A 94 éves korában elhunyt író-szerkesztő, William Phillips halálával végleg a múlté lett az általa szerkesztett legendás New York-i folyóirat, a Partisan Review is. Az 1934-ben virtigli kommunista lapként induló szemle, amelyben eleinte trockisták és sztálinisták vitatták az eszme lehetséges útjait, később maga rántotta le a leplet a sztálinizmus igazi arcáról, filozófusok, publicisták, esszéisták vitáinak szabad és izgalmas terepe lett, s a huszadik század nagy amerikai íróit indította el pályájukon. A Partisan Review az a folyóirat volt, amelyben egy esszé még forradalmat csinált.

William Phillips - aki korábban elkötelezett kommunistaként a párt által támogatott, baloldali írókat tömörítő szervezetben működött - és alapító társa, az oroszországi emigráns Philip Rahv tíz szám után szakított az amerikai kommunistákkal, akik szovjet típusú irodalmat akartak olvasni a Partisan Review lapjain. Phillips és Rahv szerkesztőként nem kértek a szocreálból, így elvtársaik szemében rögvest az imperializmus ügynökei lettek.
A Partisan Review a New York-i - és így az amerikai és európai - gondolkodók és írók egyik legizgalmasabb fóruma volt, publikált benne Bernard Malamud, Isaac Bashevis Singer, Saul Bellow, Norman Mailer, Albert Camus és Arthur Koestler. Írt bele Hannah Arendt, Jean-Paul Sartre, Simone de Beauvoir, s itt látott napvilágot Susan Sontag híres camp-esszéje is. A folyóirat, amelynek példányszáma sosem lépte át a 15 ezret, nagy hatással volt az amerikai értelmiségi gondolkodásra."Outsiderek voltunk az elején, és fogalmunk sem volt, meddig tarthat, amit elkezdtünk. Aztán kiderült, a marginálisnak hitt gondolataink végül is központi szerepet játszottak a kultúra fejlődésében" - mondta Phillips 1997-ben, visszatekintve folyóirata évtizedeire. 
Phillips mindig a legégetőbb témákhoz nyúlt. A második világháború idején annak a vitának adott teret a lap, amely az Egyesült Államok háborús szerepvállalásáról szólt. A negyvenes-ötvenes évek fordulóján Phillips és köre is kiábrándult a kommunizmusból - ahogyan ez Európában is lezajlott -, a Partisan Review pedig felfedte a sztálinizmus igazi arcát, közölve többek között George Orwell írásait. A folyóirat nem adta fel Amerika-kritikáját sem: a Greenwich Village-i Stewart's Cafeteriában gyülekező írók, gondolkodók csoportja, a "New York Intellectuals" - igen, a névben szándékos az irónia, mintha egy baseball-csapatot jelölne - határozta meg a lap arculatát. Társa 1972-es halála után Phillips vitte tovább a Partisant, s nem hagyta abba akkor sem, amikor a folyóirat nagy korszaka a hetvenes években véget ért, s egykori szerzői már más szellemi műhelyek köré csoportosultak. A legenda tovább élt, ha létrehozóját elfelejtették is. A New York-i partizán sosem adta fel.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!