Puskás Ferenc szentté avatásának egyelőre nincs meg az összes feltétele, de szentélye már van, az ország legnagyobb stadionja, földi maradványai a Szent István-bazilikában nyugszanak, utcákat neveztek el róla, szobrokat állítottak neki, könyvek garmadája, filmek születtek róla. Nemzetközi gólszépségverseny viseli a nevét, miként futballakadémia is.

És most már musicale is van.

Az előadás, amelyben rengeteg színész és táncos vesz részt, napra pontosan 75 évvel azt követően került színre, hogy Puskás először szerepelt a magyar labdarúgó-válogatottban.

A nyolcvanas évek nyomasztó, a művelődési házakban divatos zenei készletet és koreográfiát idéző nemzeti musicalben azonban számtalan kiaknázatlanul hagyott drámai pillanat olvadt el.

A Pál utcai fiúk dramaturgiáját imitáló történet azt üzeni, hogy nemcsak a grundon, a focipályán is kötelező meghalni a dicsőségért. Nekünk viszont a darabról Puskás életre szóló óvatosságra intő figyelmeztetése jutott eszünkbe: „Ha az ember egyszerre két lábbal rúg, seggre esik.”

Teljes kritikánk a Puskás-musicalről a HVG e heti számában és a hvg360-on olvasható.