Free SZFE
Egyre nagyobb az ellenállás a hallgatók és a tanárok részéről a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) autonómiájának csorbításával szemben a kormány döntése miatt, miszerint az egyetem alapítványként működhet tovább Vidnyánszky Attila vezetése alatt. Az SZFE körül kialakult szolidaritási mozgalomhoz egyre több világhírű művész csatlakozik, Vidnyánszkyék mégsem tágítanak. Az SZFE-botrány legfrissebb fejleményeit cikksorozatunkban követheti.
A tanítványaimnak már csak másfél évük van hátra. Remélem, sikerül elfogadtatni ezt a félévüket, ha nem, az újabb arcátlan disznóság
– mondta Máté Gábor, a Katona József Színház igazgatója a 168 Óra e heti számában megjelent interjúban a Színház- és Filmművészeti Egyetemről, ahol a modellváltás ellen tiltakozva a tanév elején felmondott, és ahol a Vidnyánszky Attila által vezetett új kuratórium kijelentette, érvénytelennek tekintik a hallgatók őszi félévét. Máté az interjúban saját felmondásáról úgy fogalmazott: „Úgy is lehet értelmezni azt, hogy felálltam, hogy meghátráltam, de úgy is, mint egy gesztust: ez annyira nincs rendben, hogy így nem tudom vállalni.” Mátétól Székely Kriszta, a Katona rendezője vette át az osztályvezetést, aki más kollégáival együtt nemrég nyilatkozott a hvg.hu-nak az SZFE új vezetésének sajátos tárgyalási módszereiről:
Fullajtár Andrea egy különös SZFE-s tárgyalásról: „Azóta is hányingerem van"
A Színház- és Filmművészeti Egyetem tanárai szerint fenyegető trükkel érték el az új vezetők, hogy tárgyalóasztalhoz üljenek velük az oktatók: azokat rendelték be elbeszélgetésre, akiknek próbaidős a szerződésük, így indoklás nélkül ki lehetne rúgni őket. A filmes tanszék tanárai tiltakozó levelet küldtek beszélgetés helyett.
Az igazgató beszélt az épp egy évvel ezelőtti tüntetésről is, amellyel a szakma nagy része az új előadó-művészeti törvény tervezete ellen tiltakozott. Fekete Péter kulturális államtitkár a megmozdulásról azóta többször kijelentette: mivel a tervezethez képest módosított törvénytervezetet fogadtak el, amelyben már nem szerepelt, hogy a kormánynak vétójoga lenne az önkormányzati fenntartású színházak igazgatóválasztásakor is, bocsánatkérést vár a szakmától.
Ennyit arról, hogy kérjenek bocsánatot, akik a decemberi tüntetést szervezték. (…) Nyilvánvaló, hogy egyfajta bebetonozása történik valaminek a színház területén is
– mondta Máté, aki szerint az, hogy valójában milyen is az új törvény, „most kiderült a vidéki igazgatóválasztásokkor”, amikor a kormány miatt „bizonyítottan színházteremtő képességűek nem kapták meg azokat a színházakat, amelyeket megpályáztak”. Ahogy a hvg.hu is megírta előbb az egri, majd a pécsi igazgatóválasztás kapcsán, kiderült, hogy a vétójog hiába került ki a törvényszövegből, ettől még a kormány akarata érvényesül: a minisztérium mindkét esetben kijelentette, ha nem az általuk választott jelöltet nevezik ki igazgatóul, megvonják a színháztól a több százmillió forintos támogatást.
Hiába döntött Egerben az ellenzéki önkormányzat, a kormány átnyomta akaratát a színházról
Az önkormányzat döntése ellenére mégis marad a kormánypárti színházigazgató Egerben. A színház ügye modellértékű: bár az új törvény szerint „egyetértésre" van szükség a városvezetés és a kormány között az igazgatók kinevezésekor, most kiderült, az önkormányzatnak nincs szava, hiába az a színház fenntartója.
Máté beszélt arról is, amikor a minisztérium által kinevezett Nemzeti Érdekegyeztető Tanács (NEÉT) akkori tagjaként őt is meghívták egy megbeszélésre a törvény elfogadása előtt. „A NEÉT szabályzatában szerepel, hogy minden ülés előtt öt nappal meg kell kapnunk a törvénytervezetet. A tüntetés napjának délutánján ültünk össze, és egy államtitkár ledorongolt pár embert, köztük engem, hogy hogyan képzeljük, hogy tüntetést szervezünk. Ez az új törvény semmi rosszat nem tartalmaz. Eközben osztották ki a törvény szövegét. Így hogyan véleményezhettünk volna?”
Máté Gábort a napokban nevezték ki újra a Katona igazgatójának (más pályázó nem volt a posztra). Az igazgatásról azt mondta: „Most minden színházpályázat politikai üggyé silányult.” Amikor arról kérdezték, mit gondol általában az SZFE-ről és a színházi életről, azt felelte:
Nagyon rossz előérzetem van. Annyi reményem van, hogy esetleg a fiatalok elsöprik azt a hallatlan ostobaságot, ahová sikerült belavírozni a magyar színházi szakmát. (…) Mire ez bekövetkezik, megjósolható, hogy én már nem leszek aktív.
