Kedden meghallgatást tartott az Európai Parlament Kulturális- és Oktatási Bizottsága a Színház- és Filmművészeti Egyetem ügyéről, a kormány és az egyetem részéről is két-két meghívottal: a kormány részéről György Lászlót, az Innovációs és Technológiai Minisztérium államtitkárát, a kuratórium részéről Vidnyánszky Attila elnököt, az egyetem részéről Upor László volt megbízott rektort, az egyetemi hallgatók részéről pedig Milovits Hannát, a Hallgatói Önkormányzat alelnökét hívták meg.

A félreértések elkerülése érdekében az egyetem hallgatói már korábban leszögezték, ezek az egyéni megszólalások nem jelentik azt, hogy tárgyalóasztalhoz ülnének az általuk el nem ismert új kuratórium tagjaival.

A bizottság sem tárgyalásnak, hanem „eszmecserének” nevezte az online résztvevőkkel zajló megbeszélést. A beszélgetést vezető néppárti EP-képviselő Sabine Verheyen azt mondta, az SZFE-n „kritikus helyzet alakult ki”, ugyanis súlyos vád merült fel, az akadémiai szabadság megsértése. „Ez szembe megy az európai értékekkel” – jelentette ki.

A megbeszélésen adódott néhány technikai nehézség, Vidnyánszky Attilával hosszú ideig nem jött létre online kapcsolat, amit ő később metaforikusnak nevezett a kuratórium és az egyetem közti kommunikációképtelenségre utalva: „Az egyetemnek eddig sem volt erőssége a fenntartóval való kommunikáció, ennek eredménye a borzalmas infrastruktúra is.” Megszólalásában közölte: valójában nem friss, hanem 30-40 éve fennálló kérdésekről van itt szó, mivel azóta „folyamatosan jelezte a szakma egy része, nincs jól, hogy ennyire bezárkózik ez az intézmény, az egyetem nem szolgálja ki a szakma egy részét, és a filmgyártók részéről is folyamatosan panaszok érkeznek az együttműködés hiányára.” (Ezeket az állításokat az egyetem korábbi hírlevélében már cáfolta.)

Vidnyánszky közölte: „Sajnos az első pillanattól politikai dimenzióba került ez a kérdés.

Október 23-án nem azért tüntettek 15 ezren – ha ugyan voltak annyian –, hogy szolidaritást vállaljanak a diákokkal, hanem mert a baloldali politikai pártok kampánynyitó eseményt tartottak.

Reviczky Zsolt

Kijelentette azt is, a hallgatókat a baloldali politikusok régóta „eszköznek használják”, hiszen „ismert baloldali mozgalmárok tanították ki őket a nyáron egyetemfoglalásra”. (Ezzel a hallgatók által szervezett nyári egyetemre utalt.) Úgy gondolja, valójában nem az 500 hallgató, hanem „az a mag, akit erre kiképeztek” volt az, amely nem fogadta el az egyetem általuk készített alapdokumentumait.

Szerinte a tanárok is kettős játékot játszanak, hiszen bár a hallgatók tanulni szeretnének, a tanárok le akarták állíttatni a félévet. Vidnyánszky szerint ráadásul Upor László „dehumanizálja, emberi tárgynak nevezi” őt és az új vezetés tagjait. „Nagyon nehéz így, de a kuratórium minden alkalommal jelzi jó szándékát” – tette hozzá Vidnyánszky, aki szerint jó példa a nyitottságára az általa szervezett MITEM fesztivál, ahol „az európai színházi élet nagy része megfordult már”. (Igaz, szeptemberben épp visszalépett a részvételtől az egyik leghíresebb európai színház, a Berliner Ensemble, ezzel támogatva az SZFE hallgatóinak és oktatóinak a tiltakozását.)

