A Grammy-díjas amerikai énekesnő, színésznő és dalszerző Alecia Beth Moore néven született 1979. szeptember 8-án Pennsylvaniában. Átlagosnak nevezhető polgári családban nőtt fel, édesanyja ápolónő, édesapja veterán katona (Vietnamban is harcolt). Apja gyakran énekelt és gitározott neki – íme, máris egy láncszem, ami Pinket a zenéhez köti.

Szülei válásakor csupán 9 éves volt – az akkori zűrös időszakot a Family Portrait című dalában énekli meg rendkívül valósághűen.

„Apuci kicsi lánya voltam, így összeomlottam, mikor elment, hiszen anyukámmal sosem jöttem ki olyan jól”

– meséli egy nyilatkozatában. De azért azt is elmondta, nagy megkönnyebbülés volt, hogy ezután már nem a korábbi negatív légkör vette körül.

Épp ezért, vagy mindennek ellenére fontos számára a család, állítja. Anyukáját mindennap felhívja, sokkal szorosabb a kapcsolatuk, mint korábban. Elmondása szerint apjától örökölte a kitartását, és közmondásos szókimondó őszinteségét. Édesapja mindig azt mondta neki, „Csak önmagadhoz legyél hű”. Ezt a gondolatot egy interjúban az énekesnő saját életfilozófiájaként nevezte meg.

Az említett beszélgetés során a családról egyébként elárulta: „annyi előnye van, hogy a negatívumok teljesen feledésbe merülnek”. Egyszer pedig viccesen megjegyezte, hogy egy kosárlabdacsapatnyi gyermeket szeretne: „10 éven belül lesz egy 11 évesem, egy 8 évesem, egy 5 évesem, egy 3 évesem, és egy 6 hónaposom, plusz 18 kutyám, 1 lovam és 1 malacom.”

Annak ellenére vagy éppen azért, mert átélte saját szüleinek viharos kapcsolatát és válását, férjével sem volt felhőtlen a kapcsolata, és akkor még finoman fogalmaztunk; elmondása szerint mindketten, mondjuk így, kötik az ebet a karóhoz. Erről szól So What? című dala is. Carey Hearttal még 2001-ben találkoztak, 5 évvel később pedig oltár elé is álltak. Kapcsolatuk szokatlanságát már a leánykérés (jelen helyzetben: legénykérés) is jól mutatja: Pink Heart egyik motorversenyén tartott fel egy táblát Hozzám jössz? felirattal.

Házasságuk két év után zátonyra futott. Nem sokkal utána viszont minden visszatért a régi kerékvágásba: „Tizenegy hónappal a szakítás után megkért, hogy utazzak el Los Angelesbe újévkor, hogy fellépjek a klubjában. A beállás után megkértem, jöjjön fel a szobámba. Ott átadtam neki egy fotóalbumot, melybe az együtt töltött éveink közös emlékeit ragasztottam, az utolsó oldalon pedig az alá nem írt válási papírok voltak. Azt mondtam neki, hogy a többi már rajtad áll. És mindezt a kedvenc fehérneműjében tettem” – mesélte az igen csak explicit énekesnő a sajátos újbóli egymásra találásról.

Saját bevallása szerint inkább életvidám, mint boldog, hisz „a boldogság csupán pillanatnyi”. Tiniként belecsúszott a drogokba, volt, hogy édesanyja kidobta otthonról, és apjához kellett mennie. A balhék nem állnak távol tőle, viszont nem fél múltjának legsötétebb pillanatait sem megénekelni, vagy beszélni azokról. Ellen DeGeneres show-jában például vetéléséről vallott őszintén.

Egyszer még Vilmos herceget is visszautasította: úgy hallotta, a herceg szeretné, ha fellépne a 21. szülinapi buliján, de az énekesnő elzárkózott, mert, elmondása szerint, undorodik a herceg vadászatbarát hozzáállásáról. Sosem ült fel a Los Angeles-hullámvasútra, és nem él hollywoodi buborékban: „Sosem hívtak meg ebbe a buliba, és ha mégis megtennék, biztos, hogy késve érkeznék és illetlenül öltöznék fel” – viccelődik.

