Spanyol és német anyanyelvű embereket megkértek arra, hogy írjanak le jelzőkkel egy bizonyos hidat. Mindkét nyelv használ hímnemű és nőnemű főneveket, a németben a híd nőnemű, a spanyolban pedig hímnemű. A kérdés az volt, hogy

ez vajon befolyásolja-e a gondolkodásukat.

Nos, a kísérlet során a németek olyan jelzőket mondtak, hogy gyönyörű, kecses – amikkel tipikusan nőket szoktak jellemezni, míg a spanyolok az erős és hosszú szavakat használták – amiket a “férfiassággal” szokás asszociálni.

Eltörte a karját? Ez egy bolond...

Az ötlet, hogy a nyelvünk hatással lehet a gondolkodásunkra, nem új, nyelvi relativizmusnak vagy Sapir–Whorf-hipotézisnek hívják. Eszerint az anyanyelvünk nem csupán arra való, hogy a gondolatainkat formába öntsük vele, hanem azt is meghatározza, hogyan látjuk a világot. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy más anyanyelvűek mást vesznek észre, máshogyan elemzik a történteket, eleve más alapokra épül a tudatuk.

Ráadásul egy új nyelv megtanulása emiatt drasztikus hatással lehet a gondolkodásunkra is.

A témában érdemes megnézni a fenti TED-előadást, amiben Lera Boroditsky kognitív nyelvész beszél irtó izgalmasan és szórakoztatóan például az olyan ártatlannak tűnő különbségekről a különböző nyelvekben mint Eltörtem a karom. vs Eltörött a karom.

Az ördög az árnyalatokban lakik 

A berlini Humboldt Egyetem tudósai most kimutatták, hogy a nyelvi fogalmak olyannyira kihatnak az észlelésünkre, hogy például hatással lehetnek arra, hogy látunk-e vagy sem egy bizonyos színárnyalatot.

A kutatást vezető Martin Maier és Rasha Abdel Rahman 28 görög, 29 német és 47 orosz anyanyelvi beszélőt vizsgált.

A görög és az orosz nyelvben is van külön szó a világoskékre és a sötétkékre, de nincs egy szavuk a kékre. A németben a magyarhoz hasonlóan van egy adott szó a kékre, és annak árnyalatait úgy fejezik ki, hogy az alapszóhoz jelzőt illesztenek: világos/sötét kék.

Az önként jelentkező résztvevőknek 13 különböző ábrát mutattak, amiken színes formák voltak a színes háttér előtt. Az ábrákon egy bizonyos ponton egy szürke félkör jelent meg. Ötből négy esetben egy háromszög is feltűnt a képeken, és a kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy a résztvevők ezt észreveszik-e. Az agyi aktivitás méréséhez EEG-t használtak. A háromszög pedig vagy világoskék volt egy sötétkék, kör alakú háttér előtt, vagy világoszöld a sötétzöld kör előtt, vagy világos/sötétkék a világos/sötétzöld háttér előtt.

A jelentkezőket arra kérték, hogy mondják meg, hány háromszöget láttak.

Érdekes módon a görög nyelvűek hajlamosabbak voltak észrevenni a háromszöget, mikor az világoskék színű volt a sötétkék előtt vagy vice versa, de ugyanez nem ment nekik a zöld árnyalatok esetében.

A németül beszélők számára nem jelentett különbséget, hogy kék vagy zöld színeket látnak-e, míg az oroszul beszélők, a göröghöz hasonlóan szintén könnyebben látták meg a kék árnyalatokat.

A tudósok maguk is elismerték, hogy kis számű résztvevővel dolgoztak, de szerintük így is egyértelmű, hogy az anyanyelvnek hatása van az észlelésünkre:

Az anyanyelvünk egyike azoknak az erőknek, amik befolyásolják, amit tudatosan észlelünk.