Vidnyánszky ugyanakkor leszögezte azt is: ők mindent meghagynának úgy, ahogy van, nem rúgnának ki oktatókat – „Nem mi küldtük el őket”, utalt a felmondott tanárokra –, csak beengednének egy másfajta hangot is. Elmondta, méltatlannak tartja, hogy a média túlzottan kiemeli a kereszténységre tett utalásait, pedig az számára „a nyitottság, a befogadás metaforája”. Ezzel a gondolattal szembeállította az egyetemet, mondván, ott „olyan szintre jutott a kirekesztés”, hogy mára „két-három színházból kerül ki a tanári gárda jelentős része”.

Vidnyánszky Attila később közölte, ők minden tárgyalásra készek, de „ehhez persze első körben az kéne, hogy a teljesen jogszerűen kinevezett kancellárt a diákság beengedje az egyetemre, mert aggasztóak az onnan érkező hírek.”

Ennek bizonyítására az egyetem épületén belül készített képeket emelt a kamera elé, amelyeken például egy ásványvizes és üdítős palackokkal teli konyhaasztal, egy dobozokkal teli raktár és egy másik konyhai kép volt látható, utóbbin egy viszkisüveggel és egy sörösdobozzal. A képekről közölte:

Az egyetemen uralkodó anarchia ahhoz vezetett, hogy már tűzoltósági szempontból is veszélyes a helyzet.

Szerinte az egyetem homlokzatán lévő építési szalagok is metaforikusak: „Jelképes, hogy szalagokkal zárják be az amúgy is zárt intézményt. Ezen kéne változtatni, és ezt az egész szakma igényli.” Végezetül arra kérte az egyetemet, „ne taszítsák el” őket, „próbálják megérteni a jószándékot”.

György László, az ITM államtitkára megszólalásában azt hangsúlyozta, a modellváltás „teljesen összhangban van a magyar alkotmánnyal és törvényekkel”, az alapja pedig sok sikeres külföldi példa volt, és az „új modell nem kevesebb, hanem több autonómiát ad”. Elmondta, már nyolc egyetemen sikeresen elindult a modellváltás, és ebből hét intézményben minden gördülékenyen ment, „konfliktus csak SZFE esetében volt”, pedig jó fejlemény, hogy „az ország leghíresebb színházi emberei és top üzletemberei” közül kerültek ki a kuratórium tagjai. Közölte, sokszor folytattak tárgyalásokat az egyetemmel, és különben is négyszeresére növelnék az intézmény költségvetését. Hogy a tárgyalások sikeresek legyenek, ahhoz „a tárgyalóasztal mindkét oldalán érzékenységre, empátiára, türelemre van szükség”.

Upor: elvesztették a garanciákat

Upor László, a korábban az egyetem polgársága által megválasztott, soha ki nem nevezett, majd nyáron lemondott rektora úgy fogalmazott, az SZFE-nek „kikényszerített átalakuláson kellett keresztülmennie”, amelynek végén „elveszítettük azokat a garanciákat, amelyek az autonómiát biztosítják”, noha azt az európai alkotmány szerint is garantálni kell.

Upor László

Fazekas István

„Valóban számos egyetem hasonló átalakuláson ment át, de van egy kis csavar abban, hogy magánfenntartásúnak nevezzük az egyetemet: a fenntartó alapítvány fékek és ellensúlyok nélkül kap közpénzt”. Ezért Upor szerint ugyan

valóban nő az autonómia, de csakis a kuratórium, nem pedig az egyetem autonómiája.

És mivel a kuratóriumot közvetlenül a minisztérium és a kormány nevezi ki, „megvan az esély, hogy a kuratórium beavatkozik az egyetemi életbe. És a mi esetünkben a kuratórium ki is használta ezt a lehetőséget: elvették a szenátus jogait például a rektor és osztályvezetők kinevezésére, azaz megfosztottak bennünket az önrendelkezéstől.”

Upor beszélt arról is, hogy bár valóban voltak „úgynevezett tárgyalások” az egyetemmel, ezeken egy kérésüket sem hallgatták meg, a véleményüket soha nem vették figyelembe, a kuratórium pedig kizárólag közlemények útján kommunikál velük és „akár egy nap alatt is megváltoztatják a szabályokat”. Emlékeztetett: „A múlt héten arrogáns módon próbálták megoldani a problémát, mégpedig úgy, hogy a kancellár lekapcsolta az internetet és bezárta a termeket az épületben. Ez az eddigi történetünk során teljesen egyedülálló volt.” Megszólalását azzal zárta: az egyetem nem fogja feladni a küzdelmet.

