Amikor néhány éve kiderült, hogy az RTL is belevág a magyar fikciós sorozatgyártásba, felcsillant a remény, hogy még nagyobb verseny indulhat itthon a műfajban, azonban hamar világossá vált, hogy a kereskedelmi csatorna nem akar nagyon letérni a Barátok közt által kikövezett útról. Így a Válótársak, A mi kis falunk vagy a német eredeti alapján készülő Tanár Úr is inkább a tévéműsorokat klasszikus formában fogyasztóknak kedvez: szinte bármikor be lehet kapcsolódni, a szereplők problémáival könnyű azonosulni, a bonyodalmat szerelmi problémák, a humort elnagyolt karakterek hozzák.
A leosztás a magyar piacon így jelenleg úgy fest, hogy az HBO hozza a nemzetközi trenddel egybevágó, filmesebb produkciókat (Terápia, Társas játék, Aranyélet), az MTVA kimondottan generációknak szóló szériákkal próbálkozik (Egynyári kaland, Tóth János, Csak színház és más semmi), az RTL pedig a népszórakoztatásban hisz, a könnyedebb, romantikusabb sztorikat preferálja. Ebben a felállásban az Oltári csajok nem hoz újdonságot, sok mindenben azonban igen.

Már a formátum és a szereplőgárda is alaposan megkülönbözteti az eddigi RTL-es sorozatoktól az Oltári csajokat. Ha innen nézzük a sorozat bátor, vagy fogalmazzunk inkább úgy, kockázatos vállalkozás: egyrészt ez egy direkt 100 részesre szánt napi sorozat, 40-45 perces (!) részekkel, és egy képernyőn eddig kevésszer látott, nagyrészt fiatalokra koncentráló színészgárdával, azonos műsorsávban az RTL fő csatornáján futó Konyhafőnökkel és némileg az Éjjel Nappal Budapesttel. Ráadásul az Oltári csajok nagy erénye, hogy bátran használja a külső helyszíneket, így legalább a színészeknek nem kizárólag épített díszletek között kell a kisrealista hangulatot hozni.
Utóbbi sorozat nézőit azonban simám átcsábíthatja a kisebb csatornára az Oltári csajok, mert hiába látszódnak világosan a sorozat hibái már a pilot és az első epizód alapján is, képileg, minőségben azért ez egy jóval nívósabb széria, amelynek karaktereivel is jóval egyszerűbb lesz azonosulnia a magyar tévénézőknek.
A történet alapfelvetése már-már csehovi: három egészen különböző habitusú nővér keresi az igaz szerelmet Budapesten. Az első epizód alapján a középső, Hajni (a #sohavégetnemérősből ismerős Hartai Petra) a jelek szerint hamarosan révbe ér, a legidősebb, Angéla (Horváth Sisa Anna) túl cinikussá vált a csalódásoktól, míg a legfiatalabb, szétszórt és elvarázsolt Piros (Michl Júlia) még naivan próbálkozik. Közös jeleneteik néha egészen üdítőek, még kevésbé píszí poénok is elcsattanak a jeleneteikben akár a Kardashianokról is, ami ismerve a magyar romkom hagyományait, abszolút üdvözlendő.
A sztoriról ennél többet kár lenne elárulni, nyilvánvalóan mindhárom lány körül ott legyeskedik három fiú, és persze a szülőknek, munkatársaiknak is megvan a receptje az igazi megtalálására. Amit azonban a lányok castingjánál jól eltalált a produkció (mindhárom női főszereplő hozza a telenovellák elvárt szintjét, szerencsére ritkán játsszák túl a szerepüket, ha igen, az akkor is inkább kikacsintó poénnak érződik), az a mellékszereplőknél szenved csorbát – ez azonban nem minden esetben az ő hibájuk.
A fiúk karakterrajza enyhén sántít, hiszen az antipatikusnak szánt Márk (Jaskó Bálint) szerepe szerint feltörekvő zenei producer, amit egészen arcpirítóan sikerült bemutatni: a pilot hangban és képben egészen külön életet élő dobszólóját például nehéz lesz elfeledni. Ráadásul Jaskónak kell hozni a tenyérbemászó, nagyképű fiatal szerepét, amit a magyar forgatókönyvírók előszeretettel próbálnak meg fiatalosnak, menőek szánt dialógusokkal erősíteni, ami sajnos csak kínosabbá teszi az összképet.
A másik két, a lányok bűvkörében feltűnő férfiszínész (Dér Zsolt, Ember Márk) karakteréről egyelőre kevesebb dolog derült ki, de nekik egyelőre – úgy tűnik – hálásabb szerepet és szövegkönyvet szántak az alkotók. Az idősebb szereplők azonban sajnos továbbra is a színházi beidegződéseik alapján játszanak, ami mondjuk a telenovella műfajában lehet, még előny is lesz, de az nem segíti a dolgukat, hogy néha így is elég életszerűtlen mondatokkal teszik azt.
Ha valaki ez alapján sem tudná eldönteni, hogy érdemes lesz-e bepróbálkoznia a sorozattal, akár iróniából, akár őszinte érdeklődésből, annak egyetlen névvel tudunk segíteni. Az Oltári csajok ugyanis Kalamár Tamás felügyelete mellett készült, aki – mint ismert – néhány éve, körülbelül 7000 epizód után szállt ki a Barátok köztből, hogy kicsit felfrissülve, és a Barátok köztből még színészként megismert Kinizsi Ottóval térjen vissza a telenovella műfajához.
De Kalamár nevéhez fűződött a Szeress most! heti sorozat is, így az Oltári csajok így nem meglepő módon épp annak a sorozat, illetve a fiatal szereplők miatt az Egynyári kaland elegyeként írható le, így simán gyűjthet a 100 epizód alatt elkötelezett tábort is magának a 8 óra körüli esti sávban.
Az Oltári csajokat az RTL II-n lehet követni, 19:30-kor az előző napi részt, 20:30-tól az új epizódot adja a csatorna.