"Volt egy fényképalbum. Abban voltak lefényképezve a lányok meztelenül, persze csak nyaktól lefelé, hogy a fejük nem látszott. És ha valaki bement a presszóba, mondott egy számot, hogy hány cukorral kéri a kávét, és ezzel jelezte, hogy hány száz forintot szán a dologra. És akkor azokat a fényképeket megnézhette, vagyis abból a kategóriából választhatott" – hallhatjuk a filmben a történetet. Ha kíváncsi, hogyan emlékeznek az alapanyagra a készítők, és mit gondol róla egy történész, kattintson!