetes harmadik hely, melynek szimbóluma volt a kávéház

Ray Oldenburg könyve ma már inkább a félmúltat idézi: amikor még nem az okostelefon volt az emberek legfontosabb partnere. Most a Café Grumpy kávés lánc merész lépésre határozta el magát: nemcsak, hogy nem ad wifit, de olyan kis asztalokat tesz ki a kávéházban, melyeken nem fér el egy laptop. Vagy ha mégis, akkor ráírják a tilalmat az asztalra: laptop free. A lánc majdnem minden kisebb kávézójában végrehajtotta már a wifi ellenforradalmat, csak a legnagyobbakban hagyta meg a szolgáltatást.

Az igazán nagyok: a Starbucks és a Caffé Nero ellenállnak a nyomásnak. Náluk a wifi továbbra is természetes. Még akkor is, ha a kávéházak egyre jobban hasonlítanak az irodákra. Annak is örülni kell, hogy az emberek kimozdulnak otthonról. Azzal, hogy valaki a kávéházban nézegeti a laptopját, már önmagában kilépett a társas életbe. Ma már egyre kevesebb helyen találkozhatnak egymással az emberek, és a kávéház még mindig ilyen hely, akkor is, ha majdnem mindenki a laptopjával vagy az okostelefonjával van elfoglalva- védelmezi a wifit egy szociológus, aki a New York Times-nak nyilatkozott.