hvg.hu: 2012-ben a zenekar két vezetője – Barcza Gergő és Pettik Ádám (ütős) – is emigrált Magyarországról. Gergő Izraelbe, Ádám Angliába. Hogyan éltétek meg az új helyzetet?

Kaszai Lili: Furcsa volt, mikor Ádám azt mondta, valószínűleg elköltözünk. A feleségével akkor három fiuk volt, mind otthon születtek. Épp úton volt a negyedik baba, úgy kerestek helyet, hogy Janka is otthon születhessen. Úgy gondolták Bristol lesz a legjobb választás. Úgy látom, jó döntés volt. Ádámot nagyon zavarták az aktuálpolitika ügyei, nem tudta magát függetleníteni a helyzettől.

hvg.hu: Gondolom most a Brexittel valami mégis utolérte.

K. L.: Nyomott pár keserédes viccet ezzel kapcsolatban, igen (nevet). De erről őt kellene kérdezni.

Pira Mange premier (Gyüttmenti táncok):

Gyüttmenti táncok EP – komment Kaszai Lilitől

Cigánybál – „’Egész éjjel cigánybálba készülök, a babámmal egyet-kettőt pördülök’ – szerintem sokan ismerik. Tipikus Youtube-sztár szám, másként feldolgozva.” Csocsek – „Ez egy ewi-vel (elektronikus fúvós hangszer – a szerk.) átdolgozott új Csocsek. Az ewi több, mint száz hangszínen tud megszólalni, keleten nagyon menő. Gergő játszik rajta.” Pira Mange – „Roma szám, kicsit rockosabb hangzással.” Kiskert – „Kiskertemben viola rezeda… sok idol énekelte, például Bangó Margit, de ez teljesen új hangszerelés lesz. Ez is rockos, zúzós dal.”

hvg.hu: Szeptemberben fel is léptetek egy budapesti fák ügyében szervezett tüntetésen, több koncerteteken hallani a „kertünk alatt gödröt ástak” helyett a „mélygarázst ástak” sort. Várható, hogy a Besh o droM más közéleti ügy mellett is kiálljon?

K. L.: Jó ügy mellé mindig szívesen kiállunk. Mindenkinek lehet véleménye, de a fák megmentése, a környezetvédelem nem pártos véleménynyilvánítás. A bódvalenkei freskófaluprojektben is részt vettünk (az ország egyik legszegényebb vidékét, az ott élő nagyrészt roma embereket segíteni próbáló kezdeményezés – a szerk.). Ez legalább olyan fontos, mint a Városliget. Mindannyiunk nevében nem tudok beszélni, szituáció dönti el, miben veszünk részt. Ugyanilyen lenne, ha például a Budapest Pride-on zenélnénk. A nemi identitás nem pártpolitika kérdése!

Barcza Gergő: Lili nem tudja, mert akkor még kislány volt, de a zenekar játszott már a budapesti Pride-on, egészen pontosan a legelsőn. Elég emlékezetes volt, négy-öt órán keresztül zenéltünk megállás nélkül egy kamion platóján. Menet közben írtunk egy-két új számot is.

hvg.hu: Lili, említetted Bódvalenkét. Mennyire tekintesz a zenétekre a cigányság pozitív identitásképét is segítő eszközként?

K. L.: Csak remélem, hogy olyan zenék is eljutnak hozzájuk, mint a miénk. Lenkén jót buliztunk együtt, viszont sajnos inkább azt tapasztalom, hogy nyolcvan százalékban a „sejribizli-pirosbicikli” jut el a szegény területekre. Vagyis egy nagyon lebutított verziója a hagyományuknak. Látok viszont jó példákat a visszatanításra is: például az Igazgyöngy Alapítvány, a Romani Design, a Romani Gastro, Pécsett a Romológia Tanszék. Ez dolga a zenének is. Száz százalékig. Százhúsz.

hvg.hu: Visszatérve az új felállásra: hogyan hangoltátok végül össze a munkát három országból?

K. L.: Addig volt csak nehéz, amíg meg nem szoktuk az új rendszert. Az ember nem gondolná, de Ádám olcsóbban jöhet haza Bristolból, mintha én Debrecenbe vennék retúrjegyet. Mikor kiköltözött, sokan mondták, hogy egy vagyon lesz utaztatni. Ha viszont jól átgondolt munkamódszerrel dolgozunk, a közös zenélésnek nem lehet gátja. Nincs Besh o droM koncert, ahol Ádám ne lenne jelen. Gergő nem mindig tud jönni, de vele is folyamatos a közös munka.

B. G.: Amit elkezdtünk csinálni, nem különbözött gyökeresen a megszokott munkamódszereinktől. Egymásnak küldözgetett ötletekből konkrét vázlatok álltak össze. Mindenki sorban feljátszotta a saját részét, én pedig megkevertem itt az egészet, és kész. Egymás szándékainak kipuhatolása volt kicsit körülményesebb, mint mikor élőben dolgoztunk együtt. Most lett kész négy erős számunk, amit követ majd a többi is. Az új anyag jól tükrözi a változást, amin mindannyian keresztülmentünk az elmúlt évek alatt.

hvg.hu: Mire gondolsz?

B. G.: Rengeteget tanultunk, fejlődtünk. Ez jól hallatszik a felvételeken is. A legutolsó lemezünk (a Kertünk alatt 2011-ben jött ki, majd 2012-ben jött egy válogatáslemez – a szerk.) megjelenése utáni évben, gyakorlatilag a pályánk csúcsán hagytuk el családostul az országot. Az utolsó nyár még tömve volt külföldi turnékkal, hazai fesztiválokkal. A költözés után el voltunk foglalva az új országainkkal. Később elkezdtük az új helyzethez igazítani a koncertezést is, és végül eljutottunk oda, hogy új anyagot készítsünk. Eddig tartott.

hvg.hu: Korábban is előfordult, hogy öt év telt el két lemez között. A turnék miatt?

