Kőbányai János
Kőbányai János

Ha nem a Nyugat folyóirat és az általa elindított mozgalom és szerzői a modern magyar irodalom etalonja, ha nem Ady Endre–József Attila–Radnóti Miklós szentháromság a modern magyar irodalom kánonja, akkor ezt az „új világot” jobb távolból szemlélni. Vélemény.

A magyar társadalom sokrétű és sok osztatú egzisztenciális és szellemi életében a legkülönbözőbb okok váltják ki az emigrációt (amely más országokban és földrészeken „migráció”-ként jelenik meg). A rendszerváltozás óta közel millióan hagyták el az országot. Aki erre a lépésre vállalkozott, az azt reméli, hogy életét hasonló, vagy magasabb színvonalon konvertálhatja át egy idegen környezetbe a maga, vagy a gyermekei érdekében. Ezért mind képességekben, s mind merszben a legjobb erők hagynak magunkra, amelynek elszegényítő hatását az itthon maradottak már a mindennapi élet valamennyi szegmensében érzékelik.

A jobb egzisztenciális lehetőségekkel, vagy akár kulturális attrakciókkal nehéz versenyezni, ha szabaddá vált a vásár. (Bizony a vasfüggönynek és a KGST-nek megvoltak a maguk praktikus megfontolásai is.) A szerencsésebb történelmi körülmények fölhalmozta, többet nyújtó lehetőségeket csak az az otthonosság egalizálhatja, amelyet a saját kultúra nyújthat: az azonosság bársonyos érintésű áramai, ahová csak beleszületni lehet, mint az anyaölbe. S most ez a legbensőbb: a csak egy tájhoz, dallamhoz, nyelvhez tapadó biztonság került veszélybe. S ebben az ügyben nem számíthatunk – mert ebben aztán tényleg nincs –„illetékes” (elvtárs) kívülről jött „jelentésére”, pénz- és presztízs-megvonására, ami ezt a végzetes anyaöl-megvonást korrigálhatná.

Ha nem a Nyugat folyóirat és az általa elindított mozgalom és szerzői a modern magyar irodalom etalonja, ha nem Ady Endre–József Attila–Radnóti Miklós szentháromság a modern magyar irodalom kánonja (a kultúrának legtotálisabb műfajában, a költészetben), akkor ezt az „új világot” jobb távolból szemlélni. S ehhez képest csak hab a tortán, ha „Kertész Imre nem magyar író” (amin Imre a felhőkről lóbálva a lábát most „nem megmondtam?” alapon jót mosolyog). (Lehet – remélem – a Kertész Imre Intézet gründolója ezért csatlakozott a minapi londoni futballmérkőzésen a NER-arisztokrácia páholyába, hogy sietve tájékoztassa a döntésgazdát a kibékíthetetlen ellentmondásról, mert a mi Nobel-díjasunk – és nem egykori jelöltünk, Tormay Cécile – vagy magyar, vagy akkor egy csapásra oly legitimitás-hiányossá válik az Intézet, s mind, ami mögötte van. Hogy is van ez?)

A Pröhle Gergely oly talányos és utód (pályázat útján történő) kinevezése nélküli menesztésével megürült PIM igazgatói stallum új várományosának meglengetése egy olyan sötét (emésztő)gödörbe világított le, amelyet minden, a mai magyar kultúra állapotát körülvevő általános rosszkedv ellenére senki sem feltételezett.

Az ország érzékeny szellemi ütőér-intézményére kijelölt személy kilétéről most hallottam először, mint feltételezem, a közönség legnagyobb része is. Friss tanulmányaim róla – ezt bárki leellenőrizheti az internet segítségével – lesújtó kórkép, nem a jelöltről, hanem az ország felelős irányítóiról, vagy inkább a terület elképesztő irányítás-hiányosságáról. (Nemcsak személyes, de szervezeti szinten is.) Hiszen, a csak hátha lakmuszpapírként bedobott név felmerülése is szégyen. A most az irodalmi élet bugyrából felszínre bukkant alak – ilyen naiv, vagy akarnok amatőr önjelöltek minden szellemi jelenség margóin tenyésznek –  ún. „munkássága” révén plasztikusan megérzékíti a magyar szellemtörténetnek azt a vonulatát, amely katasztrófába hajszolta az országot.

