szerző:
Diseri Dóra, Berlin
Tetszett a cikk?

Az idei Berlini Nemzetközi Filmfesztivál alkotói nem riadnak vissza a politikai és társadalmi állásfoglalásoktól. Bár a kritikusok véleménye nagyon szerteágazó, ami a programba került filmek minőségét és sokféleségét illeti, egyvalamiben biztos egyetértenek: a Berlinale nemcsak Európa egyik legnagyobb és legrangosabb, de legpolitikusabb filmfesztiválja is. Ahogy mindig is az volt.

A Berlinale az idén ünnepli hetvenedik születésnapját, és bár az új vezetőség arra készült, hogy a megnyitón majd ezt a jubileumot ünneplik, az élet keresztülhúzta a számításaikat. A megnyitó előestéjén, egy nyugat-német kisvárosban, Hanauban történt erőszakot nem hagyhatták reakció nélkül, így egyperces néma csenddel indult a fesztivál.

Nem idegen ez a fajta állásfoglalás a Berlinalétól. A vasfüggöny idején, a kettéosztott Berlinben is a nyugati és a keleti blokk harcának egyik színtere volt a filmes seregszemle, majd a rendszerváltás után is a szabadságjogok egyik szószólója maradt. Az elmúlt évek talán legemlékezetesebb akciója az volt, amikor 2011-ben a hazájában börtönbüntetéssel sújtott Dzsafár Panahi iráni rendező zsűriszékét tüntetőlegesen üresen hagyták a szervezők a színpadon. És az idén is van iráni rendező, Mohammad Raszulof, aki nem jöhetett el a fesztiválra.

Az idei Berlinale egyik legerősebb politikai kiállása volt, amikor a brazil versenyfilm (Todos os Mortos – Az összes halott) producere, Sara Silveira, érzelmektől túlfűtve, felnyújtott karokkal és ökölbe szorított kezekkel szólította fel ellenállásra és szolidaritásra a filmes szakmát a vetítést követő sajtótájékoztatón. „We resist” vagyis „Ellenállunk” – ismételte el többször, szavait pedig tapsvihar fogadta. A kiállás és a figyelemfelkeltés oka, hogy Jair Bolsonaro brazil elnök épp a filmtámogatási rendszer reformjára készül, az alkotók pedig cenzúrától tartanak.

De a Berlinalén nemcsak a gesztusok vannak jelen. Az Arany Medvéért versengő idei filmek is alaposan belenyúlnak a társadalmi és politikai témákba.

A szabadság fokozatai

Így tesz a produceri aktivizmust kiváltó brazil film is. Caetano Gotardo és Marco Dutra alkotása többek között arra reflektál, hogy Brazíliában a társadalmi csoportokat a mai napig meghatározzák a bőrszínük, és filmjükben ennek a gyökereire, a demokratikus Brazília kezdeteire akartak visszanézni.

Visszamentek hát Sao Paulóban a 20. század fordulójára. Csakhogy tíz évvel a rabszolga-felszabadítás kihirdetése után is azt látjuk, az egykori rabszolgáknak és az egykori rabszolgatartóknak is nehéz ebben az új, demokratikus rendszerben boldogulniuk, mert a világ még így sem annyira szabad, mint amilyen lehetne.

De mennyi szabadság fér bele egy vegytiszta diktatúrába? Hogyan működött a szovjet diktatúra, milyen pszichológiai mechanizmusok tartották működésben? Erre a ma is érvényes kérdésre kereste a választ Ilja Krzsanovszkij orosz rendező, aki egyenesen egy szovjet minivilágot épített újra ennek érdekében első filmjéhez, A DAU-Projekthez. A rendező Ukrajnában, egy egykori uszoda területén épített fel egy díszletvárost, egy kvázi-szovjet kutatóintézetet, ahol aztán 2009 októberétől 2011 novemberéig 400 önkéntes amatőr színész szigorú szabályok szerint élt bezárva, az ötvenes évek Moszkvájának ruháiban és felszereléseivel. Az önkéntesek életét a német operatőr Jürgen Jürgens rögzítette, Krzsanovszkij utasításai szerint.

©

A több mint 700 órányi anyagból 13 filmet terveznek. Az első kettőt, az intézet menzájának vezetőjéről szóló Natasát, illetve az intézet emberkísérleteit részletesebben is bemutató Degenerációt is a Berlinalén mutathatták be. Az pedig, hogy Krzsanovszkij filmjének nemcsak a múlthoz van köze, hanem a jelenhez is, jól jelzi, hogy Vlagyimir Putyin kultuszminisztériuma „pornográf propagandára” hivatkozva betiltotta a projekt egyes filmjeinek bemutatását.

A napokban pedig elterjedt az a híresztelés is, miszerint Krzsanovszkij többször is erőszakot alkalmazott, hogy rávegye az önkénteseit bizonyos részek, elsősorban a szexjelenetek leforgatására. A filmek szexjelenetei valóban extrém valósághűek, Natasa, vagyis Natalia Berezsnaja azonban rövidre zárta a kérdést annyival, hogy őt senki nem kényszerítette semmire, és hogy a szexjelenetek nem valódiak, csak Krszanovszkij olyan zseniális művész, hogy ezt el tudja hitetni a nézőivel.

