Még talán maga Varga Zsuzsa is egyetértene velem abban, hogy hosszú idő után a Stopsonicban talált leginkább magára énekesnőként, zenészként: ehhez persze szükség volt a zenei alapokért és a koncepcióért felelős Kovács Péterre, korábbi alkotótársára is, akiben régóta érlelődött már az a fajta megszólalás, ami most a Stopsonic első lemezén, a Jewel Hunteren hallható.

De kellett hozzá egy véletlen találkozás is, az azóta megszűnő Rakéta fesztiválon, amikor a koncertek csúszása miatt mindketten ottragadtak az imanexperiment néven alkotó, és a Stopsonic szellemiségéhez, hangulatához passzoló műfajban alkotó Nitára, akiben voltaképp megtalálták a hiányzó láncszemet. "Mi biztatjuk, és szeretnénk, ha akár ő énekelne néhány dalban" – mondja a csapatba egyelőre szintisként és vokalistaként beszálló Nita szerepéről a zenekar, amely a trió demokratikus, nem túlvezérelt attitűdjét is jellemzi egyben.

Direkt nem kapkodtak a nagylemezzel az első, hasonló címen kiadott, négyszámos EP után, hiszen ahogy Péter fogalmaz,

ez a produkció eddig a hálószobáinkban létezett, nem toltuk, nem erőltettük sehol. Volt rádió, ahol hallottuk, hogy játsszák valamelyik dalunkat, és nagyon meglepődtünk.

"A lemezen van többéves, kiadatlan dal teljesen áthengszerelve, újragondolva, de az album gerincét új dalok alkotják, amiket az elmúlt egy évben írtunk" – jellemzi a Jewel Hunter tíz számát Péter. Az album érzelmi töltetét, hangulatát aztán már Zsuzsa fogalja össze frappánsan: "a teljes lemez egy érzelmi hullámvasút. Azért is, mert hosszú hónapok teltek el egy-egy szám elkészülése közt.

Van itt túlcsorduló szerelem, pici társadalomkritika, a félelmeink, ráismeréseink. Mindehhez jól illik a sok űrszinti, az éneksampling. Gondolkodós, befelé fordulós számok, többnyire chilles felhangokkal.

A Jewel Hunter valóban sokszínű lemez lett, a címadó tempós számtól, a Little Dragon életigenlő elektropopját idéző Now and Here-en keresztül, a korai Grimes-lemezek introspektívebb, sok énekmintás dalainak jegyeit magán hordozó Won't Turn Backig. A sokszínűség amúgy is megjelenik a tagok ízlésében, amit Nita is megerősít: "én a lemez készülése alatt az iamamiwhoami-t sokat hallgattam, Zsuzsa szerint Tycho a legjobb futáshoz, Peti pedig ugyanúgy képes lazulni Napalm Death-re, mint Tei Shi-re, szóval inkább csak hagytunk beszűrődni minden jót, és aztán hatni egymásra. Soha nincs konkrét előadó, stílus, sőt, sokszor tudatosság sem, kísérletezünk és lelkesen belevetjük magunkat bármibe, ha úgy érezzük"

De akad a lemezen magyar szöveggel ellátott dal, a téli begubózáshoz tökéletes, lágyabb Így múlik el, amelynek szerencsés helyzetben erős rotációban kéne a magyar rádiókban szólnia. "Az Így múlik el elég rég megvolt már ötlet szinten, de teljesen megváltoztattuk, áthangszereltük. A szöveg már korábban kész volt, de picit lerövidítettem, nyitva hagytam a történetet. Szeretem, hogy nincs túlmagyarázva, jó, amikor a hallgatóra bízza az ember, hogy hogyan értelmezze a szöveget" – írja körül a dalt Zsuzsa.

Ha az eddigiekből nem lenne egyértelmű, a Stopsonic igazi szerelemprojekt, amelyhez mindhárom tag kedvvel tér újra és újra vissza, és főleg a zenélés kreatív részére szeretnének koncentrálni, jelenleg a minden más (a promoció, kiadókeresés) mellékes, de persze nem zárják ki ennek az útnak a lehetőségét sem.

Ezt erősítik meg a közben már új számokon dolgozó Péter szavai is. "A Stopsonicot épp annyira csináljuk magunknak, mint azoknak, akiket megtalál a zenénk. Szuper érzés, hogy ránk találnak, visszajelzést kapunk. Egyszerűen szívesebben foglalkozunk a kreatív résszel, magával a zenével, mint a promócióval, reklámmal. De természetesen boldogok lennénk, ha játszhatnánk jó fesztiválokon, jó klubokban."

A Stopsonic november 29-én mutatja be friss albumát élőben a Gödör Klubban.