szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

Legendákat mesélni jó, az emberek szeretnek jó sztorikat hallani és továbbadni. Az igazán eredeti történetek jellemzője azonban az, hogy leleplezve sem veszítenek értékükből, sőt. A cáfolat sokszor nemhogy nem csorbít a sztorikon, hanem még segíti is az adott kor megértését. Budapest napja alkalmából nyolc XX. századi fővárosi legendát választottunk az Urbanlegends.hu oldal gyűjteményéből.

1. A műveivel fizető Rejtő

Rejtőnek szinte nincs is életrajza, csak legendáriuma - írta az Urban Legends a XX. századi magyar irodalom egyik legolvasottabb írójáról, a budapesti kávéházak legendás alakjáról. Az egyik vele kapcsolatos legenda szerint Rejtő gyakran rendezte számláit kéziratokkal, a pincérek pedig rohantak a szemközti kiadóba, ahol már türelmetlenül vártak a folytatásokra.

E szóbeszéd azonban nemcsak a kortársak visszaemlékezéseinek, hanem az író írásaihoz való viszonyának is ellentmond. Egyrészt Rejtő kiadója nem bajlódott volna azzal, hogy oldalak után fizessen, másrészt Rejtő regényei egyáltalán nem úgy készültek, ahogy ma a ponyvaszerzők munkáját elképzeljük. Rejtő ugyanis nem készre írta a műveit: utólag sokat javított rajtuk, és hosszú, dühödt levelekben tiltakozott, ha többszörösen átírt anyagából a kiadó húzott valamit.

2. A befalazott mátka legendája

A Thököly út egyik házához egy szerelmes nő legendája kapcsolódik. A szóbeszéd egy neten terjedő változata szerint a nő a fronton harcoló férjét várta mindennap az ablakban. Amikor a férfi halálhírét hozták, az asszony nem hitt benne, és tovább várt. És igaza volt. Amikor azonban a férfi hazatért, a nő szíve hirtelen megállt, nem bírta elviselni az örömöt. A férj ezután szobrot állíttatott neki azon a helyen, ahol vártak rá.

©

Az RTL Klub Fél Kettő című műsora utánajárt a történetnek, és kiderítette, igazából nem egy befalazott erkélyről van szó, csupán egy erkélyt imitáló díszről és egy mellszoborról. Egy 1958-as cikkből pedig azt is megtudták: az erkélyen ülő alak ötletét a ház tervezőjének, Ybl Lajosnak a fia hozta Párizsból. A megoldást az apa egyetlen egyszer alkalmazta, ennél a háznál – díszként.

3. Az újra feldolgozott Horthy legendája

A legenda szerint a Gellért-hegyi felszabadulási szobor eredetileg Horthy Miklós fiának, a repülőbalesetet szenvedett Horthy Istvánnak az emlékére készült, az alkotó azonban - megérezve a változások szelét - 1945-ben módosította a tervet, s így lett belőle szovjet hősi emlékmű.

A Felszabadulási emlékmű a kommunista időszakban az ország első számú köztéri szobra, Budapest jelképe volt. A Kádár-rendszerben emblematikus alkotássá vált - 1980-ban például a makettjét az első magyar űrhajós magával vitte a világűrbe -, s egyre inkább szabadságszoborként élt az emberek tudatában.

A tervezett Horthy-szobornak és a Gellért-hegyi emlékműnek azonban a szobrász, Kisfaludi Strobl Zsigmond személyén kívül semmi közük sincs egymáshoz, legfeljebb építészeti alapsémájában hasonlítanak egymáshoz. Valószínűnek látszik az a magyarázat a legenda keletkezésére, hogy a két emlékművet egy történetbe építő pesti polgárt az új megszállók háta mögötti összekacsintás motiválta, az aktus pedig a legyőzöttek virtuális ökölrázása, illetve sajátos kisnemzeti önirónia volt.

4. Az eltolt plébániatemplom legendája

A legenda szerint az Erzsébet híd építéskor a Belvárosi plébániatemplom belelógott a hídba, ezért a templomot arrébb tolták. A szóbeszéd nem igaz, de a templom kétszer is veszélybe került. Az első Erzsébet híd építésénél még a templom lebontása is szóba jött, amit csak a fővárosiak ellenállása akadályozott meg. A város egyik legrégebbi történetű temploma aztán 1910-ben műemlék lett; ezután már csak az eltolásáról lehetett szó, ami fel is merült a 30-as években, de ebből sem lett semmi.

©

A legenda legismertebb változata mégsem e korokból származik, hanem az új híd második világháború utáni felépítéséhez kapcsolódik. A szóbeszéd kommunista időkre vetítése hasonlóról árulkodik, mint a fent említett Gellért-hegyi emlékműves sztori. A gaz kommunisták az általuk elképzelt haladás (új híd építése) érdekében minden régit (a több száz éves plébániatemplomot) eltipornak, ami útjukba esik – sugallja áttételesen a történet e változata.

Ha a teljes templomot nem is, de egy kibővítési folyamat során a Krisztina téri római katolikus plébániatemplom főoltárát valóban arrébb húzták. Ahogy az a korabeli filmhíradóból kiderül, a mintegy 720 ezer kilogramm súlyú szentély eltolása síneken, kézi erővel történt.

5. A Klauzál téri Kádár-legenda

A belpesti Kádár kifőzdével kapcsolatos szóbeszéd szerint az étterem alapítója azért tudta kis magánüzletét zavartalanul bonyolítani az államszocializmus idején, mert a hatóságok nem tudták vagy nem voltak biztosak benne, hogy a tulaj csupán névrokona, vagy a rokona-e Kádár Jánosnak.

