Kétségtelen, hogy az oroszok egy része nosztalgiával gondol Leonyid Iljics Brezsnyevre, aki 1964-től 18 éven át állt a Szovjetunió élén és a nevével fémjelzett korszakra, hiszen az egyik közvélemény-kutatási eredmény alapján még nemrég is Vlagyimir Putyin után ő került a második helyre a népszerűségi listán.
   
A sorozat cselekményének középpontjában az a levél áll, amelyet Brezsnyev a Szovjetunió Kommunista Pártja Politikai Bizottságának írt, és amelyben közli: le szeretne mondani. Ez azonban csak vágy maradt, mert a bizottság hozzá hasonlóan idős tagjai nem tudtak megegyezni az utódot illetően, és különben sem akarták felkavarni a számukra kényelmes, a történészek által a később "pangásnak" jellemzett állóvíz-időszakot.

A filmben testületileg megjelennek a vezetőjük dácsájában és közlik vele, hogy maradnia kell, mert a hazának és a pártnak szüksége van rá. Brezsnyev vállalja az "áldozatot", megvendégeli őket, majd rábírja az egész társaságot, hogy kórusban énekeljenek népdalokat. Ekkor derül ki, hogy a sorozatban "élő halottként" jellemzett PB-tagok egyike sem ismeri e dalok szövegét - írja az El País című spanyol napilap.
   
A korszakbeli általános hanyatlást azzal is illusztrálja a sorozat, hogy Brezsnyevet szinte csak az orvosi gondoskodás tartja életben, és bár egy-egy injekció után még udvarolni is tud fiatal ápolónőjének, állandóan elbóbiskol, és ilyenkor újra átéli életének fontos pillanatait. Ezzel együtt úgy jelenítik meg, mint rokonszenves, joviális embert, aki például arra kéri borbélyát, hogy mesélje el neki a róla szóló vicceket.