A kockafej útja az autóbalesettől a Star Wars-univerzumig – George Lucas portréja
George Lucast, a Star Wars-univerzum atyját talán legtöbben egy ravasz üzletembernek vagy gátlástalan médiamogulnak képzeljük el. Ám ha közelebbről megnézzük a kisvárosból származó, autómániás rendező-producer életútját, akkor pont az ellenkezője rajzolódik ki. George Lucas valójában egy magának való, visszahúzódó, kütyükön babráló kockafej volt, akihez az avantgárd filmek és az olcsó képregények álltak a legközelebb, és csak a véletlen sikeren múlt, hogy nem lett belőle kísérletező művészfilmes.
George Lucas 1944-ben született Modestóban, egy kelet-kaliforniai gyümölcs- és zöldségtermesztő vidéken fekvő kisvárosban, ahol a legnagyobb esemény a hétvégi illegális autóverseny volt. A tinédzser Lucas összességében nem sokban különbözött a későbbi felnőttől: visszahúzódó volt, leginkább autók szerelésével és különböző masinák építésével töltötte az idejét.
A szórakoztatóiparhoz való különleges érzékének első jele akkor mutatkozott, amikor barátjával egy komplett elvarázsolt kastélyt épített a garázsukban: a fényekkel, tükrökkel és látványos effektusokkal felszerelt helyiségbe még néhány centes belépőt is szedtek.
Lucas is azokhoz az autós fiatalokhoz tartozott, akik péntek esténként csajok után cirkálva rótták Modesto utcáit: ezt a jellegzetes karneváli hangulatot elevenítette fel később legszemélyesebb filmjében, az American Graffitiben. Az érettségi évében Lucas komoly autóbalesetet szenvedett, de szerencsére megúszta az esetet néhány hetes kórházi fekvéssel: ezalatt az idő alatt kattant rá a képregényekre, a tv-ben adott régi kalandfilmekre és mesesorozatokra, mint a Flash Gordon, ami talán az egyik legfontosabb előképe lesz később a Star Wars-mitológiának.
Az ötvenes-hatvanas években még nagyon kevés filmes egyetem volt az államokban, a filmszakmába alapvetően protekció vagy sokéves gürcölés árán lehetett bekerülni. Kaliforniában két nagy egyetemen, a UCLA és a USC választható szakirányain volt filmes képzés: ezek később komoly riválisok voltak. Lucas a USC-re került, ahol sokkal lazább volt a képzés, mint a másik intézményben: a diákok mindenben kipróbálhatták magukat – Lucas is így tett: operatőrként, vágóként és animációs filmkészítőként is megmutatkozott.
A USC több szempontból is meghatározó volt a számára: egyrészt itt ismerkedett meg későbbi munkatársaival és rendezőkollégáival, például Walter Murch hangmérnökkel és John Milius forgatókönyvíróval.
Ma már talán nehezen elképzelhető, hogy az egyetemen Lucasra legerősebben az európai művészfilmek és az amerikai avantgárd filmek hatottak. Az utóbbiak közül legjobban az absztrakt filmeseket, Jordan Belsont és Stan Brakhage-t szerette, de a kanadai montázsművész, Arthur Lipsett is nagy hatással volt az ifjú Lucasra. Lipsettre még egy apró utalást is elrejtett az első Star Warsban: a cella, ahová Leia hercegnőt zárják a Halálcsillagon, a kanadai kísérleti filmes egyik alkotása (21-87) után lett elnevezve.
Lucas legjobban sikerült vizsgafilmje a THX 1138 4EB című avantgárd sci-fi volt, amivel minden létező diákfilmfesztivált megnyert. Később az első nagyjátékfilmjével újraforgatta ezt a kisfilmet: egy disztópikus, orwelli társadalom földalatti világából próbál menekülni a film főhőse. Lucas egy igazi avantgárd filmet forgatott: a komplex vágások, a szinte absztrakcióig torzított képek és a zseniális elektronikus zajvilág egy rendkívül eredeti víziót eredményezett. A szakma ekkor figyelt fel a huszonéves titánra.
