Galériáját 1997 óta vezeti. Azóta ugyanazon a helyen, változatlan profillal, a kortárs és a történeti fotográfiát egyforma elhivatottsággal bemutatva működik a Vintage. Pőcze Attila, galériatulajdonos a kortárs fotópiac alakulásáról és saját stratégiájáról nyilatkozott a Műértő című folyóiratnak.

A cikk utánközlés, a Műértő című folyóiratban megjelent írás rövidített változata.


- Hogyan kezdődött a Vintage Galéria története?

- Három évig ösztöndíjas voltam a kecskeméti fotómúzeumban. Kiállítások rendezésével, fotósok anyagainak és az archívumnak a rendezgetésével foglalkoztam. Aztán megnyílt a Mai Manó Ház félemeleti kisgalériája, ahol rövid ideig Dénesfay Krisztinával együtt dolgoztunk, aki máig segít nekem a munkában. Akkor már tudtam: saját galériát szeretnék. Körülbelül egy évig tartott, míg fölkészültem erre, közben vettem és el is adtam műtárgyakat..

- Azért nyitottál fotógalériát, mert rést láttál a műkereskedelmi piacon, vagy inkább a fotó iránti elkötelezettség volt számodra a döntő?

Pőcze Attila, galériatulajdonos
Lassú piacépítés
© Műértő-Németh András Péter
- Akkoriban nem volt még műkereskedelmi piac, de nem is erről az oldaláról közelítettem meg a kérdést. A galéria az álmok megvalósításának terepe.
A közvetlen piacorientált műkereskedelem nem az én utam. A mai napig ragaszkodom ahhoz, hogy jó dolgokat mutassak be a lehető legalkalmasabb pillanatban, és az általam jónak tartott művészeket, műveket fogadtassam el. A piac majd követi a jó műveket és a jó gondolatokat.

- Tehát kemény piacteremtést folytatsz?

- A kilencvenes évek elején a fotográfiának nem volt hagyománya a hazai műtárgypiacon. Az elmúlt tíz évben azonban az intézmények és a néhány magánkezdeményezésből létrejött galéria munkája - és persze a fotó megerősödése a nemzetközi műtárgypiacon - meghozta a gyümölcsét.

- Hogyan változott ezzel párhuzamosan a galéria koncepciója?

Tóth József:Lássátok feleim;1967
© Vintage Galéria
- Már az induláskor sem neveztük magunkat fotógalériának. Akkor is látszott ugyanis: a kortárs fotográfia egyre inkább egyenrangú partnerként válik a képzőművészet részévé. Az első időkben hangsúlyozottan fotográfiai indíttatású alkotók munkáit mutattuk be. Mára döntően képzőművészek fotói vagy a technikai médiumok körébe tartozó munkái jelennek meg nálunk. Ezt azonban nem nevezném koncepcióváltásnak. Egyszerűen arról van szó, hogy a kortárs művészetből engem a mai művek érdekelnek, és az alkotóknak ez a köre, generációja hoz létre ilyen képeket. Tehát számomra csak az a fontos, hogy -- akár fotográfiai, akár képzőművészeti indíttatásból -- mai művek szülessenek, amelyek később is értékállónak bizonyulnak. A nemzetközi színtéren is megfigyelhető: a hagyományos értelemben vett fotográfia nem változott meg igazán. Sokkal inkább a nyolcvanas évek művészetére emlékeztet, ezért nemcsak számomra kérdés, hogy mennyire hitelesen mai képet mutat. A nyolcvanas években még relevánsnak tűnt egy fotóval kapcsolatban a kompozícióról és az esztétikáról beszélni, ma a koncepció sokkal fontosabb. A legjelentősebb nemzetközi kiállításokon is az olyan képzőművészeti indíttatású alkotók vannak jelen, amilyenekkel a Vintage foglalkozik. Nem elsősorban a médium számít. Tíz évvel ezelőtt csak festészetre gondoltunk, ha kortárs képzőművészetről beszéltünk. Ma már nem kérdés, hogy a festészet mellett például a videó, a tapéta, a print vagy a fotó is ide tartozik.

- Az elmúlt években a Vintage művészköre is átalakult.

