Utálta a tekintélyt és megrögzött pacifista volt, ehhez képest maga is megkérdőjelezhetetlen tekintélynek számított, és az elmélete alapozta meg az emberiség legszörnyűbb fegyverét. Azt üzente az utókornak, hogy ha nem lesz békésebb, akkor az „ördög vigye el” - derül ki többek közt at Einstein és a bomba című dokumentumfilmből.
Miközben sorra gyűjti be a különböző díjakat Christopher Nolan lenyűgöző, az atombomba kifejlesztéséről szóló Oppenheimere (és mindenki meglepődne, ha ezt a sort nem koronázná meg hamarosan a film néhány Oscarral), a Netflixen megjelent Anthony Philipson történelmi doku-drámája, az Einstein és a bomba, ami az Oppenheimer egyfajta kiegészítésének is tekinthető. És a premier utáni napokban az egyik legnézettebb film a platformon.
A Nolan-filmben pár jelenetben tűnik fel mindössze a relativitáselmélet atyja, de a rendező ennek ellenére is tudta úgy pozícionálni, hogy így is kifejezetten fontos szerepe legyen a történetben. Ezt akár jelzésértékűnek is tekinthetjük a valóra is: bár közvetlenül nem vett részt Einstein az atombomba kifejlesztését célzó Manhattan-tervben (nem volt politikailag megbízható), de mind az elméleti munkái, mind a konkrét politikai szerepvállalása igencsak fontos szerepet játszott a pusztító fegyver kifejlesztésében. A most bemutatott – rengeteg izgalmas archív felvételt és játékfilmes jeleneteket (Aidan McArdle alakítja Einsteint) is használó - dokumentumfilmből többek között ez is pontosan kiderül.
Az alapdilemma szintén ugyanaz a két alkotásban: a tudósok ördögi felelőssége, akik eredetileg a béke megőrzése céljából állították elő a világ elpusztítására is alkalmas technológiát.
Ha tudtam volna, hogy a németeknek végül nem sikerül atombombát építeni, nem veszek részt Pandora szelencéjének kinyitásban
– mondta Einstein az élete végén, ezt a mondatot a dokumentumfilm felvezetőjében és a lezárásában is kiemeli a rendező.
Ez a megbánó mondat valóban Einsteintől származik, ugyanis úgy írták meg a forgatókönyvet, hogy abban minden egyes gondolatot, mondatot eredetileg vagy mondta vagy leírta a tudós. Ez egyébként igencsak hitelessé teszi a másfél órás filmet, annak ellenére is, hogy a dramatizált jeleneteknél nem túl életszerűek a pontos Einstein-idézeteket tartalmazó párbeszédek.
Végigkövethetjük azt a súlyos dilemmát például, hogy a pacifista tudós – miután a hitleráj miatt saját élete is veszélybe kerül és el kell menekülnie Németországból, valamint, hogy korán felismeri azt a veszélyt, amit Hitler jelent az egész világnak – kénytelen elismerni, hogy bár gyűlöli a háborút, és mindenféle hadsereget, de meggyőződése, „hogy a szerveződő haderőre csak haderő szervezés lehet hatékony válasz”.
Nem mondhatni, hogy világossá válik a filmnézőnek, hogy lesz a legendás E=mc2 képletből atombomba, de kifejezetten szemléletesek azok a tudománymagyarázó részek, amik megpróbálják a relativitáselmélet lényegét lefordítani a hétköznapi halandók számára is. Hol Einstein fiatalkori fantáziálásával arról, mi lenne, ha olyan gyorsan futna, mint a fény (akkor számára az megállna?), hol azzal, hogy másképp érzékeli egy álló megfigyelő a két toronyból érkező sugarakat, mint egy mozgó. És van még ennél is leegyszerűsítőbb magyarázata, amit – ahogy mondja –, buta újságírói kérdésre adott: egy óra egy csinos lánnyal egy padon mindössze egy percnek tűnik, de ha egy percre bedugjuk a kezünket a tűzbe, az egy órának. Na, ez a relativitás. Mondjuk, azt, hogy ez az elmélet alapozza meg később az atombomba gyártását, azt továbbra is minden nem fizikus néző el kell, hogy higgye a tudósoknak.
