Már írtunk a napokban megjelent Társadalmi riportban olvasható, az oktatással foglalkozó fejezetről. Ebben Lannert Judit megállapítja, hogy a magyar iskola egyáltalán nem készíti fel a tanulókat a boldog jövőre. (Írásának címe is árulkodó: "Nem gyermeknek való vidék".)
E tanulmány külön foglalkozik a magyar diákok egyre romló matematikateljesítményével. Mint a szerző írja, ennek nem a matekra fordított idő mennyisége az oka. Sőt, a nemzetközi összehasonlító adatok azt mutatják, hogy nincs is igazán összefüggés a matematikatanulásra szánt idő és az eredményesség között. A tárgyból nagyon gyengén teljesítő magyar diákok majdnem olyan sokat foglalkoznak a matekkal, mint például a kimagasló eredményt elérő lengyel társaik. A német diákok viszont kevesebbet matekoznak, mégis jól tejesítenek.
Árulkodó viszont, hogy hol és hogy foglakoznak a diákok a matekkal. Ebből már az derül ki, hogy a legkevesebb tanórájuk a magyar gyerekeknek van, ők otthon kénytelenek belehúzni a tanulásba, elsősorban a házi feladatokkal. Míg például a német gyerekek csak mintegy másfélszer annyi időt töltenek a matekkal otthon, mint az iskolában, a magyar diákoknál ez az arány négyszeres.
Azaz: öt egységnyi matekra fordított időből négyet otthon, magukban töltenek a magyar diákok.
E mellett a magyar tanulók elmondása szerint, ők jóval kevesebbet találkoznak olyan szituációval az órán is, ahol a hibájukból tudnának tanulni, illetve ahol a tanultakat új helyzetben tudják alkalmazni. Érdekes azonban, hogy a magyar tanulók fegyelmezettebbek az órákon, mint az uniós országokbéli kortársaik.
Lannert mindezt úgy foglalja össze, hogy a magyar tanulók sokat és fegyelmezetten tanulnak, csak rosszul. Ennek oka a túlzsúfolt tananyag rövid idő alatti „letanítása”, ami miatt az órák unalmasak, nincs idő a bonyolultabb tanulási stratégiákra, így leginkább a magolás marad.
A diákjaink belső motivációjával is óriási bajok vannak, nem gondolják, hogy számukra hasznos lenne a matematika az iskolán kívüli boldoguláshoz.