- A galéria léptéke miatt legfeljebb tíz művésszel tudok együtt dolgozni. Igyekszem mindent személyesen intézni, az alkotókkal és az ügyfelekkel való kapcsolattartástól a művek kiválasztásán át a kiállítások rendezéséig. Ez egyfajta korlátot is jelent, de számomra nagyon érdekes, és összehangoltabbá teszi a galéria munkáját. Jelenleg Beöthy Balázs, Bozsó András, Csontó Lajos, Eperjesi Ágnes, Gerhes Gábor, Gyenis Tibor, Németh Hajnal, Szabó Dezső és Szacsva y Pál tartoznak a Vintage körébe. Közülük csak Bozsó klasszikusan fotóindíttatású alkotó. Csontó eredetileg sokszorosító grafikai tanulmányokat végzett, Eperjesi az Iparművészeti Egyetemen tanult, Szabó Dezső és Szacsva y festő. Ma már azonban mindannyian szinte kizárólag fotókat, videókat, printeket készítenek.

Kortárs és tradicionális (Oldaltörés)


- A kortárs képzőművészet felé történt nyitással párhuzamosan előtérbe került a galériának a történeti fotó iránti elkötelezettsége is.

- A Vintage két fő érdeklődési köre a két háború közötti modern magyar fotográfia és az Európai Iskola. Az Európai Iskola alkotóinak munkásságát eleinte a kollázsok, montázsok felől közelítettük meg, ma már ezen a területen is a teljességre törekszünk. Jakovits József kollázsaiból rendeztünk például kiállítást, melyen a szobrait is bemutattuk. Bálint Endre kollázsműveit rajz- és tárgykollázsaival együtt állítottuk ki.

- Milyen szempontok, megfontolások állnak ennek az érdeklődésnek a hátterében?

–A kortárs művészet számára tehát a XX. századi művekkel lehet kontextust

Németh Hajnal: LifeStyle-Less
VI/I; 1998
© Vintage Galéria
teremteni - akár a nemzetközi műtárgypiacon, akár a hazai gyűjtők számára. Azok, akik kezdetben az ötvenes évekig érdeklődtek a XX. század művészete iránt, fokozatosan eljutottak a hatvanas, majd a nyolcvanas évekig, s ma már sokan közülük a kortársra is nyitottá váltak. Ezt a komplexitást meg kell őrizni. Mint magánember én sem szeretnék a lakásomban, az életteremben kizárólag kortárs műveket látni.

- A történeti magyar fotográfia iránt nagy az érdeklődés a nemzetközi műtárgypiacon. Itthon is fogékony rá a közönség?

- Igen, bár a nemzetközi színtéren a fotográfiát már a hatvanas--hetvenes évek óta komoly műtárgynak tekintik, és nálunk ez a folyamat csak az elmúlt évtizedben kezdődött. Ezt a hátrányt sok kiállítással, publikációval, a művek megismertetésével lehet behozni. A galéria gyűjtőköre főként a saját generációmhoz tartozik, legnagyobb részük nem kizárólagosan fotográfiát gyűjt, de az iránt is nyitott. Általában a kortárs iránt érdeklődnek, ugyanakkor azonban amolyan „kiszögellési pontként” kiválasztanak egy-egy modern alkotót, akinek műveivel komplexebbé teszik a gyűjteményüket.

- A Vintage idén ismét sikeresen szerepelt a Paris Photo nemzetközi kiállításon és vásáron.

- Az első években légüres térben mozogtunk ezen a vásáron. Egy távoli ország ismeretlen alkotóit képviseltük. A folyamatos, kitartó jelenlét és munka azonban meghozta eredményét. Ma már vannak referenciái a Vintage által képviselt modern alkotóknak, egyéni és csoportos kiállításokra hívják a műveiket, majdnem ismert művészekké váltak. Közvetlen érdeklődés jelenleg elsősorban a modern magyar fotográfia iránt nyilvánul meg, de ez azt jelenti, hogy a kortárs művészet elfogadtatása is lehetséges a jövőben. A Paris Photóra minden évben úgy készülök, mint egy kiállításra. Olyan anyagot rendezek össze, amely önmagában érdekes, amely felvázol egy képet arról a korszakról, amelyet bemutatok, s amelyben az egyes művek párbeszédben állnak egymással. Katalógust készítek, amely referenciaként is szolgál. Próbálok kívül helyezkedni az itthon, a szakmában kialakult értékrenden, és megérteni, hogyan láthatja egy külföldi a magyar művészetet.

Árak, trendek - egy galerista szerint (Oldaltörés)



- Idén mit állítottatok ki?

