Várfelújítás? Csak a turisztikai fejlesztés létezik, valódi várprogram nincs
A várturizmus helyzetéről, a magyarországi és a környékbeli várak állapotáról, az állam szerepéről és egy rengeteg időbe kerülő, de lelkesen űzött hobbiról beszélgettünk Szöllősi Gáborral, a Várlexikon weboldal szerkesztőjével.
Magyarország területén lényegesen több várrom van, mint azt az ember gondolná, az ezekben rejlő edukatív és informatív potenciálra nem véletlenül csapott le a Spektrumon néhány hete indult Várfoglalók című műsor a magát megszállott várimádónak tartó Vadon Jánossal. A Várfoglalók sorozat 21 magyarországi - 11 dunántúli és 10 északi-középhegységi - várat mutat be.
Aki nem történelem-rajongó, vagy megrögzött túrázó, az általában az olyan híresebb erődítményekig jut el, mint Eger, Buda, Visegrád, Diósgyőr, Sümeg, Gyula. Pedig vannak kisebb, eldugott, de csodálatos várromjai még az országnak, és van olyan elhivatott ember is, aki ezek bemutatását tűzte ki célul maga elé. A Szöllősi Gábor által szerkesztett Várlexikon oldal jelenleg 235 (határon innen és túli) várat, illetve 125 templomot tartalmaz, fotódokumentációval, történetleírással, de a munkáról még korántsem lehet elmondani, hogy véget ért volna.
hvg.hu: Mennyi idő alatt gyűlt össze ez az adatbázis és egyáltalán mi vitte arra rá, hogy ezzel kezdjen el foglalkozni?
Szöllősi Gábor: Régóta imádom a várakat, már gyerekkoromban hadtörténész akartam lenni, így lettem végül informatikus. Aztán rákattantam a fényképezésre, photoshopra és amikor ki kellett találni, hogy mit fényképezzek, miről akarok igazán jó képeket csinálni, adták magukat a várak. Főleg, hogy nem találtam olyan oldalakat, ahol sok jó kép szerepelne egy adott helyszínről, megfelelő mélységű történeti leírással. Ez alatt azt értem, hogy túlmutat a vár egykori tulajdonosainak felsorolásán. És valahogy így indult minden 2017-ben, hogy egy olyan adatbázist szerettem volna létrehozni, ahol jó képek mellett az ember hozzájuthat a szóban forgó erődök, várak hadtörténeti ismertetőjéhez is és mivel programozó vagyok, ezért nem okozott gondot összerántani ehhez a megfelelő felületet, amin az Árpád-kortól az Osztrák-Magyar Monarchia végéig épült várakat, erődöket gyűjtöm össze.
hvg.hu: Mennyi idejét emészti fel ez a hobbi, és milyen ütemben tudja bővíteni a lexikont?
Sz. G.: Egy hónapban, ha fel tudok tenni négy helyszínt, az már komoly haladásnak számít. Ezt úgy képzelje el, hogy egy olyan kis helyszínnek is, mint Köpcsény, ahol van egy várrom, meg egy kastély, az anyagát összeszedni több mint egy hét, és mindezt hobbiként csinálom, tehát munka mellett. A komolyabb erősségek még több időt visznek el, Buda várának ismertetőjét már vagy 5-6 éve írom.
Az utazásokat pedig idén úgy csináltuk, hogy egynapos túrákat szerveztünk, korábban voltak ottalvós útjaink is, de most inkább olyan rohanósra sikeredett minden. Fontos, hogy jó idő legyen, ha nincs, akkor fölösleges elindulni, mert nem fogunk látni semmit, fotózni meg pláne nem lesz értelme. Reggel ötkor indulunk, aztán megnézünk 5-10 helyszínt, majd hazajövünk. Ezek bejárása olyan 30 ezer körül szokott megállni a lépésszámlálóban a nap végére. Ez azért van, mert nem egy közülük 3-4 kilométer mélyen van bent az erdőben, ahova nem lehet autóval eljutni, így kénytelenek vagyunk gyalogolni. Vannak olyan vidékek is, ahol ez nem megoldható, ilyen például a Vág-völgye, ahol akkorák a távolságok és a költségek, hogy csak úgy van értelme nekifutni, ha ottalvósra tervezünk.
hvg.hu: Egyedül csinálja, vagy van azért segítsége is?
