Tourists are money...
A királynő

The Queen. Kellő alázattal

Igaz, a Sex Pistols nem szerette a királynőt - a fent idézett sor a God Save The Queen című, khöm, nem éppen dicsőítő zengeményből való - rajtuk kívül azonban sokan rajonganak a királyi családért. Hát, most itt egy film, amely talán fellebbenti a fátylat az udvari kulisszákról, hogy ezzel a képzavarral éljünk. Lássuk, miről is van szó.

Kevés olyan személyiség van a modernkori történelemben, akinek a halála nemcsak egy nemzetet, hanem az egész világot megrendítette. Diana, angol hercegnő élete a mese és a rémdráma keveréke. A közvélemény tudni vélte, hogy a tragikusan elhunyt hercegnő az angol királyi ház szemében valójában mindig is szálka volt.

Büszkeség és balmorál? II. Erzsébet a királyi család többi tagjával együtt Balmoral-i kastélyában maradt, míg Londonban egyre csak gyűlt a világ minden tájáról érkező gyászoló tömeg. A frissen választott miniszterelnök, Tony Blair népszerűsége az egekbe szökött a televíziókban közvetített megindító gyászbeszéde után. Anglia értetlenül állt királynője hallgatása előtt, soha nem látott érzelmi kitörések ítélték el a protokollhoz ragaszkodó királyi családot.

A film arról a feszültséggel és érzelmekkel teli egy hétről szól, ami a szívek hercegnőjének halála után megrendítette az angol monarchiát, két nagy formátumú ember, Erzsébet királynő és miniszterelnökének a szemén keresztül.

The Queen- angol-francia-olasz életrajzi dráma, 97 perc, 2006; rendező: Stephen Frears
 

Jó étvágyat!
Megetetett társadalom

Fast Food Nation. Bekaphatjuk?

Az a miénk, amit megeszünk. A múlt héten már beharangoztuk, azaz felszolgáltuk az előételt, így most nincs más hátra: tessék, fogyasszunk! Eric Schlosser Magyarországon is megjelent bestsellere, a Megetetett társadalom ihlette Richard Linklater Arany Pálmára jelölt filmjét, amely a Traffic nyomdokain haladva görbe tükröt tart az amerikai álom mára már korántsem makulátlan ábrázata elé. Ráfér! Richard Linklater tablója az illegális bevándorlótól a középnyugati éttermi dolgozókon át a topmenedzserig a társadalom minden szereplőjét szembesíti a kellemetlen igazsággal, hogy az uniformizált világban semmi sem az, aminek látszik. Te jó ég, így kell megtudnunk?

Fast Food Nation - színes feliratos amerikai-angol filmdráma, 116 perc, 2006; rendező: Richard Linklater
 

Sokkoló hírek
Átok 2

Átok 2. Sötétben bújkáló

Ne számítsunk semmi jóra. Aubrey Davis (Amber Tamblyn) beteg édesanyjától tudja meg, hogy a nővére, Karen (Sarah Michelle Gellar) kórházba került Japánban.

Még ennél is sokkolóbb az a hír, hogy Karen rendőri kivizsgálás alatt áll barátja halála miatt, akit az általa okozott tűz ölt meg egy tokiói házban. Audrey Tokióba megy, ahol rögtön figyelmezteti egy fotóriporter, hogy Karent valami titokzatos és veszélyes dolog kerítette hatalmába.

Allison (Arielle Kebbel) egy tokiói nemzetközi iskola tanulója. Kétségbeesetten próbálja elnyerni az iskola nagymenőinek bizalmát, és ezért bármire hajlandó, amit kérnek tőle: még arra is, hogy ellátogasson egy rejtélyes leégett házba, amely furcsa eltűnések és gyilkosságok helyszíne volt.

A visszahúzódó természetű Jake (Matthew Knight) nem túl boldog amiatt, hogy megözvegyült apja eljegyzett egy nőt. A fiú még mindig gyászolja elhunyt anyját, s nem képes megérteni, hogy nővére miért jön ki olyan jól a jövendőbeli mostohaanyjukkal. A szomszédban lakó meghatározhatatlan figurát sem tudja hová tenni, s úgy tűnik, a házban mindenki egyre furcsábban viselkedik.

Egytől egyig mindnyájuk megfertőződik Az átokkal, amely könyörtelenül és megállíthatatlanul terjed szerteszét a leégett tokiói házból, s mindenkit hatalmába kerít, aki csak keresztezi útját.

