Egy hatszáz fős településen létesül egy új üzem, amely száz embernek ad munkát. Christophe Lacombe, a cég vezetője elmondta a Le Figarónak, hogy sikerült olyan termelési technikát kialakítani, amely ellensúlyozza a magasabb francia bért, a legendásan alacsony romániaihoz képest. Ez most kivétel, amely erősíti a szabályt, az ipar Nyugat-Európából való elvándorlását, vagy elindult valamilyen új tendencia? A globalizációt eddig is érzelmi alapon ítélték meg a fejlett világban. Egy háromszáz fős cipőgyár nyugatról keletre telepítése hetekig címlaptéma a nyugati országok sajtójában. De, hogy közben amerikai high-tech cégek milliárdokat nyomnak ez európai gazdaságba, igaz többnyire kis létszámú cégekbe, viszont a beruházásuk értéke messze felülmúlja az innen kivitt cégek üzleti forgalmát, ez ritkán sajtótéma.

Pedig ma már Franciaország az USA első számú európai beruházási célpontja. És főleg a jövő cégei hozzák ide a tőkét, 440 ezer magasan képzett franciának adnak munkát és közvetve kétmilliónak a beszállító cégeken keresztül. A teljes francia export 32 százaléka külföldi cégek produktuma. Vagyis Franciaország valójában a globalizáció haszonélvezője, miközben a populista szélsőjobbos sajtó szerint a vesztese. De tényleg lehet-e tendenciának tekinteni a relokalizációt?

 A francia gazdaság friss adatai azt jelzik, hogy erősödik az üzleti szféra optimizmusa, csökken a munkanélküliség és az alakuló vállalkozások száma meghaladja a csődbe mentekét. Hogy ez mennyire a kedvező a világgazdasági környezet eredménye és mennyiben tulajdonítható az egy éve hivatalba lépett Macron elnök vállalkozásbarát, a jövő iparágait támogató koncepciójának, az még kérdéses.

A hagyományos francia modellhez, például az ágazati kiváltságokhoz ragaszkodó vasutasok sztrájkja azt jelzi, hogy a reformok, a negatívan érintett érdekcsoportok kemény ellenállásába ütköznek. De közben minden közvélemény-kutatás szerint a franciák többsége támogatja az elnök reformjait.