A hosszú lábú lányokat irigyelni szokták, de Aimee Mullins mindenkin túltesz:

ha alkalomra öltözik, a hosszabb lábait veszi fel. Így az amerikai divatmodell és színésznő 13 centivel magasabb, mint máskor.

A szuperhosszú „Barbie-lábai” mellett van áttetsző, fából faragott és persze természetesnek tűnő darab is a tucatnyi párból álló készletében. Amióta az 1996-os paralimpián műlábakon futott világrekordot 100 és 200 méteren, további protéziseket gyártatott magának. Az egyik első, feltűnést keltő alkotás egy divatbemutatóra készült. Kézzel faragták kőrisfából egy XIV. Lajos korabeli, gazdagon vésett faasztal mintája alapján.

Az efféle divatozás meghökkentheti azokat, akik esetleg elvárnák a mozgássérültektől, hogy betegként viselkedjenek, és úgy is nézzenek ki. De ki is van hátrányos helyzetben? Kinek nincs rendben a teste? – kérdi a most 40 éves Mullins, aki a maga részéről azzal teszi helyre a dolgot, hogy például Pamela Anderson testében több a mesterséges alkatrész, mint az övében, a dús keblű sorozatsztárt mégsem tartják hátrányos helyzetűnek.

Mullins, akinek kisgyermekként, egy veleszületett betegség miatt amputálták mindkét lábszárát, nincs egyedül a dizájnos művégtagjaival. A nagyközönség a 2012-es londoni paralimpia záróünnepségén figyelhetett fel a jelenségre, amikor Viktoria Modesta popénekesnő tükrös-kristályos díszítésű lábbal szerepelt. Neki 20 évesen amputálták a születése óta beteg bal lábát, miután – éppen Mullins példáját látva – ráébredt, hogy van választási lehetősége, és újra meg újra műtétre szoruló saját lába helyett a protézisek mellett döntött.

Magyarországon Lukoviczki Réka mutatkozik időnként a nyilvánosság előtt csipkésnek tűnő végtaggal. A sajátját tavalyelőtt autóbalesetben vesztette el, a pótlás platinából és műanyagból készült. A blogjában magát RobotGirlnek nevező fiatal nő a saját példájával igyekszik bátorítani az amputáltakat, és oldani az előítéleteket. És valóban:

ha a szemüvegnél, a hallókészüléknél számít a dizájn, és a műfog minősége sem mindegy, miért ne lehetne a művégtag is tetszetős?

Korábbi századokban sem volt ritkaság, hogy a fából készült műlábakra cipőt faragtak és festettek. A munkához gyártott – nemegyszer fogóval ellátott vagy kampós végű – kar mellett létezett a „vasárnapi kéz” vagy akár a díszített kar is, amely inkább minőségében, mint rendeltetésében tért el a mai dizájnos daraboktól. Az újabb kori előzmény a tetszetős, mégsem elsősorban szépészeti, hanem gyakorlati célokat szolgáló művégtagok megjelenése. Mullins ilyennel lett rekorder, és ezeknek talán legismertebb viselője Oscar Pistorius dél-afrikai futó. Ő egyike azoknak a sportolóknak, akik nem pusztán ledolgozták hátrányukat, hanem high-tech protézisükkel előnybe kerültek a saját lábaikon futó ellenfeleikkel szemben is.

Előnyt kovácsolt a hátrányból az amerikai Hugh Herr hegymászó is. Miután fagyás miatt mindkét lábszárát amputálták, olyan protéziseket gyártott magának, amelyekkel jobban mászik, mint annak előtte. Hegyes lábai a legapróbb repedésekbe is belekapaszkodnak, az alsó lábszárak teleszkóposak, így nagyobb távolságokat képesek áthidalni. A hegymászó helyzetét könnyítette, hogy ez a szakmája: biomechatronikával foglalkozik a neves bostoni műegyetemen, az MIT-en.

Manapság – a 3D-s nyomtatásnak és a korszerű, könnyű és erős anyagoknak köszönhetően – külön iparággá alakult a formatervezett protézisek gyártása. A rendelésnek már csak a fantázia – és természetesen a pénz – szabhat határt. A német Die Zeit részletes beszámolója nemrég több protézisdizájnert is bemutatott. A hamburgi Frank Purth akár kígyóbőrre emlékeztető bevonattal, akár tetoválást idéző domborművekkel is ellátja a végtagokat.

Sophie de Oliveira Barata londoni tervező 2011-ben alapította The Alternative Limb Project nevű cégét. A szokásos művégtagok készítésén túllépő műhely ötletét egy kislány, Polyanna adta, aki hétévesen saját rajzával érkezett karjának évenként esedékes megrendelésére. A kínálatban azóta szerepelt már alkar köré tekeredő kígyó, svájci bicskával szerelt műkéz, lábszárba épített hangszóró (Viktoria Modestának), festett porcelánt idéző láb is. A cég honlapja szerint az egyénre szabott protézisek ára ezer fontnál kezdődik. Felső határ nincs.

„Aimee Mullins vagy Viktoria Modesta ugyanúgy választ reggel protézist, mint ahogy bármelyikünk a ruhájához illő cipőt. (...) Egy feltűnő darab pedig segíthet kifejezni, ha valamit már nem akarunk elrejteni. Így talán érthető, hogy bár ezek a dizájntárgyak mindössze egy szűk fogyasztói réteg luxuscikkeinek tűnhetnek, az, amivel hozzájárulnak a mozgáskorlátozottsággal kapcsolatos fogalmaink meghatározásához, semmiképp sem luxuskérdés. Ahogyan egy adott társadalom viszonyul a környezetében lévő másságokhoz, alapvetően meghatározza annak mindennapi működését” – elemzi Stigmából fétis című cikkében, az Artlocator magazinban Dobi Dóra dizánjteoretikus.

Jóval olcsóbbak azok a színes, szinte legószerű műanyag karok és kezek, amelyeket az amerikai gyökerű és nevű, de Magyarországon is működő E-nable civil szervezet készít 3D-s nyomtatóval gyerekeknek. Nekik évente új darabra van szükségük. A nyomtatás mindössze 6 ezer forint, a gyerekek pedig ingyen kapják a segédeszközöket, amelyek egészen más látványt nyújtanak, mint a hagyományos művégtagok. Dobi Dóra azért is fontosnak tartja ezt a törekvést, mert elősegítheti, hogy „mindenki számára elérhető legyen a végtagpótlás, és az ehhez kapcsolódó képzetek megváltozzanak”.