The Grudge 2. - amerikai horror, 95 perc, 2006; rendező: Takashi Shimizu

 

A hvg.hu előrejelzése! Túl a fish and chips-szen Supernow - Nagy Britmánia

Elektromos gitár és Union Jack. Megéneklünk, Britannia! Ha még nem tudnánk eléggé, hát a Britmánia fesztivál ismét eszünkbe vési: a britek aaaaannnyira cool-ak! Vagyis jó fejek. Erről a cool hazai felkent pápája, a coolhunting, az újdonságok kiásának bajnoka, Fabriciusz Gábor reklámszakember is biztosít bennünket, aki újra a Supernow arca. Jegyezzük meg csendesen: a britek - akár cool-ak, akár nem - iszonyúan értenek az országmarketinghez. Hogyan tegyünk vonzóvá valamit, amit pár évtizede még csak a köddel és a fish and chips-szel azonosított a világ? Ezt el kellene tanulni. Nos.

2007. február 3. és március 4. között a brit kultúra uralja a Trafó színpadát és Budapest különböző épületeit-tereit: indul a British Councillal közösen szervezett Nagy Britmánia SUPERNOW. A tavalyi, közel fél éven átívelő Nagy Britmánia bebizonyította, hogy széleskörű érdeklődésre számíthatnak hazánkban a brit kulturális programok, így bizton ígérhetjük, hogy a mostani, négy hetes program is sokaknak nyújt majd izgalmas, elgondolkodtató perceket.

A programsorozat keretében Budapestre érkezik a szigetországi színházi kultúra kísérletezőbbik fele, ez pedig kiváló alkalom arra, hogy belekóstoljunk abba, hogyan látja a világot négy különleges műfajokban, szokatlan színházi helyzetekben gondolkodó brit társulat. Színpadon innen és túl, sztereotípiákon innen és túl. 

febr.3-márc.4

Viszony a testhez
Fiatal koreográfusok a Trafóban

Éneklő ízületek: Nagy Andrea. Kitörés

Már megszokhattuk, új - vagy talán nem is annyira új, de - kortárs, fiatal koreográfusok mutatkoznak be rendszeresen a Trafóban. Most is. A Fortedanse, Horváth Csaba társulata január 19-én lép színpadra A testek felszínének esetleges állapotairól című előadásával, amely egyfajta műfordítás két nyelv, zene és tánc között. Az előadás az új formáció második darabja.

Január végén kerül bemutatásra a Trafóban az Éneklő ízületek című táncelőadás. Alkotója, Nagy Andrea így beszél róla:  "Azt látom, hogy abban a kultúrában, amelyben élünk, végletes, egészségtelen a viszonyunk a testünkhöz; vagy egyáltalán nem törődünk, vagy túl sokat foglalkozunk vele. Túlkompenzáljuk eredendő szégyenünket és gátlásosságunkat, azt, hogy testünket nem tudjuk olyannak elfogadni, amilyen, ezért plasztikázzuk, befestjük, felvarrjuk, mesterségesen megfiatalítjuk, kigyúrjuk, hormonokkal és egyebekkel domborítjuk vagy karcsúsítjuk, és ha már alaposan megmásítottuk, végül büszkék leszünk rá. A tánc lehetőséget kínál ahhoz, hogy felfedezzük testünk adottságait, elfogadjuk olyannak, amilyen, és feltérképezzük szabadságunkat, kreativitásunkat, mozgásterünket, lehetőségeinket. Előadásomban test, szellem és lélek egységéről, ezek integrációjáról szeretnék beszélni rezgések, hangok, kalligrafikus és írásjelek, animáció és szöveg segítségével."

jan.19
jan.25,26; 20.00 Trafó

 

Álomthriller
Egressy Zoltán: Baleset
Ősbemutató Veszprémben

Baleset - plakátrészlet. Szendereg a robogás

A napjainkban játszódó darab filmszerű jelenetek sorozata, egy fiatal lánnyal a középpontban. Eszter motorbalesetben veszíti el vőlegényét, majd egy ködös, kísérteties Balaton-közepi gyászszertartás után a tó vízében ismerkedik meg az USA-ból nemrégiben hazatelepült 60 éves Eddel. A férfi nyaralójába viszi Esztert, a "gyászmunkát" azonban hívatlan vendégek zavarják meg. A társaság nehezen találja a közös hangot, a szereplők különféle kommunikációs technikákkal és bódító szerekkel próbálják élvezhetőbbé tenni az együttlétet. Eszter körül ellenséges világ bontakozik ki, a reális jelenetek lassan szürreális, álomszerű dimenzióba csúsznak át. Nem lehet tudni, hol végződik a valóság, s hol kezdődik a képzelet játéka, melyek együtt vezetnek az igencsak meglepő végkifejlethez.