*

Igen. Az Ady Endre (aki most hirtelen „szabadkőműves métellyé” avanzsált)–József Attila–Radnóti Miklós kánon-háromság a most rosszemlékű Rákosi–Kádár-korszakban kristályosodott ki a magyar nemzeti műveltség – kollektív tudat – gerincévé. (A Petőfi utáni űrt, s Vajda János hiátusát folytatva.) Azonban mindezt felfoghatjuk a Horthy rendszer apoteózisának is egyben, hiszen Ady recepciójának küzdelme és győzelme ebben a korszakban zajlott, s a másik két költő pedig valamennyi sorát az ellentengernagy regnálása alatt írta, sőt: egész munkásságuk annak a jellegére való egzisztenciális és szellemi válasznak számít, hiszen, amit tagadunk, azzal egyúttal azonossá is válunk. Vagy: a nemzetnek karaktert, irányt adó életműveknek semmi közük a botor módon jelesre és elégtelenre osztályozott korszakokhoz, mert felettük állnak. Felettük és folyamatosan ellenük – mert az igaz művészet –, akár a nacereti Jehosua ben Joszéf tanításai: az egész életen át tartó változtatásra, a fennálló el nem fogadására, javítására, s az „ember embernek farkasa” mentalitás, és az arra épülő társadalmak kérlelhetetlen kritikájára buzdítanak – amit igen felületesen, mert a tőle idegen politika nyelvén is artikulálódik, baloldalinak is lehet (nem kell) nevezni.

Ady Endre-József Attila–Radnóti Miklós központi szerepe a nemzet tudatában és műveltségében nem internetadó és nem boltzár. Ezért, ha valamihez, akkor ehhez nem tanácsos hozzányúlni, mert vagy tökéletes kudarc lesz a vége (micsoda pompás vízió-fikció, ha egy rendszer a kollektív tudatába beágyazott költői kifordítása, s helyükre egykori és mai kurzus-költők állítása elleni tiltakozásba bukna bele), vagy olyan rombolás, ami szétveri a magyar társadalomnak azt a stabil berendezkedését, amelyhez eleddig a politika nem fért hozzá. (Az előző rendszerekben sem.)

*

Az elmúlt nyarat a PIM archívumában töltöttem – az ott tárolt anyag kisugárzásától függetlenül is a béke és a szellem szigete volt ez a palota –, ahol Pásztor Béla, a zseniális költő (Weöres Sándornak elhihetjük) fél életművét, s szinte nyomtalan élete apró, de jellemző adatait fedeztem fel – az ukrajnai munkaszolgálatos századig követve azt, ahol elpusztult. (Igen, a kánon-gyártó „kulturális erőterek” megértek a pusztulásra, vagy leváltásra, ha ezt a kortársai szerint is József Attilához mérhető életművet makacs vaksággal nem veszik észre. Azonban csak akkor, ha a spontán, s szerves szellemi mozgások, és igény révén újak születnek, akik a helyükre léphetnek.) A felfedezések eredményét – a gyűjteményes kötetet – azért is a PIM-ben szerettem volna bemutatni (már lefoglaltam a termet és az időpontot) zenészek és színészek és kommentáló irodalomtörténészek bevonásával, hogy testi közelséget is teremtsek a hallgatóság és a kéziratban, másolópapírokon az épületben található versek között. Mintegy aláhúzandó, hogy ez a tragikusan elpusztult élet a csodálatos versekben él örökké él.

S a végre – jó helyen, de rossz időben – fellelt új életet azonban most mégis ki kell menekítenem innen. Bábáskodtam körülötte, ezért felelős vagyok érte. Elég volt Ukrajnában a megalázó szenvedésből, ahol – Petőfihez, Radnótihoz hasonlóan – utolsó soraiban a magyar irodalom egyik legszebb, életétől és ami ezzel majdnem egyet jelent: szerelmétől való búcsúzását „araszolta sort sor alá” („Irén”, „Álmomban” című verseiben) – most hogyan vihetném bele a mai kocsma kultúrkampfjának pergőtüzébe?

Más kérdés, hova vinni át, s milyen „túlsó partra”?

Ugyanis én – elvileg – elmehetek az eszményeimtől és költőimtől trónfosztott hazából, de ezeknek a magyar verseknek „a nagyvilágon e kívül” csak itt adatik „élnie és halnia”.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Gerlóczy Márton: Ezt akarták, fogyasszák hát egészséggel!

Gerlóczy Márton: Ezt akarták, fogyasszák hát egészséggel!

Menekültekkel fotózkodott a pápa

Menekültekkel fotózkodott a pápa

Csúnya vereségbe futott bele a Fradi

Csúnya vereségbe futott bele a Fradi

Videó: a sofőr, akit nem zavar az avar, és autójával takarítja el ezt

Videó: a sofőr, akit nem zavar az avar, és autójával takarítja el ezt

Tavasszal derül ki, hogyan szervezik át az MTA-t

Tavasszal derül ki, hogyan szervezik át az MTA-t

Hernádi újra felkerülhet az Interpol körözési listára

Hernádi újra felkerülhet az Interpol körözési listára