Ha felhívjuk a Kecskemétfilm Kft.-t a kezelő jelentkezéséig nem holmi liftmuzsika csendül fel, hanem fütyörészésre indító dallammal várakoztatják a hívó feleket: a Magyar népmesék főcímdalával. A Pannónia Filmstúdió utódvállalata ugyanis 1995 óta tartja kezében a kedvelt sorozat készítését, melyet a privatizált céget most is igazgató Mikulás Ferenc talált ki még harmincnégy évvel ezelőtt.

Így készült

Mikulás Ferenc a Magyar Televíziónak prezentálta 1977-ben az ötletet a népmesesorozatról, amit csak azzal a feltétellel fogadott el az akkori budapesti főnökség a kecskemétiektől, ha a tervhez egy elismert szakértő adja a nevét. Így került a képbe Jankovics Marcell, aki ezek után felelősséget vállalt a széria képi világáért.

A galamb súlya alatt meghajló ágak, a cirádás főcím tehát a rajzfilmes munkáját dicséri, aki mint a hvg.hu-nak elmondta, Arany Jánostól és a magyar népművészet forrásaiból merített ihletet a kezdőkockákhoz, melyek a Magyar népmesék védjegyévé váltak. Jankovics 41 epizódhoz írt forgatókönyvet, de a többi 59-nél is jelen volt, az utóbbi időben már nem rendezőként, hanem amolyan supervisorként, aki, ha kell, kiigazítja a kisebb félresiklásokat: „a Halász Jancsi című epizódban például Tisza melletti parasztház helyett halászkunyhót kellett rajzolni” – meséli Jankovics.

A filmes művészettörténész ragaszkodott ahhoz, hogy a tévés produkció stílusában egységes maradjon, továbbá ne hiányozzon a humor, és a mesék ősi szimbólumrendszere is érvényesüljön a történetek illusztrációjában: „az aranyszőrű bárány meséjében például nagyon fontos volt, hogy a bárány a tavaszi napéjegyenlőség hagyományában az első hónapot jelképezte, míg a hozzá tapadók a többi hónap megtestesítői voltak. A fuvolázó legény pedig maga a Nap” – a teljesség tehát át kellett, hogy hassa a szegénylegényből királyfivá váló fiú próbatételeinek elbeszélését, melyet a laikus talán észre sem vesz.

Szabó Gyula és a Kaláka örök

Ami viszont nem kerülheti el a népmesék rajongóinak figyelmét, az a mesélő, Szabó Gyula kedves, olykor kuncogó hangja, melyet az utolsó három részben sem kell nélkülöznünk. „Már két évvel ezelőtt felvettük a hanganyagot Szabó Gyulával” – mondja Mikulás, de a zenés aláfestést is ugyanaz a csapat jegyzi, mely 1977-ben a rajzra komponálta a dalokat, sőt az egyes jelenetek zörejeit is.

Mikulás szerint a Magyar népmesék különlegessége az állandósága, mely keretet ad a sorozatnak, azonban a történetek nem függnek össze, így mégis egyedi mind a száz rész, amelynek befejező három epizódját még ebben az évben bemutatják az ígéretek szerint.

Készülnek az utolsó részek

Még a japánok is szeretik

A Magyar népmesék sikertörténetéhez hozzátartozik, hogy 36 országban vették át az angolnyelvű változatokat, amit aztán saját nyelvükre, így japánra és olaszra is lefordítottak: „Az olasz állami televízió megvette például az összeset” – büszkélkedik Mikulás, de a Chicagói Nemzetközi Gyermekfilm-fesztivál tévés kategóriájában három éve első, két éve pedig második helyezést elért részek is azt bizonyítják, hogy nem csupán a magyar nézők vannak oda a „hungarikum” meséért.

Igaz, egy-egy pikánsabbra sikerült mese tiltakozást váltott ki külföldön. A királykisasszony jegyeiben például a kiskondás sikeresen levetkőzteti a „szégyentelen” lányt, akinek szeméremdombján egy csillag, mellein pedig a Nap és a Hold takarása sem volt elég a román Országos Audiovizuális Hatóságnak, amikor a Minimax levetítette a pornográfnak titulált részt. Egy figyelmeztetéssel megúszta a csatorna. A bíró okos lánya című filmben is vannak vetkőzős jelenetek, tetőzve a végső próbatétellel, amikor Mátyás király elé járul a nővé érett lány, "se ruhában, se meztelenül":

Pedig nem volt önkényes az erotikus betét: Malonyai Dezső népművészeti gyűjtéséből merítettek a készítők, aki a huszadik század elején szedte csokorba a hagyományőrző történeteket. A fimre vitt anyag pedig olyannyira autentikus, hogy az egyes tájegységekhez tartozó meséknél ragaszkodtak a tradicionális díszítő elemekhez az illusztrációban is.