„Az SZFE-történet az egyik, ami reményt kelt bennem a jövővel kapcsolatban. Nem üzenek nekik semmit, hogy mit tegyenek. Ők szerintem tudják, hogy mit kell tenniük, és nem hiányzik nekik az én tanácsom” – mondja Tarr Béla a film.hu-nak adott interjúban.
Mint kiderült, lazán, de kapcsolatban áll a színművészetis diákokkal, amikor hívták a Vas utcába őrködni, magától értetődő volt, hogy ment.
Általánosságban egy kezdő filmesnek azt üzeni, hogy nem a filmezést kell megtanulni, hanem az életet. „Ha megérted az életet, akkor utána a stílus megtalál téged, és érezni fogod, hogyan kell filmezned. Minden kérdésedhez hozzáadódik egy stílus, és ha felmerül egy újabb kérdés, arra már kicsit másképpen kell válaszolnod. Lépésről lépésre felépítesz egy saját filmnyelvet, már ha igazi filmes vagy.”
Szerinte diploma nem is kell, mint mondja, tőle soha senki nem kért diplomát.
„Ha egy operatőr azt hiszi, hogy attól lesz jó operatőr, mert van egy vadonatúj, csiricsáré kamerája, akkor hatalmasat téved. Egy közönséges iPhone-nal is tudsz baromi jó filmet csinálni, az a lényeg, hogy legyen benned energia, düh, bátorság, és szarjál az egészre! A 21. században, amikor már egy telefonnal is lehet filmezni, fölösleges megtanulni a szabályokat, mert úgysem vonatkoznak rád” – magyarázza a rendező.
Ő járt az SZFE-re, de a filmkészítést nem ott tanulta meg. „Volt például olyan óránk, hogy tudományos szocializmus. Ennek az intézménynek különböző korszakai voltak, és az elmúlt években végre nyugalomba jutott. Amennyire én azt kívülről láttam, normális tanárok viszonylag felszabadult struktúrában oktattak. Hagyni kellett volna őket békében dolgozni.”
Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
