Az alacsony dózisú ionizációs sugárzással járó eljárások – mint a komputertomográfia (CT), az angiográfia és a nukleáris szkenner – használata egyre gyakoribb ismert vagy gyanított koronáriabetegség esetén, ami egészségügyi körökben növekvő aggodalmat okoz, a betegek esteleges megnövekedett rákkockázata miatt. Számos centrumban az olyan, nem radiológiai vizsgálatok helyébe lépnek, mint a futópadon végzett terheléses vizsgálat és az echokardiográfia, bár a sugárterhelés hatásairól és a rák kockázatáról keveset tudunk.

A montreáli McGill Egyetemi Egészségügyi Központ (MEEK) és a Zsidó Általános Kórház kutatói által végzett vizsgálatba 82 621 olyan beteget vontak be, akik 1996 áprilisa és 2006 márciusa között szívrohamon estek át, és kórelőzményükben rákbetegség nem szerepelt. 77 százalékuk esett át legalább egy alacsony dózisú sugárzást használó eljáráson az infarktus utáni egy évben.

„Összefüggést találtunk a halmozott alacsony dózisú ionizáló sugárterhelés és a rák előfordulásának kockázata között” – írja Louise Pilote, a MEEK járványtani kutatója, a Belgyógyászati Osztály vezetője. „Habár a legtöbb beteg alacsony vagy közepes sugárzásnak volt kitéve, egy jelentős csoport magas sugárterhelést kapott, általában jellemzően fiatal férfiak, kevesebb társbetegséggel.”

A vizsgált betegek átlagéletkora 63,2 év, 31,7 százalékuk nő volt. Azok, akiknek kezelőorvosa kardiológus volt, magasabb sugárterhelést kaptak, mint azok, akiket általános orvos kezelt. Az utánkövetés idején több mint 12 ezer rákbetegséget diagnosztizáltak, kétharmaduk hasi-medencei és mellkasi daganat volt. „Ezek az eredmények felvetik, hogy mérsékelnünk kellene jelenlegi lelkesedésünket a képalkotó diagnosztikai és terápiás eljárások iránt” – következtettek a szerzők. „Legalább gondolkodnunk kellene egy olyan dokumentációs rendszer kialakításán, amely a jövőben dokumentálná és megbecsülné minden alacsony dózisú sugárzásnak alávetett beteg halmozott sugárterhelését.”

„Habár a sugárterhelés számos vizsgálatban alacsony, a vizsgálatok gyakorisága az, ami kockázatot jelenthet” – írják egy kapcsolódó kommentárban Matthew Mercuri és társszerzői a McMaster Egyetemről. Véleményük szerint a megoldás a megelőzésben rejlik. Alacsony sugárexpozíciót, vagy sugármentes vizsgálatokat kellene alkalmazni, különösen, ha vizsgálatsorozatról van szó. Olyan programokat várnak, melyek követik a betegek sugárterhelését, hogy segítsenek nekik és orvosaiknak felmérni a halmozott sugárzásból eredő rákkockázatot.