Van egy nagyméretű, Picasso műtermét ábrázoló fotó a szerdán nyíló Modigliani kiállításon. A mester összetéveszthetetlen szobrai mellett, a földre támasztva ugyanaz a Modigliani festmény áll, mely a kiállításon, a fotóval szemben látható.

A kép nem csak azért érdekes, mert dokumentálja Picasso rajongását Modigliani iránt, hiszen csak olyan művészektől vett képet, akiket nagyra becsült, hanem arra is utal, hogy a Nemzeti Galéria egy másik teremsorában még egy hónapig látható a Picasso életművét bemutató nagyszabású tárlat is.

Igaza van Baán Lászlónak, aki szerint a világ legnagyobb múzeumainak történetében is ritka pillanat, hogy a 20. századi művészet két ilyen géniuszának, mint Picasso és Modigliani egyszerre legyen átfogó időszaki tárlata.

Kovács Anna Zsófia, a kiállítás kurátora a bejáráson hangsúlyozta: Modigliani ma elsősorban jellegzetes arcképeiről, érzéki aktjairól ismert, ám pályája kezdetén szobrásznak készült. Az 1909 és 1914 között eltelt időben mintegy harminc szobrot készített, melyekből három most a budapesti kiállításon is látható. A kurátor szerint egyetlen szobrot készített nemes anyagból, márványból, a többit a párizsi metró építkezéséről lopott mészkőbe véste.

Rodin mozgalmas bronzainak ellenhatásaként kibontakozó, Brâncuși által meghirdetett visszafogottabb, a törzsi maszkok által is ihletett irányt követte Modigliani, aki rövid élete során számos izmust befogadott, s tanult is belőlük, de egyiknek sem lett követője.

Nemcsak a kor művészeti irányzatait ismerte Modigliani, hanem képviselőit is, és ő is megkerülhetetlen figurája volt a párizsi művész világnak. Aki a művészet fővárosában járt, általában felkereste az olasz festőt, aki gyakran le is rajzolta, vagy megfestette a vendéget.

Ennek bizonyságául több tucat művész portrét vonultat fel a tárlat, itt van egyebek mellett Max Jakob, Jean Cocteau, vagy Frida Kahlo későbbi férje, Diego Rivera arcképe is. Ebben a teremben Modigliani kortársainak alkotásai is megtalálhatók, így például Czóbel Béla egyik remekbe szabott portréja is, amit a Szalon kiállításán láthatott is a Párizsba akkor érkező festő.

Kovács Anna Zsófia szerint legenda a meg nem értett zseni története. Modiglianinak számos sikeres kiállítása volt, sőt gyűjtői, galériásai is voltak, így például a lengyel Léopold Zborowski, akiről két kiváló portrét is látunk Budapesten, vagy Paul Guillaume, akire egy 1915-ben készült festmény emlékeztet.

Modigliani aktjait az oszakai városi múzeumból érkezett Fekvő akt kibontott hajjal című kép vezeti be. A kiállítás utolsó szekciója, A dél vonzásában című pedig a harmincöt éves korában, 1920-ban elhunyt alkotó életének utolsó két évében készült műveit mutatja be.

A tüdőbeteg Modigliani 1918-ban egyrészt a front közeledte miatt, másrészt gyógyulást remélve utazott Nizzába, ahol tájképeket és portrékat festett. Ezeken a művein elsősorban Paul Cézanne hatása érhető tetten. A kiállítás utolsó darabja, egyben egyik utolsó műbe, a két alakos Anyaság című  ritka téma Modigliani festészetében, hiszen általában egy alakra koncentrált.