Protokollfellépésein kívül más lehetősége nem nagyon adódik Fekete Péternek arra, hogy hatást gyakoroljon a magyar kulturális életre, ami azért is különös, mert a kulturális államtitkár áprilisi kinevezése óta zajlik az utóbbi évek két legsúlyosabb kultúrpolitikai válsága. Az egyik a Prőhle Gergelyt, a nemrég elhunyt Andy Vajnát és számos más jobboldali kulturális szereplőt támadó kultúrharc. Márpedig a Prőhle kirúgását – híreink szerint korrekten – levezénylő Fekete Péter a témában csak annyit mondott: „Nem szeretem a kultúrharc szót.”
A másik krízishez, az előadó-művészeti tao-támogatások tavalyi puccsszerű eltörléséhez Feketének egy szava sem volt eddig.
Fekete Péter nem gondolt arra, hogy ilyen kiszámíthatatlan terepre érkezik államtitkárként, ezért jobbnak látja csendben kibekkelni a sarokban a viharokat – magyarázta különös viselkedését egyik forrásunk. 2010 óta egyik kulturális államtitkár sem volt ilyen passzív, pedig a legtöbbjük Feketénél rosszabb helyzetben vette át az államtitkárságot.
Mit szól ehhez Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere? És mennyi esélye marad Fekete Péternek arra, hogy a jövőben is láthatatlan maradjon? A teljes cikket a HVG e heti számában olvashatja.