Lucas a sikeres kisfilmje segítségével megnyerte a Warner Brothers stúdió ösztöndíját, ami azt jelentette, hogy Francis Ford Coppola készülő filmjéhez (Az esőemberek) készíthetett egy werkfilmet. Így haverkodott össze a nála öt évvel idősebb Coppolával, aki nagyhangú, határozott bátyként terelgette őt a következő években. A színházrendezői tapasztalattal bíró Coppola Lucashoz képest egy oroszlánszelídítő határozottságával bírt: harmincéves korában, több nagyjátékfilmmel a háta mögött megalapította az American Zoetrope-ot, a függetlenfilmesek Mekkájának szánt stúdiót.
Az American Zoetrope első munkája Lucas THX-1138-a volt, a sikeres vizsgafilm nagyjátékfilmes változata: a produkció anyagi hátterét a Warner Brothers biztosította, ami felé Coppolának producerként felelnie kellett. A hatvanas évek végén, hetvenes évek elején a Szelíd motorosok nem várt bombasikere miatt a nagy hollywoodi stúdiók elkezdtek bátran fiatal, kísérletező kedvű rendezőkbe invesztálni. Lucas első filmje is ennek a páratlan lehetőségnek volt a gyümölcse: a THX-1138 azonban egy kőkemény kísérleti film lett. A film ügyesen ötvözi a tudományos-fantasztikus műfaj kellékeit a hardcore művészfilmek szabadságával: Lucas a THX-et kubista filmnek nevezte. Nem volt teljesen elemelkedett a hasonlat, hiszen a történet szinte eltűnik a meghökkentően expresszionista látványban és a csodálatosan sokrétű hangkulisszában.
Coppola, amikor megnézte a filmet, csak ennyit mondott: „Ez vagy egy remekmű, vagy puszta maszturbálás”. A Warner fejesei nem voltak ennyire szellemes kedvükben, teljesen át akarták vágni a filmet, Coppoláék komoly alkudozások árán tudták nagyjából eredeti formájában bemutatni: a film persze nem teljesített jól a pénztáraknál. De ennek a bukásnak volt köszönhető közvetve, hogy a tartozásokban úszó Coppolának el kellett vállalnia egy számára nyűgös melót, a Keresztapa című sikerkönyv megfilmesítését: az eredmény ismert mindenki számára.
A THX-1138 csak anyagi értelemben volt fiaskó: a művészfilmrajongók körében sikert aratott, még Cannes-ba is meghívták a Kritikusok hete szekcióba, ahol az európai kritikusok kimondottan szerették a filmet. Lucas lett Új Hollywood egyik reménysége, pályatársai felfigyeltek eredetiségére: a nála két évvel fiatalabb, a televíziórendezők gettójából éppen akkor kitörő Spielberggel ekkor haverkodtak össze. Coppola továbbra is támogatta a halk szavú protezsáltját, a következőket tanácsolta neki: „Miért nem rendezel valami személyeset, valami emberközelit? Mindenki azt hiszi, hogy halvérű vagy.” Így született meg Lucas legbensőségesebb filmjének, az American Graffitinek az ötlete.
Lucas egy későbbi interjúban azt vallotta, hogy első filmjével tanult meg látványos képeket komponálni, második filmjével pedig emberekkel bánni. Ehhez képest a filmjeiben szereplő színészek folyton arról panaszkodtak, hogy a rendező mennyire nem képes normális instrukciókat adni nekik: általában a „kicsit gyorsabban” és a „rendben volt” között mozgott Lucas kommunikációja. Ettől függetlenül az American Graffiti egy kimondottan emberközpontú film lett, amiben egyetlen modestói éjszaka történéseit meséli el egy maroknyi tinédzser párhuzamos történetein keresztül.
Lucas filmje minijelenetek füzéréből lett összerakva, inkább emlékeztet egy tévésorozat hosszúra nyúlt bevezető epizódjára, mint egy klasszikus, egy hősre koncentráló történetre. Az American Graffiti sokkal inkább szól egy nosztalgikus hangulatról, egy életérzésről, mint egy jól megragadható sztoriról. Lucas itt is megtartotta a kísérletező kedvét: Walter Murch hangmérnökkel egy különleges, többsávos hangkulisszát hoztak létre a filmhez, amivel azt a hatást érték el, mintha folyamatosan szólna a zene a díszletben, különböző távoli helyekről visszhangozva.
Lucas ennél a forgatásnál sem szerette meg jobban a terepmunkát, az összezárt tizen-huszonéves szereplőkkel egy csomó baj volt: az akkor még ismeretlen Harrison Ford folyton bepiált, Richard Dreyfuss meg a stáb női tagjait fűzte. A nehézségek ellenére a film nagy siker lett, öt Oscarra jelölték, köztük Lucast is, mint rendezőt: a modestói geek végre bebizonyította, hogy van szíve.
