Kahlo 1907-ben született Magyarországról származó német apától és spanyol-indián származású, azaz mesztic édesanyától.

Hatévesen gyermekbénulásban betegedett meg, s jobb lába deformálódott, tizenévesen súlyos balesetet szenvedett, de az, hogy ennek következtében súlyos gerincsérülés alakult ki nála, csak később derül ki. A festéshez többek között a balesetet követő fájdalom elől menekült.

Szegény családba született, a gyerekeknek már korán dolgozniuk kellett, ám Frida később mégis az ország egyik legjobb középiskolájába került, majd orvosnak tanult. Ekkor került kapcsolatba a mexikói baloldal több jövendő vezetőjével.

A húszas évek végén csatlakozott az önálló mexikói kultúra megteremtését célul kitűző művészek csoportjához. Ekkor ismerkedett meg a nála 21 évvel idősebb Diego Riverával, a neves festővel, akihez hamarosan férjhez is ment. Rivera hatására erősödött meg benne az elhatározás, hogy végleg a festészetet válassza.

A harmincas évek elején a házaspár az Egyesült Államokban élt. Kahlo, annak ellenére, hogy az orvosok szerint a balesete miatt nem képes gyermeket kihordani, mégis vállalta a kockázatot, de terhessége vetéléssel végződött.

Kahlo és Rivera házassága meglehetősen zavaros volt: a férfi, akinek addig is rendszeresen voltak házasságon kívüli kapcsolatai, Frida húgával, Cristinával kezdett viszonyt. Kahlo mindeközben, aki immár nem érezte magára nézve kötelezőnek a házastársi hűséget, nyílt viszonyt folytatott jó néhány ismert és kevésbé ismert férfival és nővel. Szeretői között ott találhatjuk a magyar származású Muray Miklóst, a Costa Rica-i Chavela Vargas énekesnőt, a német Heinz Berggruent, sőt Lev Trockijt is, akinek a Rivera házaspár kérésére adtak menedékjogot Mexikóban. Neki ajánlotta egyik legszebb, legragyogóbb önarcképét, a Függönyök között címűt.

Kahlo elsősorban magának festett, így meglepte, hogy mások is érdeklődnek festményei iránt. 1937-ben több festővel együtt egy mexikói kiállításon mutatta be műveit, majd a következő évben New Yorkban nagy sikerű önálló kiállítása volt. Sok képet adott el és sok megrendelést kapott. A sikeren felbuzdulva 1939 tavaszán Párizsban is megnyílt a kiállítása, de ez nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Frida nem kedvelte a szürrealista művészeket, és nyomasztónak találta Európát. De ő volt az első latin-amerikai festő, akitől képet vásárolt a Louvre.

AFP / Ulrich Perry

Még abban az évben Rivera kezdeményezésére elváltak, de a következő évben újra összeházasodtak.

A második világháború éveiben egyre aktívabb lett, tanított, tagja lett a mexikói kultúrát támogató testületnek, részt vett a szürrealisták nemzetközi kiállításán. De gerince egyre jobban fájt, újra acélfűzőt kellett viselnie, majd 1946-ban New Yorkban megműtötték. A műtét nem segített állapotán, súlyos depresszió gyötörte.

1950-ben hét operációt végeztek a gerincén, ettől kezdve tolószékbe kényszerült, és állandó fájdalomcsillapításra szorult. Ez képein is meglátszik: a korábbi finom ecsetkezelés, pontos kimunkálás helyett vastag festékréteg, pontatlan ecsetvonások jellemzik utolsó munkáit.

1953-ban amputálták jobb lábát, és nem hagyhatta el az ágyát. Ez nem akadályozta meg abban, hogy elmenjen első önálló mexikói kiállítására: mindenki legnagyobb meglepetésére ágyában fekve, díszes tehuana ruhában jelent meg a megnyitón. 1954 nyarán tüdőgyulladást kapott, állapota egyre romlott, és július 12-éről 13-ára virradó éjjel meghalt. Bár az orvosok tüdőembóliát állapítottak meg, naplója néhány bejegyzése miatt nem zárható ki az öngyilkosság sem.

A Kék Házat, ahol született, és ahol 1941-től haláláig lakott, Diego Rivera a mexikói államnak adta. Itt nyílt meg 1958-ban a Frida Kahlo Múzeum.

Életéről Frida címmel forgattak filmet Salma Hayek főszereplésével.

A Coldplay Viva La Vida or Death and All His Friends albumának fél lemezcímét Frida Kahlo Viva La Vida című festményétől kölcsönözte (és a borító is egy képzőművészeti link: Delacroix 1830-as A szabadság vezeti a népet című műve):