Egressy Zoltán legújabb darabjának ősbemutatója lesz a Petőfi Színház előadása. Az álomthriller reális élethelyzeten keresztül vezet az emberi személyiség tudatalatti szférájába, ahol reális és szürreális, álom és valóság egy időpontban és azonos érvényességgel létezik. A dialógusok jellege, a történet szerkezete izgalmas képet ad az ember lelkének, pszichéjének állapotáról, a kapcsolatteremtés kiüresedett voltáról.

Különös hangulatú, félelmetes, mégis humoros thriller a magányról, a kommunikáció-képtelenségről, az életről. És a halálról.

Rendező: Simon Balázs

jan. 18, 19, 20, 21 (18.00), 23, 25, 26; 19.00, Veszprémi Petőfi Színház

Katasztrofális következmények
Ibsen: Vadkacsa

Fullajtár Andrea, Fekete Ernő Próbaszabadság © Katona J. Színház

Minden gimnazista számára - pláne, ha magyarfaktos - kötelező olvasmány. Vagy csak a mi időnkben volt az? Ha most is az, akkor azért érdemes megnézni színpadon is, hogy lássuk, milyen egy kiváló rendező és társulat új értelmezése. Ha nem, akkor meg azért. Hjalmar Ekdal és Gregers Werle ifjúkori barátok.

Tizenöt év után találkoznak. Gregers nem akar tudomást venni az évek múlásáról, nem tud beletörődni, hogy Hjalmar nem azonos az egykori, csillogóan tehetséges, fiatalemberrel, és elhatározza, hogy kiszabadítja banális hétköznapi életéből. Hjalmar tulajdonképpen boldogan él, s a kiszabadítási kísérlet katasztrofális következményekkel jár.

Rendező: Ascher Tamás

 jan.18,19,24; 19.00, Katona József Színház

 

A párizsi utca hírmondói
A francia plakát ötven éve

A legjobb program vasárnap délelőttre. Plakátok minden mennyiségben! A művészi plakát Franciaországban jelent meg először a XIX. század végén olyan tehetségek révén, Chéret-t követően, mint pl. Toulouse-Lautrec vagy Mucha. 

Ugrunk az időben: 1945 után egy új generáció jelenik meg, az uralkodó stílus - a vizuális bohózat - megalkotója Savignac volt a Monsavon kis tehenével. A háború utáni nyomorúságos időkben a franciáknak szükségük volt a nevetésre: a komikus, kis figurák, állatkák, amelyek a termékkel úgy játszanak, hogy közben annak legjobb tulajdonságait hangsúlyozzák a közönség igényeinek tökéletesen megfelelt. A 60-as évek végén a plakátművészetet egyszerre több hatás is éri : egyrészt a fotó, a reklámügynökségek és a marketing megjelenése, másrészt a svájci (pl. Jean Widmer) és a lengyel (Cieszlewicz) művészeti stílusai. A 68-as májusi forradalom plakátjai mintaként szolgálnak majd az egész világon, felborítva az addigi stílusokat.

A fiatal grafikusok, Grapius plakáttervét követően, erősen politizálódnak és visszautasítják a reklámszakmát. A nemzeti és regionális kulturális intézmények látványos fejlődése és a fesztiválok mentőövként szolgálnak a plakátművészet megmentéséhez...és így tovább az idők végezetéig.

Kiállító művészek : Gruau, Malclès, Cieslewicz, Reiser, Mai 68, Savignac, Topor, Siné, Wolinski, Alexinski, Ungerer, P. Bernard, Zask, Curchod, Batory, Appeloig, Bouvet, Villemot, Folon, Grapus, Ferrari, Klein, Quarez, M/M, Widmer, Paris-Clavel, A. François, Kiffer, Bazooka, Morvan, Excoffon, Le Quernec, Jacno, Dali Mathieu.

febr.18-ig; Budapest Kiállítóterem; Bp., V. Szabad sajtó u 5.

Ketyeg
Szeretem tudni, hány óra van!
Igor Lazin kiállítása a Liget Galériában

Igor Lazin Idővizsgáló

Igor Lazin a budapesti legendárium része. Rajzfilmes, képzőművész, vizuális kommunikátor, egyesek még a vicces, sárga Kistehén figurával való alkotói viszonyáról is tudnak ezt-azt. De hogy órákat készít, ez talán kevéssé volt ismert.

Bálint Mónika írja a kiállítás elé: 1997 óta készíti egyedi óráit több-kevesebb megszakítással; ezek az órák olyan átalakított használati tárgyak, melyek más talált, használt alkatrészekkel, anyagokkal, dobozokkal stb. összedolgozva megújult formát öltenek, miközben új tartalmak, hangulatok költöznek beléjük. Némelyik tárgy teljesen átalakul, de van, amelyiken a változtatás alig észrevehető, az eredeti testre kerül rá egy kiegészítés, apró elem, egy jel, ami olyan mintha oda szánták volna a tervezők. Ennek a „hiánynak” a pótlásával válik az óra tökéletesebbé.