Túry Gergely

Később kérdésre válaszolva újra megerősítette: ők soha nem politikai alapon léptek fel, „ez mindig is az autonómiáról szólt”. Vidnyánszky Attiláról – aki szerinte felszólalásában egyszerre „három konspirációs teóriával jött elő” – elmondta: ő hosszú éveken keresztül rombolta az egyetem, a hallgatók és a tanárok reputációját, és ahogy ő próbálja, úgy nem lehet beavatkozni egy egyetem életébe.

Milovits Hanna HÖK-alelnök úgy fogalmazott, „méltatlan” volt az átalakítás lebonyolítása, és nemcsak a vezetőség tagjaival nem tárgyaltak az új vezetők, de a hallgatók által megfogalmazott leírást is elutasították arról, mi biztosítaná az autonómiát, ahogy soha nem jelent meg semmiben az ő bármely gondolatuk vagy javaslatuk. „A jövőnkről és a munkatársaink jövőjéről kizárólag a kormány által létrehozott testület dönt, és ebbe nincs semmi demokratikus beleszólásunk, pedig mi csak olyan kereteket szerettünk volna, amelyben nyugodt körülmények között folytathatjuk az oktatást. Így kénytelenek vagyunk fenntartani a blokádot, mert nem garantált az autonómia, sőt időközben minden termet lezártak előttünk, azt is, ahol a döntéshozó testületünk ülésezett.”

Elmondta: szeretnének tárgyalni a minisztériummal, „de csak ha egyenlő félnek tekintenek minket, és garantálják az autonómiánkat”. Mindez szerinte „az egész magyar társadalom szabadságát érinti”. A vádakra reagálva leszögezte:

A tanáraink sosem manipuláltak bennünket, mi az akadémiai szabadságért tüntettünk, ami sokkal egyetemesebb érték, mint a pártpolitika.

Az Európai Parlament tagjai közül Petra Kammerevert német szocialista politikus azt mondta, a magyar kormány régóta próbálja korlátozni az EU-csatlakozással minden tagállamra kötelező európai alapjogokat, és ennek része az SZFE ügye is; a politikus feltette azt a kérdést, vajon hogyan szolgálja a sokszínű hangok megjelenését az, hogy az új kancellár lekapcsolta az internetet az egyetemen, és bezárta a hallgatók előtt a termeket. Irena Joveva, az Európai Bizottság szlovén tagja támogatásáról biztosította az egyetem hallgatóit, és veszélyesnek nevezte annak az „ideológiai harcnak” a lehetőségét, amely szerinte Vidnyánszky nemzeti eszmékre tett utalásaival együtt jár, majd kijelentette, a kulturális intézményeknek mindenképpen politikamentesnek kell lenniük, „főképp Magyarországon”. A szintén szlovén Milan Zver, a Fidesz európai pártcsaládja, a Néppárt tagja ugyanakkor arról beszélt, probléma, hogy az SZFE „nem hajlandó” változtatni a régi rossz, a keletre jellemző oktatáspolitikán, ő pedig biztos benne, hogy nem spontán, hanem politikailag motivált tüntetések voltak az SZFE mellett, amit az is valószínűvé tett, hogy Gyurcsány Ferenc megfenyegette a kuratórium tagjait.

A német zöldpárti Romeo Franz megállapította, hogy a magyar kormány semmi jelét nem adja a kompromisszumkészségnek, sőt, „a kormány és a tüntetők is bekeményítettek”. Vidnyánszky szavaira reagálva azt mondta: „Örülök, hogy a kereszténység gondolata megvalósul, csak az szerintem nem abban áll, hogy az állam maga alá gyűri a kulturális szervezeteket.”