Keanu Reevest nem nagyon kell bemutatni senkinek. Ő lett az ezredforduló egyik, ha nem a legkúlabb akcióhőse, mikor bemutatták a Mátrixot, aztán a John Wick-sorozattal szép csöndben ismét felült a menőség trónjára.
És miközben minden oka meglenne, hogy sok más hollywoodi hírességhez hasonlóan ő is elszálljon magától, egyre-másra érkeznek a hírek arról, hogy milyen szerény és kedves ember, aki kerül minden felhajtást és sztárallűrt.
via GIPHY
Legutóbb akkor írtunk róla, mikor lenyűgözően találó választ adott egy műsorban a nagy kérdésre: mi történik velünk a halálunk után.
Nem sokkal előtte, még márciusban kényszerleszállást hajtott végre a gépe, és ő nemcsak megnyugtatta a zaklatott utasokat, hanem szórakoztatta is őket.
A róla szóló személyes anekdoták most azt követően árasztották el a világhálót, hogy egy New York-i író, Naomi Fry azt állította, Reeves "túl jó erre a világra", és
a hírekből áradó minden rossz hihetetlen ellenszere.
Az történt ugyanis, hogy a szerző kiszúrta, amint Reeves éppen belepréseli magát egy helyi színház egyik ülésébe – a nézőtér olcsóbb, tehát a nem annyira jó részén.
Fry a Twitteren azt írta, Reevesért mindenki odavan Amerikában, de a Guardian újságírója pontosított: az egész világ odavan Reevesért. És felhívja a figyelmet, hogy a színészt már csak azért sem sajátíthatják ki az amerikaiak, hiszen Beirutban született angol anyától és kínai-hawaii apától.
Ezután a New Yorker szerkesztője felhívást tett közzé, hogy az emberek osszák meg, hogyan találkoztak Reevesszel.
Egy Twitter-felhasználó felidézte, hogy 15 éve, a Mátrix sikere után találkozott a színésszel, akit az egyik legkedvesebb embernek tart. A férfi akkoriban pultos volt egy bárban, és fél órán keresztül beszélgettek gitárokról, motorokról és whiskeyről.
via GIPHY
PJ Quint New Yorkban futott össze Reevesszel. Már majdnem hazaért, mikor a színész szembejött az utcán. Mikor felismerte, Reeves rámosolygott, intett neki, és megkérdezte, hogy van. "Csak egy pillanat volt, de sosem felejtem el."
Amanda Meynke a John Wick utóforgatásán dolgozott Reevesszel, és szégyellősen elárulta neki, hogy Reeves munkája milyen sokat jelent számára. “Elképesztően kedves volt velem. Komolyan megköszönte, és adott egy puszit az arcomra.”
via GIPHY
Egy ausztrál író, Rosie Waterland felidézte, hogy egyetemistaként egy sydney-i moziban dolgozott. Egy alkalommal Waterland azt a feladatot kapta, hogy egy esményen kísérje a színpadhoz Reeves-t. Mikor a színész megjelent, nagyon kedvesen viselkedett, csöndes volt, és – Waterland meglepetésére – ideges.
Ott ünnepelte az egész mozi, mikor hozzám fordult, és azt mondta kívánjak neki szerencsét. Nevettem, mert nem tudtam, hogy feleljek erre. Végül azt mondtam, nem lesz rá szüksége. Rám nézett, kacsintott és megkérdezte, akarok-e fogadni. Aztán kisétált a színpadra, elbűvölt mindenkit a teremben, és hazament.
A sort még lehetne folytatni, a beszámolók visszatérő eleme, hogy Reeves kedvesen, előzékenyen, udvariasan viselkedik az emberekkel. Az biztos, hogy sokan példát vehetnek róla: nemcsak a kollégái, hanem tulajdonképpen bárki.
(Guardian)
Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
