A Chicagóban született kis Harrynek szinte egyenes út vezetett Hollywoodba: bár nagyszülei még fehérorosz zsidók és ír katolikusok voltak, szülei a színészetben találták meg a számításaikat. Ehhez képest Harrison filozófia szakra jelentkezett főiskolára, mielőtt Los Angelesbe utazott volna, hogy már fiatalon meglehetősen karakteres hangjával a rádióban keressen munkát. Sikerrel nem járt ugyan, de legalább nem kellett csúfosan hazatérnie: leszerződött a Columbia Picturesszel, és statisztaként kezdett filmekben szerepelni.

Őszinte, földhözragadt természete azonban egyből bajt hozott rá: az 1966-os Agyafúrt kasszafúró című moziban kapta első beszélő szerepét, amelyben egy londinert alakított, de össze is veszett a producerrel, aki minden szereplőtől filmsztár-kisugárzást várt, míg Ford azt gondolta, hogy egy szállodai alkalmazott legyen csak egy szállodai alkalmazott. Ezután csak kisebb tévészerepeket, illetve dialógus nélküli filmes munkákat kapott, amit hamar megunt, így inkább gyorsan kitanulta az ácsmesterséget (persze nem iskolában, csak úgy, saját magától), hogy valamiből eltartsa feleségét és két fiát.

Már kezdett belejönni új szakmájába, amikor castingos ismerőse elintézett neki egy meghallgatást a nagyreményű ifjú rendező, George Lucas készülő második filmjéhez, az American Graffitihez, és a rendezőt egyből meggyőzte Ford alakítása az arrogáns autóversenyző, Bob Falfa szerepében, aki azért visel kalapot, mert a színész nem volt hajlandó levágatni a haját olyanra, amilyet a forgatókönyv előír.

Bár a film nagy siker lett, és egy évvel később Lucas barátja, Francis Ford Coppola is adott neki egy viszonylag nagyobb szerepet a Magánbeszélgetésben, nem nagyon akart beindulni a karrierje, így továbbra is dolgozgatott ácsként. Egyszer Coppola látványtervezője, Dean Tavoularis kérte meg egy komolyabb stúdiókapu megmunkálására, amit egyetlen feltétellel fogadott el Ford: csak éjszaka dolgozik, mert kínosnak érezte volna, ha korábbi munkatársaival kell találkoznia, miközben ő fúr-farag. Egyszer azonban tovább dolgozott a szokásosnál, és kora reggel Coppola és Lucas köszöntötte a munkaruhában térdelő színészt.

Lucas és a már említett castingos ismerős megkérte a "semmiből újra felbukkanó" Fordot, hogy segítsen be a szereplőválogatásba – így nagyjából 300 színészen ment keresztül Han Solo szövegét olvasva. A rendező mindenképpen ismeretlen arcot szeretett volna az űrcsempész szerepére, de egy idő után feladta, és felkérte Harrison Fordot, aki már úgyis kívülről vágta az egész dialógust. Így a három fiatal főhős közül végül Ford lett az egyetlen, aki valódi casting nélkül nyerte el a szerepét – pedig ő csak véletlenül volt a helyszínen.

Ez a kör egy darabig lefoglalta, ugyanis az 1977 utáni hat évben trilógiává bővülő Star Wars mellett Coppola is újra beválogatta a filmjébe (az Apokalipszis mostban egy Lucas ezredes nevű karaktert alakított), viszont a Birodalom visszavág után kezdett egy kicsit Ford-túladagolása lenni George Lucasnak, aki így először lebeszélte az érdeklődő Spielberget arról, hogy őt kérje fel Indiana Jones szerepére. "Nem akartam, hogy ő legyen az én Bobby DeNiróm, az ember, aki mindig játszik a filmjeimben" – mondta Lucas, és így Tom Sellecknek ajánlották fel Indy karakterét, aki viszont inkább a Magnum című sorozatot választotta, és Spielberg, valamint a producerek nyomására sikerült meggyőzni Lucast, hogy Harrison Ford bújjon a kalandvágyó régészprofesszor bőrébe.

A nyolcvanas évek elején hihetetlen sorozatot futott, a Birodalom és az első Indy-film után 1982-ben újabb kultfilmje jelent meg: a Szárnyas fejvadász. Persze itt sem ő volt az első választás, de Dustin Hoffmannal végül nem sikerült megegyeznie a produkciónak, és Spielberg is szólt egy-két jó szót Ford érdekében Ridley Scottnál, akinek a könnyedebb karakterek után mélyebb filmre vágyó Ford eltökéltsége is tetszett. Pedig a szerepre gyakorlatilag a kor összes A-listás férfi színésze sorban állt, Gene Hackmantől és Clint Eastwoodtól kezdve Jack Nicholsonig és Al Pacinóig.

A Jedi visszatérrel úgy tűnt, letudja a Star Wars-filmeket, de ő már akkor drámai véget szeretett volna Han Solónak: úgy gondolta, jót tenne a történetnek, ha az ewokok tényleg felnyársalnák őt, és nem engednék szabadon. Az egész karrierjét végigkíséri egyébként ez a moralizálás, sosem szerette a nagyon egyenes, belső konfliktus nélküli karaktereket – a vele készült Jack Ryan-filmeket (Férfias játékok, Végveszélyben) például azért nem szerette a regényeket író Tom Clancy, mert Ford kérésére a filmesek egy kicsit árnyalták a túlságosan hősies karaktert.

