Csak szex és minden más – Csányi és Schell újra összeáll
Férfi és nő: a maga szempontjából mindkettőnek igaza van. Lehet-e újat mondani a témában, és ha igen, fontos-e, hogy nevetni tudjunk egy kicsit magunkon. Erről beszélgettünk Schell Judittal és Csányi Sándorral a Thália kávézójában.
Főszerepben: Csányi Sándor és Schell Judit. A kedvelt színészduót a Csak szex és más semmiben már láttuk a szerelem alapkérdéseit boncolgatni, ráadásul vígjátéki keretek között. Most Béres Attila Feydeau 6 egyfelvonásosából rendez komédiát az ő főszereplésükkel.
hvg.hu: Hat egyfelvonásos – két színész, akiket a közönség évek óta szeretne ismét együtt látni. Hogy indult ez a projekt?
Schell Judit: Feydeau 6 kis egyfelvonásosát Hamvai Kornél gyúrta egybe. Ez egy új fordítás és gyakorlatilag egy új darab is. Feydeau a saját házasságának hat pillanatát örökíti meg nagyon vicces formában. Mi maximum elrontani tudjuk! (Nevet.)
Csányi Sándor: Amikor hallottam, hogy Schell Jucival lenne lehetőségem játszani, ráadásul Feydeau-t, azonnal elvállaltam. El se olvastam a darabot! Egyrészt a Radnótiban játszom a Bolha a fülbe előadásban, tehát ismerem a szerzőt: ha nagyon elbénázzuk, akkor is legrosszabb esetben közepes lesz! Másrészt Jucival évek óta szeretnék újra dolgozni: azt gondolom, hogy egy olyan páros vagyunk, akit a közönség a legkülönfélébb figurák bőrében is el tud fogadni. Humor szempontjából nagyon egymásra találtunk,
Jucinak hihetetlenül jó agya, ritmusérzéke, ízlése van. Olyan ez, mint a zenészeknél: vannak, akik jobban tudnak egymással zenélni. Ráadásul nekem emberileg is nagyon fontos, hogy Juci bevállalta, hogy szül három gyereket. Tudja, hogy mi az igazán fontos az életben, nem csak mindig „színház, színház”. Tapasztalataim szerint egyébként, aki mindig azt mondja, hogy „színház, színház”, az valójában annyit mond: „én, én”…
hvg.hu: Igaz, hogy a Radnótiból átigazol a Tháliába?
Cs. S.: Játszom még a régebbi darabokat a Radnótiban is, de már nem próbálok újakat. Ősztől lesz hivatalos a váltás. Nekem nagyon bejön, amit a Thália csinál most. A színház ott kezdődik, amikor beülnek az emberek a nézőtérre. Tudni kell nekik előadásokat csinálni, és szerintem a Radnóti és a Thália is jó ebben.
hvg.hu: Az Esküvőtől válóperig a házasság alapkérdéseit vizsgálja. A címe azonban nem túl optimista.
S. J.: Valóban. Felmerült, hogy megfordítjuk a két szót, de végül így maradt.
Cs. S.: A szokásos dolog történik a darabban. A férfi kicsit el van nyomva, aztán elkezd lázadozni. Feydeau a feleségével töltött hosszú évek alatt írta ezeket a kis szösszeneteket, amelyek Hamvai fordításában ívet kapnak, a karakterek fejlődnek. A végét egyébként, ahogyan az színházi szokás, nem próbáljuk egyelőre. Majd meglátjuk, hova futnak ki valójában ezek a karakterek.
hvg.hu: Ez gyakori döntés a rendező részéről?
Cs. S.: Abszolút. Térey Asztalizenéjének például az utolsó 10 oldalát egyáltalán nem próbáltuk. A végén egy véletlen miatt alakult úgy, hogy essen a színpadon a hó, aztán így maradt. Ez megint olyan kicsit, mint a zenélés: tudni kell improvizálni. Érdemes hagyni a darabban is teret ennek. Nagyon vicces eredményekkel tud járni – vagy persze teljes a lebőgés! (Nevet.)
hvg.hu: Felismerésekkel távozik majd a néző az előadásról, vagy elsősorban felhőtlen kikapcsolódást kínálnak?
S. J.: Két nézői reakció lehetséges. Vagy megijed a közönség, hogy úristen, ő is ilyen lesz vajon, ha megházasodik és megszokja a partnerét? A másik verzió, hogy remekül szórakozik, és feldobja, hogy látja, másoknak pontosan ugyanazok a gondjai vannak, mint neki.
Cs. S.: Szerintem a közönség jókat szórakozik majd, de közben haza is visz egy élményt, ami jelent neki valamit, amiből tanult. Nagyon jó ez a 6 szituáció – valójában magadon, a saját veszekedéseiden nevetsz, és ez feloldoz téged. Amúgy is azt vallom, hogy a művészeknek nem kell halálosan komolyan venni magukat. Remélem, ez is egy hazavihető tapasztalás, üzenet.
Számomra nagyon inspirálóak a közönségfilmek és populáris darabok, ugyanis minden művészkedésen túl a legnehezebb dolog klisékből építkezve általánosan érthető, univerzális üzenetet közvetíteni.
hvg.hu: Melyek az Esküvőtől válóperig legmeredekebb pillanatai?