- Egyrészt válogatást mutattunk be az 1919 és 1939 közötti modern magyar fotográfiából. Különösen nagy figyelmet keltettek Aczél Márta csendéletei és reklámfelvételei, valamint Kinszki Imre munkái, amelyeket egy New York-i galéria egyéni kiállításra is meghívott. Ezt komoly eredménynek tartom, bár Kinszkinek már korábban is volt a Vintage közvetítésével New Yorkban és Londonban önálló bemutatkozása. A hatvanas évekből Tóth József és Lőrinczy György fotóit mutattuk be. Lőrinczy Györgyöt 1969-ben Magyarországról engedték New Yorkba utazni, ahol több hónapot tölthetett el. Ott készített mintegy 100 darabból álló fényképsorozatát 1972-ben fotókönyvként publikálta. Ezeket a felvételeket és a New York, New York című kötetet olyan sikerrel képviseltük a nemzetközi fórumokon, hogy Lőrinczy György munkássága belekerült egy most megjelenő, a fotókönyvek történetét feldolgozó, reprezentatív amerikai kiadványba. Nyáron az arles-i fotófesztiválon állították ki a műveit, jelenleg a Nederlands fotomuseumban láthatók Rotterdamban. A Vintage a közeljövőben egy német kiadóval közösen reprint kiadásban újra megjelenteti a könyvet. Számos különböző szálon olyan sok esemény indult el azonos időben Lőrinczyvel kapcsolatban, hogy úgy érzem, bekövetkezik az áttörés. A Paris Photón komoly érdeklődés mutatkozott irántunk az amerikai, a francia, a német és az angol gyűjtők részéről, ami nagy eredmény, mert ezek a magyar alkotók nem találhatók meg például egyetlen nemzetközi árverési katalógusban sem. Jövőre más nemzetközi vásárokon is szeretnék részt venni. Bécs és Berlin szerepelnek a terveim között. A német piacot fontosnak tartom a kortárs magyar művészet szempontjából.

- Mi a tapasztalatod az árakkal kapcsolatban?

- Az utóbbi években nagyon magas árak alakultak ki a hazai műtárgypiacon, bizonyos művészek festményeinek áráért már komoly nemzetközi műtárgyakhoz lehet hozzájutni. Mindez azonban egyelőre csak a klasszikus magyar festészetre értendő, a fotóműtárgyakra és a kortárs művészetre nem. Úgy tűnik, a klasszikus műtárgyak piacán lassan elfogynak a minőségi darabok, és ez - a magas árakkal együtt - a kortársnak kedvez.

Spengler Katalin

(A cikk utánközlés, a Műértő című folyóiratban megjelen írás rövidített változata.)

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Földes András Kult

Válságban az utca vandáljai?

A street art, az utcák vizuális képét szorgos aknamunkával átformáló underground művészeti ág nemcsak Magyarországon, de a világban is friss műfajnak számít. A matricázást, sablonozást és plakátkészítést magában foglaló és az illegális akcióktól sem idegenkedő forma nagyjából 15 éves múltra tekint vissza. Budapesten azonban csak néhány éve jelentek meg az első ideológiailag és művészetileg is tudatos falragaszok. Míg azonban a street art a világ nagyvárosaiban virágzik, itthon a látványos felfutást követően válságba került a műfaj -- állítja az illegális művészet egyik mozgalmára. A probléma több hazai alkotó szerint a párbeszéd hiányában keresendő.

Hunyadi Szilvia Kult

A protokollon túl

Magyarország EU-csatlakozásának egyik járulékos jelensége a külföldi magyar kulturális évadok elindítása, amelyet ez évben Hollandiában, a Hungarofest szervezésében rendeznek meg Hongarije aan Zee (Tengerre magyar) címmel. Június és december között több mint 30 - a modern és kortárs magyar művészetet bemutató - egyéni és csoportos kiállítás, performansz és vitaest várja a holland érdeklődőket.

Nős férfiakat is felszentelhetnek, olyan kevés a pap az Amazonas vidékén

Nős férfiakat is felszentelhetnek, olyan kevés a pap az Amazonas vidékén

Esélyesként indult az ausztrál választáson az ellenzék, de pórul járt, aki rá fogadott

Esélyesként indult az ausztrál választáson az ellenzék, de pórul járt, aki rá fogadott

Tőzsdére megy az MKB

Tőzsdére megy az MKB

Ez történt: Putyin adott egy pofont a szabad internetnek

Ez történt: Putyin adott egy pofont a szabad internetnek

Hármas karambol történt a 6-oson

Hármas karambol történt a 6-oson

Ferenc pápa is megszólalt: azonnal lépni kell a globális felmelegedés ellen

Ferenc pápa is megszólalt: azonnal lépni kell a globális felmelegedés ellen