Az American Graffiti sikerének hála egy csomó kapu kinyílt Lucas előtt Hollywoodban, aki egy régen dédelgetett álmát szerette volna megvalósítani: egy lézerkardos űrmesét. Egy ideig még azzal kacérkodott, hogy Milius forgatókönyvét fogja megrendezni, az Apokalipszis mostot, de letett a tervről, mondván, hogy megcsömörlött a Vietnamot kritizáló filmektől. Inkább a Star Wars forgatókönyvével kezdett el házalni a stúdióknál, ugyanis ennél a projektnél már nem volt elég az American Zoetrope infrastruktúrája: két helyről hajtották el, mire a 20th Century Fox lecsapott a filmtervre.
A Star Wars filmtörténeti jelentőségű sikerére persze senki nem számított, de Lucas hihetetlenül tudatosan építette fel a film mitológiáját. Egy korabeli interjúban így nyilatkozott a Star Wars eredetéről: „Úgy láttam, hogy a mai gyerekek nem élnek semmilyen fantáziavilágban, nincsenek westernfilmjeik, kalózfilmjeik, buta kalandfilmsorozataik, amiket mi néztünk régen”. Lucas részletekbe menően építette fel a Star Wars világát, a nagy eredetmítoszok és legendák struktúráit tanulmányozva írta meg a film sztoriját: „Szerintem valódi pusztító tűzként hatna a kultúrára, ha egy egész nemzedéknyi gyerek mese vagy mítosz nélkül nőne fel”. Tehát a Star Wars mögött egy komoly nézői igény felismerése állt.
A forgatás itt sem ment simán, az angol stáb folyamatosan kiröhögte az idétlen jelmezekbe bújt színészeket, akiknek a nonszensszel határos mondatokat kellett kimondaniuk fapofával, ráadásul egy olyan rendező instrukciói nyomán, aki nem nagyon szeretett beszélni. Lucas a tunéziai forgatáson be is sokkalt, gyomorfekély gyanújával vitték kórházba.
Lucas később így nyilatkozott: „Ki nem állhatom a rendezői munkát. A rendezés rendkívül megterhelő, a folyamatos frusztráció és a rengeteg munka, a heti hét nap, napi tizenkét óra robotolás kivesz belőlem minden energiát.” Így már érthető, hogy az első Star Wars-film sikere után Lucas húsz évre visszavonult a rendezéstől, és a filmek tényleges kivitelezését jó kezű iparosokra bízta, köztük Irvin Kershnerre, aki az egyetemen az egyik tanára volt.
Miután nagy nehezen túlesett a forgatáson, Lucas mutatott a barátainak egy nyers vágatot a Star Warsból: egy olyan verziót, amiben sem hangeffektek, sem vizuális trükkök nem voltak. Ezen a legendás vetítésen minden Új Hollywood-i rendezőhaver ott volt: Scorsese, Spielberg, Milius, De Palma és Coppola. A film katasztrofális fogadtatást kapott: a lesokkolt Lucasra csak úgy záporoztak a kritikák. De Palma egyenesen a képébe üvöltött, hogy ez egy nézhetetlen inkoherens hülyeség, Coppola atyai aggodalommal rázta a fejét, hogy itt ért véget Lucas üstökösi karrierje. A teremben csak egyetlen egy ember ismerte fel a potenciális sikert: ez az ember Steven Spielberg volt.
A film nem csak az évszázad kasszasikere lett, hanem Lucast is iszonyatosan gazdaggá tette, ugyanis a hallgatag csodabogár egy iszonyatosan ravasz és előrelátó szerződés kötött a stúdióval. A nagy fizetésről lemondva saját magánál tartotta a Star Wars jogait, így a különböző játékokból és egyéb melléktermékekből befolyó pénzeket is. Lucas később ezekből a milliárdokból alapította meg a Lucasfilmet, ami a gigantikussá nőtt franchise ügyeit irányította egészen mostanáig.
Végre valóra vált harminchárom éves korára Lucas álma: teljesen függetlenné tudott válni mindenkitől, és nyugalomban elvonulva tudta irányítani a háttérből magánmitológiáját.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