Hogy valóban ilyeneknek képzelték-e a legmélyebb privátszférába is könnyedén behatoló hatóságokat anno az emberek, vagy a legenda csupán később, a rendszerváltás után keletkezett, nem tudni. Mindenesetre a hvg.hu videójában a jelenlegi tulaj elmondta: a legendának semmi alapja, "őt is Orbán Sándornak hívják, még sincs köze a mostani miniszterhez".

6. Füttyös Gyuri legendája

A nemrégiben a XXI. század műsorában is megelevenített Füttyös Gyuri Budapest-szerte ismert kultikus figura volt, aki a legenda szerint 1956-ban légnyomást kapott egy szovjet lövéstől. Ezután nővéreivel kivándorolt, de rövidesen hazatért, és a pesti utcák jól ismert alakja lett. A járókelőktől egy forintot kért (mások szerint kettőt), és Esti Hírlapjával rácsapott minden arra járó nő fenekére. A kilencvenes évek közepén tűnt el a városból, egyesek szerint meghalt a Keletinél, mások szerint vidékre költözött.

Emlékét egy Kováts Kriszta szám őrzi, amit Fábri Péter dalszövegíró emlékezése szerint egy helyen cenzúráztak is: "Messziről látni, ha közeledik, / És a kabátja szárnya repked. / A Keletinél jár, a Nyugatinál jár, / A sapkája persze svájci, / És veri a falat, ahogy őt is verte / Az Isten is meg más is".

7. Az össze nem érő felüljáró legendája

©

„Egy híres építészt bíztak meg a tervezéssel. Amikor készen lett, a felüljáró legmagasabb pontján nem ért össze a két félhíd. A tervező öngyilkos lett” – szól a legenda, melynek több változata is ismert. Az egyik, hogy jó magyar szokás szerint kilopták a kivitelezők az alapanyagot, a másik szerint a magyar és a szovjet együttműködés példatörténete a bénázás.

Az igazság azonban ennél sokkal összetettebb, és még a példamagyarázatoknál is jobban szimbolizálja a kor projektjeit. A Marx téri felüljárót Wellner Péter, a Hídépítő Vállalat munkatársa tervezte, s ugyanez a cég építette meg 1980-ban, ún. szabadszereléses építéssel. Ennek az építési módnak a lényege, hogy a műtárgy darabjait előre legyártják, összeszerelik, újra szétszedik, s az elemeket a helyszínre szállítva – immár véglegesen – összeszerelik.

Ahogy arra Wellner az Urbanlegends.hu-nak emlékezett: az elemeket egyenként építették be a Nyugatinál, tehát egyszer már helyes alakban állt a híd. Az elemeket aztán ragasztóanyaggal összekötötték. A városvezetés sürgetésére azonban nem várták meg, hogy a ragasztó megkössön, aminek köszönhetőn szétnyíltak az elemek, és egy alakhiba miatt a két rész nem a tervezett módon csatlakozott. Az építtetők kénytelenek voltak lebontani két-két elemet, hogy aztán a helyes irányba lehessen visszatenni.

Az ügy 1980-ban a munkaügyi bíróságon folytatódott, az ottani eljárásból pedig igazi médiaesemény lett. A legnagyobb büntetést végül Wellner Péter tervező és a helyettese kapta, ők azonban fellebbeztek, és mire az ügy 1982-ben a Fővárosi Bíróságra került, az Igazságügyi Műszaki Szakértői Intézet megállapította: a hibát tényleg az okozta, hogy a kivitelezést siettették. Ezt azonban már közel sem tálalta olyan részletesen a sajtó, mint korábban a Wellneréket elmarasztaló ítéletet.

Wellner Péter tervezte egyébként - sok más híd mellett - Magyarország legnagyobb hídját, a Kőröshegyi völgyhidat is.

8. A csirkedaráló Nagy Feró

CPg-koncert a VMK-ban
©

A magyar rockélet egyik legismertebb, legtöbbet mesélt legendája a Beatrice együttes egyik budapesti koncertjéhez fűződik, amin állítólag Nagy Feró, a zenekar frontembere ledarált egy csirkét. Az egészből semmi sem igaz: a CPg nevű punkzenekar egy 1982-es koncertjén ugyan valóban levágtak egy tyúkot (más infók szerint a tömeg tépte szét), de darálásról szó sem volt. Ezt az esemény vetítették aztán később az "ügyeletes rossz" Beatricére.

“Egy alkalommal Erdős Péter beszélt a televízióban a csirkedarálásról. Minket név szerint nem említett meg az ügy kapcsán, de olyan műsorban szólt erről, amelyikben a Beatricéről, a punkról meg az újhullámról volt szó” – mesélte Nagy Feró, aki szerint nem kizárt, hogy a lejárató sztorik terjedése a szocialista államapparátus belügyi szerveinek állt érdekében, és a számukra ellenségesnek vélt elemek lejáratását szolgálták.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Márciusban is kérhetik a cégek a munkáltatói adómentességet

Márciusban is kérhetik a cégek a munkáltatói adómentességet

Covid-oltásra sietett 200 km/h-val egy 88 éves nyugdíjas

Covid-oltásra sietett 200 km/h-val egy 88 éves nyugdíjas

35 éves a tejes zacskó, amelyet a Balatonnál találtunk

35 éves a tejes zacskó, amelyet a Balatonnál találtunk