„Hogyan menthetnénk meg az emberiség kulturális örökségét, hogyan óvhatjuk meg a vésztől Európát és népeit?” - teszi fel a kérdést, miközben az eredeti felvételeket láthatjuk összevágva a nácik tombolását mutató archív felvételekkel, illetve azokkal a dramatikus jelenetekkel, ahogy a norfolki kis házban és környékén készül a beszédre.
Ebben azért adott némi reményt is a hallgatóságának, amikor kijelentette,
mindig a vészkorszak, a felfordulás az, ami rákényszeríti a nemzeteket, hogy haladó lépéseket tegyenek. Csak reménykedhetünk, hogy a jelen krízis egy jobb világhoz vezet el.
Amerikában életfogytig kinevezik a Princetonban gyakorlatilag ekkor, neki alapított Institute for Advanced Study tanszékvezetőjének, ahol nyugodtan élhet, alkothat (szégyelli is, hogy miközben ő ilyen helyen él, a világon a legtöbb ember küszködik). Itt éri a hír 1939-ben, hogy a német tudósok már hatalmas lépésekkel közelítenek az atombomba kifejlesztéséhez.
Mivel ezt végzetes fordulópontnak tekintette volna a történelemre, levelet ír Roosevelt elnöknek, amiben szorgalmazza az amerikai kutatások felgyorsítását. (A dokumentumfilm, bár bemutatja az eredeti gépelt levél egyes részleteit, azt nagyvonalúan elhallgatja, de mi azért együk hozzá, hogy a levél nagy részét Szilárd Leó, Teller Ede és Wigner Jenő fogalmazta meg. Einstein inkább a tekintélyével adott súlyt a leírtaknak.) Ez sokak szerint hozzájárult ahhoz, hogy az elnök beindítsa a Manhattan-tervet, amelynek eredményeképp – mint ahogy azt megint csak az Oppenheimerben láthattuk részletesen – elsőként Amerikának sikerült atombombát gyártani. Amit aztán be is vetettek Japánban, soha nem látott pusztítást és civilek tízezreinek a halálát okozva. Erről is hosszasan láthatjuk az ismert és kevésbé ismert archív felvételeket.
Bár a következő elnök, Truman a legnagyobb sikernek nevezte a szervezett tudomány történetében a bombát, egyre többen erősen vitatták, hogy szükség volt-e azt élesen bevetni. Pláne, hogy addigra már az is kiderült, a német tudósok lyukra futottak, esélyük sem volt kifejleszteni a bombát.
A legtöbb tudós – így Einstein – számára óriási, a haláláig tartó lelkiismeretfurdalást okozott a szerepe az atomkorszak elindításában, amit az őrületig fokozott, hogy 1945-re már nem is lehetett tudni, vajon a nácik vagy a kommunisták a nagyobb ellensége az USA-nak és szövetségeseinek.
„Életem egyetlen óriási hibája, hogy elküldtem azt a levelet Roosevelt elnöknek” – mondja megtörten Einstein az elképzelt jelenteben a japánnak, és hozzáteszi a cikk elején is idézett, Pandora szelencéjét emlegető magyarázkodását.
„Kedves utókor! Ha nem váltál igazságosabbá, békésebbé és nem lettél értelmesebb, mint mi vagyunk, avagy voltunk, hát akkor az ördög vigyen el” – üzeni a film végén Einstein.
A hatalomnak az a legnagyobb csábítása, hogy azt gondolod, mindent megtehetsz. A kontroll meg azt jelenti, hogy nem tehetsz meg mindent – mondja Szikora János, aki megrendezte Térey János verses drámáját, A Nibelung-lakóparkot a székesfehérvári Vörösmarty Színházban.
Három gyereket pedig életveszélyes állapotban vittek kórházba, miután kamionnal ütközött egy személyautó.
A pusztító időjárásnak az autópályán is voltak elszenvedői.
Hollywood új generációjának legnevesebb színészeivel készült, de csak csöppnyi porfelhőt kavart a Vágtázó lovakról. Pedig ha nem is leszünk tőle vidámabbak, érdemes tenni vele egy próbát. Kritika.
Megdöbbentő részletek derülnek ki a kép történetét felkutató tanulmányából.
A vizsgálatot nehezítette, hogy a Lamborghini csaknem teljesen elégett.
