szerző:
Czeglédi Fanni - Németh Róbert

Már nem róluk szól az indie, mint a kétezres évek elején-közepén, de az angol rockzenekar még mindig képes elég jó koncerteket adni. Most épp a Szigeten.

Rég volt már, hogy nem lehetett úgy zenecsatornát nézni, hogy ne fussunk bele a dühös, szomorú szemű, romantikus Johnny Borrellbe, amint gyufákat égetve énekelt a szerelemről. A 2000-es évek emblematikus gitárzenekara, a Razorlight elképesztően jól indult, aztán hosszú időre eltűnt: 2004-es debütáló albumuk, a hetvenes évek New York-i art-punk zenekarok hangzásából inspirálódó, pörgős Up All Night hamar a toplisták dobogós helyére került az Egyesült Királyságban, de a kritikai fogadtatása is pozitív volt.

A frontember énekes-gitáros Johnny Borrell amúgy abszolút sztáralkat (van benne egy kis Bruce Springsteen, egy kis Bob Dylan, egy kis Bob Geldof, ahogy zenekara is több zenei világot keresztez), jóképű, remek hangja van, de provokatív nyilatkozatai miatt hamar rásütötték, hogy arrogánsan viselkedik: az első album után nem sokkal Borrell zenei géniusznak, és generációjának egyenesen legnagyobb szövegírójának nyilvánította magát.

©

A második album már jóval összetettebb lett, 2007-ben pedig a legjobb brit banda és a legjobb dal (America) kategóriában is jelölték őket a BRIT Awards-díjátadón. A zenekar harmadik albuma már korántsem volt ekkora siker, később pedig számtalan tagcserén is átestek, majd végül szinte teljesen eltűntek. Szerencsénkre Borrell a tavaly megjelent Olympus Sleepinggel bebizonyította, hogy még mindig tud slágereket írni.

Nem először jártak a Sziget Fesztiválon, de a mostani mindenképpen egyfajta visszatérésnek tekinthető, nem is akármilyennek: a zenekar, melynek tagsága Borrelltől eltekintve teljesen kicserélődött, úgy robbant be a színpadra a nyitódallal, hogy a koncert végéig tartó lendületet adtak a közönségnek. Borrell – bár egy mosoly elhagyta a száját – csak annyit kommunikált a velük, amennyit muszáj volt, egymást követték a dalok (nyilvánvalóan a legnagyobb slágerek) szép sorban és azok mondtak el mindent.

És nem csak történeteket meséltek, hanem önmagukért is beszéltek.

Például, hogy ezek a nagyon erős számok (America, Somewhere Else, In the Morning) nem vesztették el a szavatosságukat. Már amikor születtek, akkor is érezhettük, hogy miközben persze reflektálnak az akkori korszellemre, ezek időtlen dalok – születhettek volna a 70-es években New Yorkban vagy éppen a 80-asokban, valahol Angliában.

©

Már csak az a kérdés, hogy ebből a visszatéréséből egy jelen időben is érvényes zenekar lesz-e vagy maradnak a régi dalok meg a múltidézés, ami persze csak egy darabig fenntartható állapot. Ez az este mindenesetre nem a bágyadt nosztalgiáról szólt.

 

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:

 

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Zsóri Dániel ollózása az év gólja lehet a FIFA-nál

Zsóri Dániel ollózása az év gólja lehet a FIFA-nál

Kihajózott az iráni tankhajó Gibraltárból

Kihajózott az iráni tankhajó Gibraltárból

Légi csaták: „Nem az a csoda, ha nem indul el egy járat, hanem az, ha elindul”

Légi csaták: „Nem az a csoda, ha nem indul el egy járat, hanem az, ha elindul”

Gyarmathy Éva: „Mit akar, az egész ország így működik!”

Gyarmathy Éva: „Mit akar, az egész ország így működik!”

Beállt a teljes ellenzék Botka mögé

Beállt a teljes ellenzék Botka mögé

Nem aprózta el: ürgére vadászott összesen 47 csapdával egy férfi

Nem aprózta el: ürgére vadászott összesen 47 csapdával egy férfi