Cs. S.: Mindegyik alaphelyzet zseniális. A nő apja épp meghal, a férj meg majd’ elalszik, olyan álmos. A nő szül, a rokonok meg éhesek, és sutyiban kajálnak. Minden helyzetben a férfinak van igaza, de a nő indulatból érvel, össze nem illő dolgokat kombinál, a férj pedig minduntalan alulmarad, aztán meg nem érti, mi történt. Hiszen neki igaza volt.
S. J.: Nekem nincs még kifejezett kedvencem, több részt nagyon szeretek. Például, amikor megcsíp egy darázs, és a mérget ki kell szívni! (Nevet.) Minden epizódban több konfliktus kerül a felszínre, és az egész darab nagyon vicces. Szoktuk egymás próbáit is nézni, Szombathy Gyula fantasztikus: ő több szerepet is játszik, lesz polgármester, após, illetve a gyerekünk!
hvg.hu: Aktualizálják a darabot, vagy korabeli díszletek, jelmezek között játsszák?
S. J.: Ezek ezer éve aktuális problémák, amelyek minden házasságban előfordulnak, és pont emiatt nem kell még külön korszerűsíteni az előadást. Korabeli, klasszikus keretek között játsszuk, mégis mindenki magára fog ismerni. Az új fordítás miatt persze nyelvileg nagyon közeli a darab világa. Csupa lelemény, csupa nyelvi fordulat!
hvg.hu: Személyes élményeket vittek a próbákra?
Cs. S.: Nem kell konkrét személyes élményt beletenni, mert ezek a helyzetek egyszerűen mindenkivel pontosan így történnek.
S. J.: Igen, velem sem szokott napi szinten megtörténni, hogy az inas fogdossa a fenekemet, amíg a létrán állok, de nagy vonalakban valóban személyesek a helyzetek… (Nevet.) A férfi és a nő örök háborúban állnak – erről ír Feydeau a maga humoros módján: ki van lent, ki van fent, milyenek a viták, és hogyan működik mindez. Élcelődések, egymás csipkedése: ezekkel kapcsolatban én is rendelkezem saját élményekkel.
hvg.hu: De Feydeau nem ad általános megoldást a problémákra.
S. J.: Mert nincs is! Maximum az, hogy időnként egy jót röhögjünk magunkon.
hvg.hu: Ezek szerint fontos, hogy ne nézzük le a vígjáték műfaját.
Cs. S.: Nekem ez a kedvenc korszakom: Molnár Ferenc, Szomory… Ebben a korban nagyon tudtak írni. Mindig ez a bajom a mai forgatókönyvekkel: sok az érzelem, de kevés a szakmaiság. Bár, hátha az új forgatókönyv-támogatási rendszer segít ezen. Feydeau órával számolta ki a sorokat, míg Molnár Ferenc poénvédő mondatokat tűzdelt a szövegbe, hogy egy féltékeny színészkolléga nehogy megölhesse a poént…
Három színésznő volt a felesége, tudta, hogy mit csinál. Szóval ezek az emberek bent éltek a színházban és minden csínját-bínját ismerték. Én egyébként kifejezetten szeretek vidámabb darabokban színpadra lépni: A főfőnök, a Bolha a fülbe, a Naftalin. Számomra nem a Hamlet a szerepálom, nem vagyok egy tépelődős entellektüel. A Liliom, az már igen!
Ő tele van feszültséggel, és nem tudja, szavakkal elmondani. Aztán egyszer csak robban. Ez nagyon közel áll hozzám. És persze azt is meg kell jegyeznem, hogy a Krétakör Hamletje kifejezetten tetszett, pedig Nagy Zsolt barátomról se gondoltam volna, hogy erre a szerepre termett.
S. J.: Három és fél hónapos kisbabám van, egyáltalán nem terveztem őszig dolgozni. Ha nem vígjáték lett volna, amit a véletlen így elém sodor, biztosan nem vállalom el. Persze a párom és a nagymamák segítenek: korai visszatérésem egy közös döntés eredménye. Most pedig hamarosan premier, és nagyon felüdítő egy ilyen darabot próbálni.
Hogy végre nem kell minden este belepusztulnom egy női sorsba. Persze a legjobb ősztől lesz, amikor az Úri muri és a Három nővér már megy majd a Nemzetiben és felváltva fogom játszani Feydeau-val… Tragédia és komédia: az egy egészséges kombináció!
hvg.hu: A Radnótiban a Bolha a fülbe című darabot Mohácsi János rendezi. Mennyiben más Béressel dolgozni?
Cs. S.: Mohácsinál több az improvizáció, a kísérletezés. Ő a szerkezetet nézi elsősorban, amihez hihetetlen érzéke is van. És Béres nagyon sokat tanult tőle – Attilát egyébként nagyon rég ismerem, a Liliom közös kedvencünk. Van is egy filmes projektünk ezzel kapcsolatban.
S. J.: Attila a vígjáték alapszabályai szerint rendez. Stopperrel, metronómmal lenne mérhető. Mohácsinál valóban nagyobb a szabadság, de én mindkét módszert szeretem más-más okból.
hvg.hu: És ismét együtt a duó. A Csak szex és más semmi óta nem láthatta önöket együtt a közönség.
S. J.: Amikor Sanyi már, én pedig még a Radnótiban voltam, a Három nővérben egy jelenet erejéig találkoztunk, máskülönben tényleg nem. De az, hogy mennyire élvezzük egymás társaságát, egyáltalán nem csökkent az évek alatt.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