Sz. G.: A weboldalt egyedül csinálom, az utazásokra meg mindig van cimbora, aki eljön. Ha meg nem, akkor elmegyek egyedül, de van néhány barátom, aki hozzám hasonlóan megszállott, velük összeülünk, megbeszéljük, hogy ki hogy ér rá, aztán lelépünk, mondjuk a Felvidékre várakat nézni.
hvg.hu: Honnan tájékozódik, hol szerzi a forrásait, amelyeket aztán felhasznál a munkához?
Sz. G.: Leginkább a régi történészek munkáit használom, olyasmikre kell itt gondolni, mint amelyek a Turulban (ez nem valami széljobber újság, hanem a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság 1883-ban alapított, leginkább a történeti segédtudományokra fókuszáló szakfolyóirata – a szerk.), a Századokban, vagy a Hadtörténeti Közleményekben szerepelnek, illetve a Hungaricana adatbázisát használom rendszeresen.
hvg.hu: A magyarországi várak túlnyomó többsége igen elhanyagolt állapotban van, mit lehet tapasztalni az állami állagmegőrzési, illetve restaurációs kezdeményezésekből?
Sz. G.: Van nálunk egy Várprogram, ami turisztikai fejlesztést jelent alapvetően. Ennek eredménye jól látható Nagyvázsony, Diósgyőr, Füzér esetében, ami több mint megosztónak nevezhető, ugyanis egy modernista valamit építettek bele a középkori várakba. Ezt úgy kell érteni, hogy az eredeti várleírásokhoz képest nem bizonyítható, de turista csalogató dolgokkal egészítik ki az építményt, ráadásul koridegen anyagokból, például betonból. Mindennek az lett a vége, hogy manapság már inkább aggódni kezdünk, ha várfelújításról hallunk. Holott több olyan várunk van, amire ráférne a restaurálás, vagy legalább az állagmegőrzés, vannak olyanok, amik már omlásnak indultak, ilyen Csobánc, Hegyesd, vagy Markaz.
Több olyan várrom is van az országban, amelyek látványosak lehetnének, de senki nem foglalkozik velük. A civileket nem engedik hozzá, forrás viszont nincs a karbantartásukra. Csak a turisztikai fejlesztés létezik, valódi várprogram nincs.
hvg.hu: A Várlexikonban találni olyan erősségeket is, amelyek a trianoni határokon túl találhatók. Mennyiben állnak hozzá másképp a románok, a horvátok, vagy a szlovákok a várak karbantartásához?
Sz. G.: A legpéldásabbak a szlovákok, több tucat olyan várat tudnék felsorolni, ahol nekiláttak állagvédelmet biztosítani, vagy falakat kiegészíteni, de nem esnek túlzásokba, nem próbálják kitalálni, hogy mi állhatott ott, ne adjisten turisztikai szempontból vonzóbbá tenni a várat, a bizonyíthatóság határáig dolgoznak csak. Persze ez a folyamat nem túl gyors, sőt leginkább lassúnak nevezhető, de legalább folyik a munka, és a várak nem dőlnek össze, mint nálunk. A horvátok inkább a tengerparti váraikkal foglalkoznak, a feljebb lévő szlavóniai erősségeik inkább elhagyatottak, benőtte őket a növényzet, stb. A románoknál is előfordul építkezés néhány helyen, de például a szász erődtemplomok helyzete katasztrofális. Most terveztünk nyáron Kárpátaljára menni, de a háború miatt ez elmaradt. Egyik ottani ismerősöm Huszt várának a kurátora, ő lett volna a vezetőnk, de sajnos most ezt ki kellett hagynunk. Ausztriában vegyes a kép, sok a vár és a kastély, de ezek egy jó része magánkézben van, és nem lehet bemenni. Ilyen Monyorókerék vagy a Kabodhoz hasonló Sopron melletti kis várkastélyok. Van, amelyikből szállodát csináltak, de találni benőtt romokat is.
hvg.hu: A Várlexikonon azonban nem csak várakat találni, hanem templomokat is, ezek hogy kerültek az érdeklődési körébe?