B. G.: Igen, az előző lemezek között is rengeteget játszottunk szerte a világban. Ritkán jutott idő és energia a lemezkészítésre.

hvg.hu: Mondtad nemrég, hogy Izraelben a legnagyobbakkal dolgozhatsz együtt és ebből el is tudod tartani a családot. Számítottál erre, mikor kimentél?

B. G.: A legmerészebb álmaimban sem szerepelt ilyen verzió. A feleségem ezzel szemben még Magyarországról kinézte nekem a legnagyobb mizrahi sztárt, és előre megmondta, hogy vele fogok játszani. Fél év múlva tényleg így lett. Sok projektben veszek részt. Borzasztóan pezsgő a zenei élet, a zenészek nyitottak egymás felé, keresik az új kapcsolódási pontokat. Magyarországon valahogy mindig kimaradtam ebből, biztos azért, mert ott a saját projektemet toltam. Itt Izraelben mások zenekaraiban játszom, és ez nagyon kényelmes pozíció.

hvg.hu: Miért?

B. G.: Fogom a hangszeremet, és megyek játszani. Sika, kassza, léc. Most, hogy már nem a gyerekeim megélhetése, oktatása, világnézeti nevelése, vagy akár egészsége múlik a sikerén, sokkal fesztelenebbül tudok rajta dolgozni. A közös munkában az én ötleteim markánsan jelen vannak, a zenét teljesen a magaménak érzem.

hvg.hu: Milyen hatások érnek Izraelben?

B. G.: Az izraeli társadalom extrém módon széttagolt. Zenészként a legkülönbözőbb rétegek rendezvényein játszottam már, oligarchacsaládok bár micvóin (fiúk felnőtté avatási szertartása 13 éves korban – a szerk.), gengszterek esküvőin, vallásos, ortodox rendezvényeken, de a legvadabb hippifesztiválokon is, vagy a jeruzsálemi piac közepén éjjel megnyitott kis szórakozóhelyeken. Zenélek keletiekkel és askenázikkal, dühödten vallásosakkal és megátalkodottan világiakkal, a szélsőbaltól a szélsőjobbig mindenféle politikai beállítottságúakkal. Figyelek, tanulok, tapasztalok megállás nélkül.

hvg.hu: Mit gondoltok arról a kritikáról, ami szerint a benneteket is címkéző „világzene” fogalom kommerciális, nyugati szempontból hamisan terel össze sokféle irányzatot?

B.G.: Muszáj valahogy címkézni a különböző zenéket. Nekünk ez jutott. Semmi jelentősége. A zenénk teljesen egyedi, új hang volt a kezdetektől, 1999 óta. Azóta sokan utánozták, magukévá tették a hangzásunkat, továbbfejlesztették, vagy pont lerontották, és ez így van rendjén. Büszkék vagyunk rá, hogy azok között lehettünk, akik megmutatták, hogy nem csak a hagyományőrzés az egyetlen igaz út. A népzenéhez bátran hozzá lehet nyúlni, facsarni, gyötörni, átírni, agyoncsapni. Attól lesz az még erősebb, élőbb.

hvg.hu: A világzene legnagyobb expóját, a Womexet tavaly ősszel Budapesten rendezték meg. Mondtad korábban, hogy csak találgatni tudsz, miért nem léptetek fel.

B. G.: Szívesen játszottunk volna a Womexen, de nem kellettünk. Otthonosan magyaros ez a történet; miért pont a Besh o droM játszana a Budapesti Világzenei Expón? Azért nagyon nem kenődtünk el, játszottunk már a WOMEX-en, még 2001-ben Rotterdamban. Sok hozadéka nem volt, a külföldi sikereinket apránként, önállóan, kellett kigyötörnünk.

K. L.: Sokat beszélgetünk arról, kell-e a világzene definíció, van-e határ? Onnantól, hogy valamit megpróbálnak megnevezni, veszít a szabadságából. Nincs recept. Vannak folkrendőr ismerőseim, akik keresztre tudnák feszíteni azokat, akik nem autentikus népzenét dolgoznak fel. Azt látom, az autentikus és nem autentikus irány különül el élesen. Többször kaptuk már meg, hogy tiszteletlenül bánunk a népzenével.

hvg.hu: Honnan?

K. L.: Bigottabb folkarcoktól. Én jó példa vagyok arra, hogy nem kell kizárni egymást. A Besh o droM mellett néptáncot oktatok. Itt a lehető legautentikusabb forrásra törekszem, tudom minek hol a helye. A Besh o droM tánczenekar, nem szeretnénk versenyezni az autentikussággal, az önmagában is csodálatos.

Kaszai Lili, Besh o droM 1999-2016

Szalóki Ági, Miczura Mónika és Magyar Bori után már öt éve a Besh o droM énekesnője Kaszai Lili. „Mikor bekerültem, csak kapkodtam a fejem: a hét napjaiból ötöt úton voltam. Akkor értem haza, mikor mások keltek. A 2012-es kanadai turné adott nagy löketet, a szélesebb közegben pedig a Fölszállott a Páva győzelem miatt lettem ismertebb.” A Besh o droM az akkor Diáksziget néven beinduló Szigeten alakult 1999-ben, azóta világszerte turnéznak. Legnagyobb fellépésük 35 ezer ember előtt volt a Montreali Jazzfesztiválon.

 

A Gyüttmenti táncok bemutatója december 17-én, a Kuplungban lesz.