A 94 éves korában elhunyt író-szerkesztő, William Phillips halálával végleg a múlté lett az általa szerkesztett legendás New York-i folyóirat, a Partisan Review is. Az 1934-ben virtigli kommunista lapként induló szemle, amelyben eleinte trockisták és sztálinisták vitatták az eszme lehetséges útjait, később maga rántotta le a leplet a sztálinizmus igazi arcáról, filozófusok, publicisták, esszéisták vitáinak szabad és izgalmas terepe lett, s a huszadik század nagy amerikai íróit indította el pályájukon. A Partisan Review az a folyóirat volt, amelyben egy esszé még forradalmat csinált.

William Phillips - aki korábban elkötelezett kommunistaként a párt által támogatott, baloldali írókat tömörítő szervezetben működött - és alapító társa, az oroszországi emigráns Philip Rahv tíz szám után szakított az amerikai kommunistákkal, akik szovjet típusú irodalmat akartak olvasni a Partisan Review lapjain. Phillips és Rahv szerkesztőként nem kértek a szocreálból, így elvtársaik szemében rögvest az imperializmus ügynökei lettek.
A Partisan Review a New York-i - és így az amerikai és európai - gondolkodók és írók egyik legizgalmasabb fóruma volt, publikált benne Bernard Malamud, Isaac Bashevis Singer, Saul Bellow, Norman Mailer, Albert Camus és Arthur Koestler. Írt bele Hannah Arendt, Jean-Paul Sartre, Simone de Beauvoir, s itt látott napvilágot Susan Sontag híres camp-esszéje is. A folyóirat, amelynek példányszáma sosem lépte át a 15 ezret, nagy hatással volt az amerikai értelmiségi gondolkodásra."Outsiderek voltunk az elején, és fogalmunk sem volt, meddig tarthat, amit elkezdtünk. Aztán kiderült, a marginálisnak hitt gondolataink végül is központi szerepet játszottak a kultúra fejlődésében" - mondta Phillips 1997-ben, visszatekintve folyóirata évtizedeire. 
Phillips mindig a legégetőbb témákhoz nyúlt. A második világháború idején annak a vitának adott teret a lap, amely az Egyesült Államok háborús szerepvállalásáról szólt. A negyvenes-ötvenes évek fordulóján Phillips és köre is kiábrándult a kommunizmusból - ahogyan ez Európában is lezajlott -, a Partisan Review pedig felfedte a sztálinizmus igazi arcát, közölve többek között George Orwell írásait. A folyóirat nem adta fel Amerika-kritikáját sem: a Greenwich Village-i Stewart's Cafeteriában gyülekező írók, gondolkodók csoportja, a "New York Intellectuals" - igen, a névben szándékos az irónia, mintha egy baseball-csapatot jelölne - határozta meg a lap arculatát. Társa 1972-es halála után Phillips vitte tovább a Partisant, s nem hagyta abba akkor sem, amikor a folyóirat nagy korszaka a hetvenes években véget ért, s egykori szerzői már más szellemi műhelyek köré csoportosultak. A legenda tovább élt, ha létrehozóját elfelejtették is. A New York-i partizán sosem adta fel.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Macskáik mentettek meg egy házaspárt a biztos haláltól Olaszországban

Macskáik mentettek meg egy házaspárt a biztos haláltól Olaszországban

Nehezen alszik el a gyereke? Ezek a tippek segíthetnek!

Nehezen alszik el a gyereke? Ezek a tippek segíthetnek!

A NASA vezetője szerint 2035-ben szállhatnak le az első emberek a Marson

A NASA vezetője szerint 2035-ben szállhatnak le az első emberek a Marson

Kövér a kurdokról: Európa a miénk, Szíria az övék – videó

Kövér a kurdokról: Európa a miénk, Szíria az övék – videó

Akkorát baloldalizott a Fidesz, hogy elfelejtette a forradalom áldozatait

Akkorát baloldalizott a Fidesz, hogy elfelejtette a forradalom áldozatait

Kövér: Sajtószabadság van, nagyobb is, mint kellene

Kövér: Sajtószabadság van, nagyobb is, mint kellene