Egyetlen Oscar-jelölését az 1985-ös A kis szemtanúért kapta, amelyben egyszerre vehette elő a Han–Leia-kapcsolatból megismert romantikus énjét, és mutatta meg, hogy Stallone meg Schwarzenegger ide vagy oda, ilyen intelligens akciósztárja nem nagyon lesz a nyolcvanas-kilencvenes éveknek. Innentől a legnagyobb rendezők akarták maguknak Fordot: dolgozott Roman Polanskival (Őrület), Mike Nicholsszal (Dolgozó lány, Csak egy lövés), Alan J. Pakulával (Ártatlanságra ítélve, Az ördög maga), Syndey Pollackkal (Sabrina, Zuhanás), Robert Zemeckisszel (Temetetlen múlt) vagy Kathryn Bigelow-val (Atomcsapda), de volt amerikai elnök (Az elnök különgépe), és főszerepet játszott minden idők egyik legjobb akciófilmjében (A szökevény).

Legendás filmjeinél már csak azon alkotások listája hosszabb, amelyeket visszautasított. Lehetett volna Dallas kapitány az Alienben vagy John McClane a Die Hardban, játszhatta volna Tom Hanks szerepét a Segítség, felnőttemben vagy Patrick Swayze-ét a Ghostban, de két Oscar-díjig vitt karaktert is lepasszolt, utólagos bánatára: Jack Nicholson a Becéző szavakért, George Clooney pedig a Szirianáért nyerte el a szobrocskát, pedig először mindkét filmben Fordnak ajánlották fel a főszerepet.

Valamennyire azért minden bizonnyal kárpótolja a tény, hogy egy valódi dollármágnes, és nem csak azért, mert az első Star Warsszal keresett 10 ezréhez képest a hetedik részért alsó hangon 20 milliót kapott, hanem mert Samuel L. Jackson mellett (folyamatosan váltogatják egymást az első helyen) ő az a színész, akinek a filmjei összességében a legtöbb pénzt szedték össze a mozipénztáraknál.

Utóbbi tíz éve pedig hiába szól a nosztalgiáról, a múltidézésről, több pályatársával ellentétben nála egyáltalán nem tűnik erőltetettnek a dolog, hanem minden egyes szerepújrázásával őszinte betekintést nyerhetünk az adott karakter húsz-harminc évvel későbbi életébe. A 2008-as Indiana Jones és a kristálykoponya királysága a forgatókönyv aránytévesztései miatt lett olyan, amilyen, és a Star Wars 7-et is legfeljebb a nézők túlzott kiszolgálásával, a '77-es film remixelésével lehet vádolni, de Ford mindkettőben a legjobbját nyújtja. Hogy a Szárnyas fejvadász 2049 mennyire tud felérni a nem kicsi hype-hoz, azt most már kevesebb mint három hónapon belül meglátjuk – a 2020-as Indy 5-ről nem is beszélve.

Budapest kedvencét persze nem csak a filmek érdeklik, és életkorától függetlenül képes váratlan dolgokra. Harmadik feleségét, a most 52 éves Calista Flockhartot például 2010-ben, 68 évesen vette feleségül, de jó ideje védjegyének számító fülbevalója sem tinédzserkori lázadás eredménye: 55 éves korában két barátjával együtt vacsorázott, és a sokadik ital után feltűnt neki, hogy hármuk közül csak neki nincs fülbevalója, így nekivágott a Madison sugárútnak, és betért az első olyan ékszerüzletbe, ahol vállaltak fülbelövést.

A repülés iránti szenvedélye még a hatvanas években kezdődött, ám ekkor még nem tudta megfizetni a drága órákat, így csak a kilencvenes évek közepén lett teljes értékű pilóta. Igaz, azóta két nagyobb balesetet is szenvedett: 1999-ben helikopterrel zuhant le, de akkor még nem sérült meg, ellenben a 2015-ös kisrepülő-balesetével, amikor egy golfpályára zuhant gépével, és fejsérüléssel szállították kórházba. A számos pilótaszövetség mellett a Conservation International nevű természetvédelmi szervezetben is tisztséget tölt be, aminek egyik hozománya, hogy egy újonnan felfedezett hangyafajt is elneveztek róla – ez a Pheidole harrisonfordi, de a Calponia harrisonfordi esetében pókfaj is viseli a nevét.

De hiába a világ egyik legsikeresebb filmsztárja, Harrison Ford mindig is irtózott a rivaldafénytől, és csak akkor vállal nyilvános szerepléseket, sajtómegjelenéseket, ha éppen van egy új filmje, amelyet reklámoznia kell. Magánéletét és családját mindig óvta a nyilvánosságtól, így talán kevesen tudják, hogy első házasságából született fiai már 51 és 48 évesek, az E.T. két éve elhunyt írójával, Melissa Mathisonnal közös gyermekei – egy fiú, egy lány – 30 és 27 évesek, illetve van egy 24, egy 17 és egy 7 éves unokája is.

Szóval, ha esetleg úgy döntene, van hova visszavonulnia.

Kultúra – frissen, első kézből. Kövesse a HVG Kult Facebook-oldalát!