A valóban megdöbbentő részei a filmnek azonban nem is a szexuális aktus jelenetei, hanem a KGB-s kihallgatási módszereket bemutató dialógusok. Krzsanovszkij elmondta, hogy a kihallgató tisztet játszó Vlagyimir Azsippó a valóságban egy ukrán börtönt irányított. Amikor az ott fogva tartott bűnözőktől megkérdezték, melyik börtönőrtől tartanak a leginkább, Azsippót nevezték meg. Ezért kérte fel őt az orosz rendező a DAU-Projekt börtönének a vezetésére, ahol egyébként valódi bűnözők ültek. Azsippó tehát jól ismerte a szovjet kihallgatási módszereket, amelyeket nagy valószínűséggel a valóságban is többször alkalmazott. „De erről soha nem beszéltünk vele” – mondta Krzsanovszkij az időközben elhunyt szereplőjéről, és kiemelte, itt sem az erőszak, sokkal inkább az emberi lélek védekező reakciójának, a behódolás mechanizmusának a bemutatása volt a célja.

Ilja Krzsanovszkij
©

Politikai és személyes

Az abortusz nem az a téma, amelyről soha nem beszélünk, de a kontextus általában politikailag és világnézetileg terhelt, az igazán személyes nézőpontot pedig kevesen vállalják. Ezzel ment szembe Eliza Hittman a Never Rarely Sometimes Always (Soha Ritkán Néha Mindig) című filmjével. A téma régóta foglalkoztatta, a végső lökést a filmhez azonban Donald Trump beiktatása adta meg. Az aktualitásából pedig semmit sem vesztett, hiszen az abortuszkérdés nagy eséllyel a 2020-as amerikai elnökválasztási kampányban is megosztó téma lesz.

A film főszereplője, a 17 éves Autumn (Sidney Flanigan) egy pennsylvaniai kisvárosban él, iskolába jár, és egy helyi szupermarket kasszájában dolgozik unokatestvérével, Skylarrel (Talia Ryder). A film hideg pontossággal mutatja be, ahogy a tinédzser lányok eltűrik nemcsak a korukbeli fiúk kéretlen közeledését és tapogatásait, de a szupermarketben dolgozó felettesük simogatásait és csókjait is.

©

Miután kiderül, hogy Autumn terhes, unokatestvérével pénzt szereznek, és felkerekednek, hogy New Yorkban elmenjenek egy abortuszklinikára. A klinikáról azonban továbbküldik őket, mivel kiderül, hogy Autumn már a 18. hétben van. Két éjszakát kell az utcán, várótermekben, tekepályákon és különböző bárokban átvészelniük, mivel nincs pénzük szállásra. Emiatt szorulnak rá annak a fiatal fiúnak a segítségére is, akit még a buszon ismertek meg. Segítség azonban nincs ellenszolgáltatás nélkül.

Hittman főszereplői a kevés dialógus ellenére is hitelesen tudják bemutatni az őket összekötő mély érzelmi kapcsot, illetve a tinédzser kor dilemmáit. Olyan dilemmákat, amelyekbe egyáltalán nem fér bele egy gyerek. A film jól érzékelteti, hogy Autumn semmilyen szempontból sem áll készen anyaságra, de teszi ezt anélkül, hogy helyeselné Autumn az abortusz melletti döntést. A Never Rarely Sometimes Always egy érzékeny és pontos portré egy tinédzserről, aki nehezen alkalmazkodik és értetlenül áll egy olyan társadalom előtt, amelyik maga sem megérteni, csak megmondani akar.

A Berlinale február 29-én, szombaton, a díjátadó gálával zárul.

(Kiemelt képünk Todos os Mortos – Az összes halott c. film jelentképe, forrás: IMDb)

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:

Ránk számíthatsz – mi is számítunk Rád!

A koronavírus korunk legnagyobb krízise, melyben szó szerint létfontosságú a hiteles forrásból való tájékozódás. A HVG-ben ebben a helyzetben is elhivatottan teszünk eleget küldetésünknek: pontos, tényszerű és független tájékoztatást biztosítunk olvasóinak.

Arra kérünk támogasd munkánkat, hogy a nehéz körülmények között is naprakész információval szolgáljunk neked.

Ránk számíthatsz – mi is számítunk Rád!

A koronavírus korunk legnagyobb krízise, melyben szó szerint létfontosságú a hiteles forrásból való tájékozódás. A HVG-ben ebben a helyzetben is elhivatottan teszünk eleget küldetésünknek: pontos, tényszerű és független tájékoztatást biztosítunk olvasóinak.

Arra kérünk támogasd munkánkat, hogy a nehéz körülmények között is naprakész információval szolgáljunk neked.
Világháborús bomba miatt részben kiürítettek egy koronavírusos betegeket is kezelő kórházat Németországban

Világháborús bomba miatt részben kiürítettek egy koronavírusos betegeket is kezelő kórházat Németországban

Lengyelországban a következő két héten tetőzhet a járvány

Lengyelországban a következő két héten tetőzhet a járvány

Már a tulajdonosoknak kell küzdeniük a jó albérlőkért

Már a tulajdonosoknak kell küzdeniük a jó albérlőkért