„Nekem az benne a szép, hogy egy komoly dologgal, mint az idő, lehetőségem van gátlástalanul játszadozni. (...) Azt hiszem, hogy közös az órákban az, hogy mindegyik valamiféle békés  szigetet formál. Otthon vagyok, vasárnap, az ebéd pillanatokon belül kint lesz az asztalon és az egész család az asztal körül ül. Egy közeli katolikus templomban már harangoztak és csak a távoli pravoszláv templom harangját lehet hallani. Dél van.” – mondja Igor Lazin.

febr.15-ig; Liget Galéria Bp.XIV. Ajtósi Dürer sor 5.

 

Bendzsó boy Budapesten
Béla Fleck and the Flecktones

Flecktones Nyolc nagyság egy képen

Nyolc Grammy díjat nem adnak akármire. Ebben biztosak lehetünk. Igazi szupresztárok jönnek a Duna vizére, Fleck mellett Victor Wooten, a géppuskakezű basszusgitáros büntet; minden netes basszgitárfórum hérosza. De komolyan: olyasmit tud a hangszerrel, amit kevesen.

Akárcsak Béla Fleck, aki a bendzsót jazz instrumentummá avatta. A negyvenkilenc éves bendzsójátékos és csapata, a Flecktones a mai zenei paletta egyik legeredetibb produkciója. Amellett hogy jazz, funky és bluegrass sajátos fúzióját játsszák, a zenekar minden tagja egy-egy külön mikrokozmosz.

Victor Wooten basszusgitáros a hagyományos pengetési stílus esküdt ellensége, tapping- és slapping-technikája viszont lélegzetelállító, és nemcsak mint cirkuszi mutatvány.

A dobos, Future Man (azaz Roy Wooten, Victor bátyja) a koncertek többségén az általa tervezett "Drumitar"-on (gitártestre szerelt midi-felület, amely dobhangokat vezérel) játszik, szabadidejében Mozart-kutató, zeneszerző és polgárjogi aktivista.

A szaxofonos Jeff Coffin a tipikus nagypályás amerikai session-zenész, aki talán csak magával az elnökkel nem játszott együtt (az előzővel még csak-csak, hisz ő is szaxofonos): kiváló játékát több mint száz album őrzi, hallhattuk a Dave Matthews Band, Baaba Maal, John Scofield, Branford Marsalis, Vinnie Colaiuta, stb. lemezein.

És hát itt van maga a főhős. Magyar gyökerek nincsenek, a keresztnév felvett, a Bartók iránti tisztelet jele. Tizenévesen a fejébe vette hogy a bebop bendzsón is jól fog szólni, a kihalástól mentve meg ezzel a ragtime korszak legendás hangszerét. A többi történelem: ő a világ egyetlen zenésze, akit Grammy díjra jelöltek jazz-, bluegrass-, pop-, country-, próza-, keresztény- és világzenei album kategóriában egyaránt.

jan.22, A38

 

Lassan, a testben
Body In Progress

Necrofacility A fele se tréfa

Az Art=Strategy és a Progress Productions szervezésében, az iZone Industries közreműködésével
Body in Progress: Necro Facility (SWE), Sturm Café (SWE) - live
DJ's: Kraak, Zefyr, Hatemachina, tHamas
VJ's: eGr, Gullstrand (SWE)

Az alternatív elektronikus zenei szférában az utóbbi időben egyre gyakrabban botlunk a szélesebb körben elismert svéd független kiadó, a Progress Productions névbe. A kiadó célja, hogy elektronikus zenében gondolkodó tehetséges és feltörekvő előadókat támogasson. Most bemutatkozik hazánkban is: két formáció, a a második lemezén dolgozó Necro Facility - az utóbbi évek egyik nagy elektro-industrial felfedezettje - és a Sturm Café Oscar Holter és Henrik Bäckström alkotta duó zenéjében nosztalgikus sötét ipari/cyber hangzások keverednek magával ragadó modern ritmusképletekkel - Oscar Holter és Henrik Bäckström alkotta duó zenéjében nosztalgikus sötét ipari/cyber hangzások keverednek magával ragadó modern ritmusképletekkel. A live act-ek előtt illetve után Zefyr (Optimal), Hatemachina (Ld50), Kraak (Ipari szakadárok) és tHamas (iZone) lendülnek támadásba.

jan.19., Süss Fel Nap