- Kérem, emelje fel a heréjét.
- Köszönöm – felelem, és azzal felemeltem a heréimet.

Lázadó kamasz koromban úgy éreztem, iszonyatosan egyedi és mély dolog, ha egy regényt az utolsó mondatával kezdek el olvasni. Később erről szerencsésen leszoktam, Gerlóczy Márton új könyve, a Check-in esetében mégis feltört belőlem ez a furcsa pubertáskori ösztön – ennek az eredményét láthatják fent. Egyértelmű, hogy megérte az időutazás.

Az író négy kontinens tíz országába visz magával bennünket legfrissebb elbeszéléseivel. Ahogy korábban fogalmazott: az utazás neki levegővétel, most pedig mi is vele szippanthatjuk be Bangkok a "világ legtöbb bunkójával" terhelt, Békéscsaba egzotikus, Csehország üres tankszagú, vagy éppen Hollywood ehetetlen fánk zamatú levegőjét.

Gerlóczy Márton

Péterfy Boriék titka

Ma Magyarországon kevés film és még kevesebb szerző képes arra, hogy teltházat hozzon egy méretes moziterembe, Gerlóczynak viszont sikerült. Azt persze matematikai képletekkel nehéz lenne bizonyítani, mennyit dobott a vonzerején, hogy új könyvének bemutatóján Péterfy Bori volt a beszélgetőpartnere, a felvonultatott TOP10 ország világát pedig élő zenével idézte meg a Söndörgő együttes három tagja.

Tudatosan mentünk úgy oda, hogy a könyvet még nem olvastuk: tudni akartuk, képesek-e felcsigázni annyira, hogy belekezdjünk. Bár a beszélgetésben volt néha valami a 'szórakoztató' és a 'béna' határán imbolygó esetlenség, alapvetően képesek voltak.

Ehhez persze nagyban hozzátett Péterfy Bori végtelenül intim vallomása arról, mennyire elszégyellte magát, amikor a férje a könyvet olvasva olyan felszabadultan nevetett, amit ő már nagyon régen nem tudott belőle kicsalni. Az ironikus humor tehát az új Gerlóczy műnek is szerves része – könnyed sztorikra készülhetünk, amelyekkel remekül fel lehet dobni mondjuk egy vonat- vagy repülőutat.

Gerlóczy Márton

Mi egy este alatt jártuk végig az összes helyszínt, nagyjából a harmadik után pedig már teljesen egyértelművé vált, hogy a prostik és a kocsmák valahogy mindegyik esetében előkerülnek majd. Ne számítsunk tehát szokványos útikalauzra vagány túraleírásokkal és gasztronómiai fotókkal – már ha egy virágfüzérrel díszített sertésmájkrém nem számít annak. Helyette kapunk itt-ott felhabosított őszinteséget, vállalt lúzerséget, és "úúú, ez velünk is pont így volt" flesseket.

Bulgáriából indultunk (három-négy napos ivászatról van szó), ahol a csoportban közelítő kóbor kutyák és elfogyasztott birkafejek mellett rögtön felbukkant a csikkekkel és nejlonzacskókkal kikövezett "szutyok tengerpart" képe és egy bátor párhuzam: ilyen lehetett a 90-es évek közepén Szolnok tengerparttal.

Eztán a Buffalo soldierrel nyargaltunk át három hétre Jamaicába, ahol olyan drága a dohány, hogy helyette mindenki – élükön a 60 éves hippi szappanfőző nénivel - füvezik. Itt megint beugrik egy hazai csavar: vajon hogy nézne ki egy borsodi falu, ahol a kevert helyett mindenki egész nap tép?

"Rémes volt az egész út"

Aztán jött Tunézia, ahova Gerlóczy a magyar karácsony elől menekült egy társasutazás keretében, teljesen hiába. Kint 7 fok volt, a medencébe belevetve magát majdnem meghalt, a szálloda halljában pedig egy szintetizátoros pasi játszotta a Jingle Bellst. "Rémes volt az egész út, de az ilyen rémes utakat nagyon szeretem, mert jól meg lehet írni."

Gerlóczy Márton

Jöhetett is Norvégia – ennél a résznél viszont annyira lekötött minket egy hajnali háromkor felvett kocsmai videó egy spontán alakult, meglett, kopasz férfiakból álló kórusról, hogy elfelejtettünk jegyzetelni, így kötöttünk ki Bangkokban, ahol a szerző szerint a legtöbb bunkó sűrűsödik össze az egész világon.

Ezért is ment inkább tovább egy kis thai faluba, ahol rajta kívül nem volt más, csak meleg párok, finnek, és egy néni, aki itallal szolgálta ki őket. Na meg azért, mert egyébként sem bírja elviselni a nagyvárosokat: minden országban próbálja megtalálni a legtávolabbi és legkisebb pontot a létezéshez.

A kuplerájtól a high tech vécéig

Csehországban éledt fel igazán a lúzerség-faktor: nagyjából 22 évesen egy kuplerájban költötte a benzinpénzt, ezért kellett tolniuk a kisbuszukat az autópályán, de csak miután kirabolták őket. Aztán jött 24 óra Hollywoodban, ahol utazónknak két dolog volt igazán fontos: hogy fekete rappet hallgasson a sztrádán, és hogy egyen fánkot. (Utóbbi természetesen ehetetlen volt.)

Gerlóczy Márton

A következő 24 óra már Békéscsabáé volt, amiről kiderült, hogy épp olyan egzotikus, sőt, egzotikusabb, mint Los Angeles, majd egy nagyobb ugrással Bora-Borán találtuk magunkat egy 164 négyzetméteres lakosztályban (600 ezer forint/éjszaka). Bár már a thai sziget is meg-meglebegtette a közönség irigységtől lüktető sóhajait a tarkónkon, itt volt az igazi áttörés.

Pedig a történet valójában szomorú: amíg a Harrison Ford típusú sztárok, és az arcberendezésük alapján egyértelműen a Yale-ről érkezett értelmiségiek éjszakánként elvonultak gyereket csinálni bungalóikba, addig a magányos magyar utazó egy 69 forintos sertésmájkrémmel incselkedett a szobájában.

Ezt a magányos képet pedig csak Japán high tech vécéi tudták feledtetni – beépített bidével, szabályozható vízhőmérséklettel és sugárerősséggel. Ez valahol tényleg varázslatos, legalábbis ezt éreztük, amikor a szerző áhítatos arcára néztünk, miközben erről mesélt.

Zárásképp Péterfy Bori elénekelt egy japán dalt, amit nem kellett volna, mi pedig elégedetten szereztük meg a könyvet, hogy ha nem is a repülőn, de legalább a BKV-n zötyögve belevágjunk abba a fesztelen röhögésbe.

(Gerlóczy Márton: Check-in. Scolar, 2012., 2950 Ft)