szerző:
HVG
Tetszett a cikk?

Egy évtizedet töltött az MTA kézirattárában Jolsvai András: régi jegyzetei segítségével most hús-vér emberként jeleníti meg Nincsen számodra hely című regényében a reformkor nagyjait.

A Magyar Tudományos Akadémia első, 1831-es esztendejét regényesen feldolgozó művének témaválasztásakor semmi jele nem volt annak, hogy megjelenésekor a Széchenyi István alapította köztestület szétverése lesz folyamatban. Jolsvai András író nemcsak az Akadémia sorsa miatt nem örül annak, ami mostanában körülötte történik, hanem azért sem, mert a regényének nincs szüksége olyan felhajtóerőre, amit ezzel valószínűleg kapott – mondta a HVG hetilapnak adott interjúban.

A regény születésének körülményeiről Jolsvai András elmondta: mint művelődéstörténész-tanonc, kíváncsiságból utánanézett annak az anekdotának, hogy Széchenyi 1825. november 3-án az Országgyűlésben egyévi jövedelmét felajánlotta a Tudós Társaság javára. Kiderült, ezt előre megrendezték.

„Elhatározta, hogy olyasmit tesz, amivel az egész országban ismertté válik. A jelenet minden elemét előre kidolgozták. A baráti köréből többen hozzászóltak, úgy terelték a vitát, hogy másnap mindenki erről beszéljen. Más kérdés, hogy mire az esemény híre Pestre ért, a benne szereplő nevek és célok is megváltoztak. Egy évtizedet töltöttem az MTA kézirattárában, tudtommal elsőként néztem végig és jegyzeteltem ki az első évek összes ülésének jegyzőkönyvét. Akkoriban publikáltam is ezt-azt a témáról. Aztán 1989-ben észrevettem, hogy megváltozott a világ, úgy éreztem, nekem is elő kellene bújnom a levéltárból. Újságíróként töltöttem a következő harminc évet. Az akadémiai jegyzeteim nemrég előkerültek egy bőröndből. Átlapoztam, majd elolvastam őket, és mire felocsúdtam, kész volt a regény” – tette hozzá.

Jolsvai András újságíróként nemrégiben Csengery Antal-díjat vehetett át: a Tarlós Istvántól kapott kitüntetés morális dilemma elé állította. A Fővárosi Közgyűlés által odaítélt elismerést minden évben öt újságíró kapja, négyet a kormánypárt javasol, egyet az ellenzék. Az a megállapodás, hogy senki sem fúrja meg a másik jelöltjét – emlékeztet. „Az elmúlt évtizedben sokat publikáltam Angyalföldön a kerületi Hírnökben. A múlt év végén befejeztem az ottani Jövök-megyek című sorozatot, és ők javasoltak a díjra. Ez volt a mérleg egyik serpenyőjében. A másikban pedig az, hogy olyanokkal kellett átvennem a kitüntetést, akik sokat tettek a jelenlegi rendszer megszilárdításáért, de talán mégsem helyes az objektív újságírás bajnokaiként ünnepelni őket. Az angyalföldieket megszerettem. Feléjük billent a mérleg nyelve.”

A teljes interjút elolvashatja a friss HVG hetilapban!

©

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!