Tetszett a cikk?

A 94 éves korában elhunyt író-szerkesztő, William Phillips halálával végleg a múlté lett az általa szerkesztett legendás New York-i folyóirat, a Partisan Review is. Az 1934-ben virtigli kommunista lapként induló szemle, amelyben eleinte trockisták és sztálinisták vitatták az eszme lehetséges útjait, később maga rántotta le a leplet a sztálinizmus igazi arcáról, filozófusok, publicisták, esszéisták vitáinak szabad és izgalmas terepe lett, s a huszadik század nagy amerikai íróit indította el pályájukon. A Partisan Review az a folyóirat volt, amelyben egy esszé még forradalmat csinált.

William Phillips - aki korábban elkötelezett kommunistaként a párt által támogatott, baloldali írókat tömörítő szervezetben működött - és alapító társa, az oroszországi emigráns Philip Rahv tíz szám után szakított az amerikai kommunistákkal, akik szovjet típusú irodalmat akartak olvasni a Partisan Review lapjain. Phillips és Rahv szerkesztőként nem kértek a szocreálból, így elvtársaik szemében rögvest az imperializmus ügynökei lettek.
A Partisan Review a New York-i - és így az amerikai és európai - gondolkodók és írók egyik legizgalmasabb fóruma volt, publikált benne Bernard Malamud, Isaac Bashevis Singer, Saul Bellow, Norman Mailer, Albert Camus és Arthur Koestler. Írt bele Hannah Arendt, Jean-Paul Sartre, Simone de Beauvoir, s itt látott napvilágot Susan Sontag híres camp-esszéje is. A folyóirat, amelynek példányszáma sosem lépte át a 15 ezret, nagy hatással volt az amerikai értelmiségi gondolkodásra."Outsiderek voltunk az elején, és fogalmunk sem volt, meddig tarthat, amit elkezdtünk. Aztán kiderült, a marginálisnak hitt gondolataink végül is központi szerepet játszottak a kultúra fejlődésében" - mondta Phillips 1997-ben, visszatekintve folyóirata évtizedeire. 
Phillips mindig a legégetőbb témákhoz nyúlt. A második világháború idején annak a vitának adott teret a lap, amely az Egyesült Államok háborús szerepvállalásáról szólt. A negyvenes-ötvenes évek fordulóján Phillips és köre is kiábrándult a kommunizmusból - ahogyan ez Európában is lezajlott -, a Partisan Review pedig felfedte a sztálinizmus igazi arcát, közölve többek között George Orwell írásait. A folyóirat nem adta fel Amerika-kritikáját sem: a Greenwich Village-i Stewart's Cafeteriában gyülekező írók, gondolkodók csoportja, a "New York Intellectuals" - igen, a névben szándékos az irónia, mintha egy baseball-csapatot jelölne - határozta meg a lap arculatát. Társa 1972-es halála után Phillips vitte tovább a Partisant, s nem hagyta abba akkor sem, amikor a folyóirat nagy korszaka a hetvenes években véget ért, s egykori szerzői már más szellemi műhelyek köré csoportosultak. A legenda tovább élt, ha létrehozóját elfelejtették is. A New York-i partizán sosem adta fel.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Női tüntetés Lukasenka ellen

Női tüntetés Lukasenka ellen

Elek István: Vidnyánszky, a politikus

Elek István: Vidnyánszky, a politikus

Ingyen fürdőbelépőt ad az időseknek a VI. kerület

Ingyen fürdőbelépőt ad az időseknek a VI. kerület