Sz. G.: Igazából úgy, hogy szépek. Illetve a fotózás és a hadtörténelem mellett a másik nagy szerelmem a gótika. Meg, ha olyan helyen járunk várat nézni, ahol van egy szép régi templom, akkor már meglessük azt is, így az adatbázisban szereplő 235 vár mellett most már van 125 templom is. Persze az utóbbiakba bejutni lehet igen kalandos is, van, hogy többször kell próbálkozni, mert be van zárva, nincs ott az ember, stb. Szóval ez sok esetben szerencse kérdése is.
hvg.hu: A Spektrumon indult nemrég egy dokusorozat Várfoglalók címen, ahol a stáb a kevésbé ismert magyarországi várakat járja végig. Ön szerint melyek azok a rejtett gyöngyszemek, amelyeket mindenféleképpen érdemes megnéznie egy érdeklődő túrázónak?
Sz. G.: Buják vára megérne egy misét, Szanda vára is nagyon szép helyen van, ajánlanám Csobáncot és Hegyesdet, de ezekről már beszéltünk, hogy sajnos omladoznak, így egyes részeiket nem biztonságos megközelíteni. Ezeket az köti össze, hogy hegy tetején állnak, és ahogy felmászik hozzájuk az ember, szinte érzi a genius locit, a hely szellemét, amit az olyan betonmonstrumokban, mint a Diósgyőri vár, már nem tapasztalhat meg.
hvg.hu: Nyilván ezeket nem csak a saját szórakoztatására csinálja, mik a visszajelzések?
Sz. G.: A honlapon felül van egy meglehetősen népes, 26 ezres tagsággal rendelkező Facebook-csoportunk is, ezt viszont már ketten csináljuk Mayer Jácinttal, ő szinte az összes várat bejárta már a régi Magyarország területén, nagy tudással, komoly helyismerettel rendelkezik, sokszor túrázni is vele megyünk. Egyébként nyilván szoktam nézni, hogy mik a legnépszerűbb helyszínek, melyik bejegyzéseket olvassák a leggyakrabban az érdeklődők, jelenleg a két Balaton-felvidéki erősség, Tátika és Rezi vára vezet, aztán jön Csókakő.
hvg.hu: Mik a tervek a jövőre nézve?
Sz. G.: Most még Burgenland van hátra, a Felvidék keleti része, aztán jön Erdély, közbeiktatva néhány horvátországi helyszínnel. Aztán majd egyszer sor kerül Szerbiára is, valójában rengeteg helyszín van. Ma például épp Rohonccal foglalkoztam, ott is van egy várrom, meg egy várkastély, ami a második világháborúban leégett és beépítették mindenféle modern épülettel. Ahogy kutattam a források között, egy régi térképen rábukkantam egy másik XIII. századi vár nyomára, de semmilyen információ nincs róla. Többek között az ilyen eldugott helyek feltérképezése az egyik komoly jövőbeni tervem. Persze a nagy várakat is bejárom, mert ha ott van az ember egy Bajmócon, vagy egy Szepesnél, akkor muszáj megnéznie, ám a környékbeli több tucat kis romvár, amelyek közül többet nem is jelölnek sehol, jobban érdekel. Mondjuk ez Szlovákiában azért könnyebb, mert az egész országot felmérték LIDAR-ral (Light Detection and Ranging, azaz lézer alapú távérzékelés, a régészetben többek között a sűrű erdővel benőtt épületek megtalálására használják – a szerk.) és sok olyan helyszín került így elő, amiket egyébként sokkal nehezebb lenne megtalálni a domborzat miatt. Ezek főleg Árpád-kori, a XIV. századra már elpusztult várak maradványai.
Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
Elképesztő régészeti feltárás: több tízezer lelet került elő Szolnokon
Közel két év után fejezték be a Szolnoki Művésztelep régészeti feltárását.
