Becslések szerint az összes alkalmazott gyógyszer 40-50 százaléka gátolhatja az elektromos áram szabályozásában szerepet játszó valamelyik fő ioncsatornát, ami szívritmuszavarban nyilvánul meg. A legtöbb hirtelen szívhalál oka a súlyos szívritmuszavar.
1996 óta a súlyos mellékhatások miatt a kereskedelmi forgalomból kilenc gyógyszert vontak vissza, illetve használatukat nagymértékben korlátozták. Jamie Vandenberg professzor és munkatársai a szívet érintő mellékhatások biológiai hátterére keresték a választ. Mivel számos szer befolyásolja az ioncsatornák működését, ezek hatása a szívritmus befolyásolásán keresztül is megnyilvánul. Leggyakoribb elváltozás, amikor az ingerületvezetés gátlása során megnyúlik a szívciklus: az EKG-n a QT-nek nevezett hullám a szokványosnál hosszabb lesz – ez az állapot önmagában növeli a szívritmuszavar kialakulásának esélyét. Ilyenfajta problémával leginkább a pszichiátriai betegségekben alkalmazott szerek rendelkeznek.
Az ausztrál munkacsoport a káliumcsatornára koncentrált, a káliumkoncentráció határozza meg a szívdobbanás hosszát, ráadásul ezen a csatornán hatnak leginkább a gyógyszerek. A munkacsoport reményei szerint az új eredmények figyelembe vétele a jövőben olyan gyógyszerek fejlesztéséhez segíthet hozzá, melyek esetén kevesebb mellékhatással lehetne számolni.
Vanderbergék pontosan leírták a hERG káliumcsatorna működését, amely bonyolultabbnak bizonyult, mint azt korábban gondolták. A csatorna nem egyszerűen zárt, vagy nyitott, hanem a szabályozás összetett mozgássorozaton keresztül valósult meg. Feltételezések szerint ez a mechanizmus más, a szívben zajló elektromos folyamatok szabályozásában szerepet játszó csatornák esetén is érvényesül. Sőt, a biológiai jelenség akár az agy idegsejtjeinek működés során is megnyilvánul.