Azt mondja, az elmúlt években sokat változott, leginkább annak a hatására, hogy gyerekei születtek. „Sokszor megbántottam az embereket azzal, hogy túl őszinte voltam – néha még a szüleimet is megsértettem”, mondja. Korábbi koncertjein voltak olyan szülők, akik kirángatták a gyerekeiket a nézőtérről, mert Pink sztriptízrudakat használt, fehérneműben énekelt, vagy felfújható szexjátékokkal szórakozott.

A Stupid Girls című dalban viszont a pénzre és a könnyű életre nyomuló lányokat kritizálja. „Tipikus én, ítélkező és helytelen, de nem tehetek róla”, mesél a dalról a hozzá kapcsolódó kisfilmben, „Minden fiatal lány életében eljön a pillanat, amikor döntést kell hoznia – azok alapján, amik befolyásolják őt –, hogy buta liba lesz belőle, vagy érett nő”

Olimpikon tornász szeretett volna lenni, de 12 évesen kirúgták a csoportból, mert edzői nem tartották csapatjátékosnak. „Nem tapsoltam, ha nem első helyen végeztem” – mondta egyszer. Viszont ennek a tornászélménynek köszönhető, hogy koncertjeibe gyakran épít akrobatikai elemeket.

Pink egyébként – állítása szerint – már négyévesen eldöntötte, hogy énekesnő lesz. Klasszikus éneklést tanult, dalokat tinédzserkorában kezdett írni, 14 évesen pedig már rendszeres fellépője volt különböző philadelphiai kluboknak. Ekkor ragadt rá művészneve is, melynek eredetéről számos história kering. Többen hiszik, hogy rózsaszín hajáról kapta a Pink művésznevet, pedig nem: előbb volt a név, aztán pedig a hajszín. Már jó ideje ez volt a beceneve, melyet a Kutyaszorítóban című film egyik karaktere, Mr. Pink után vett fel (belső combjára ez a karakter van tetoválva).

Szólószerződését azok után kapta, hogy 16 évesen alakított Choice nevű R&B-lánytriójának demója eljutott a Sony Music LaFace nevű atlantai fiókkiadójához, mely először lemezszerződést kötött a hármassal. A Key to My Heart című dal aztán ugyan felbukkant a Kazaam című filmben, de felvett lemezük már sosem jelent meg. A kiadó vezetői ultimátumot adtak Pinknek: vagy szólóban folytatja, vagy fel is út, le is út.

Pink, aki a számára legfontosabb zenei hatások között két legendát emleget: Janis Joplint és Madonnát, eddigi szólópályafutása alatt hat sorlemezt jelentetett meg. A legutóbbi, a The Truth About Love 2012-ben jelent meg, a legtöbbet a 2001-es Missundaztoodból adtak el, 12 milliót világszerte. 2014-ben you + me néven duólemezt adott ki a dalszerző-énekes Dallas Greennel.

Pályafutása egyik legnagyobb durranása a 2001-ben, tehát eddigi legsikeresebb lemeze kiadásának évében, Christina Aguileraval, Myával és Lil Kimmel felvett Lady Marmalade-feldolgozás volt – ezért Grammyt is kapott. Két másik Grammyje egyikét a 2004-es Trouble című dalért, a másikat a 2010-es Herbie Hancock-féle The Imagine Project címadó dalában való részvételért kapta.

Az állati jogok hangos szószólója, támogatja a PETA állatvédő szervezetet. Elkötelezett támogatója az LMBTQ-mozgalomnak, és többször is felszólalt a melegházasság mellett.

Spirituális személyiségként írja le magát, de nem vallásos, hisz a szeretet erejében, azonban szerinte a szervezett vallások sok problémát szülnek a világban. Hisz a reinkarnációban: „ha újjászületnék, egy kutya lennék, olyan személyiséggel, mint most én magam”. „Eklektikus vagyok. Fiús lány, egy kicsit hippi, egy kicsit gengszter. Nem tudom, hogy ez jól van-e így, de ilyen vagyok” – mondja a stílusáról.

Idén júniusban bejelentette, hogy új nagylemezen dolgozik. Az új albumot felvezető első dal, a What About Us premierje a Sziget-koncert másnapján, augusztus 10-én lesz.