Rengeteg hímtag, bronzból, elefántcsontból, kőből, tessék választani, ízlés dolga. De akadnak erotikus szobrok, plasztikák, festmények is, néhány az antik mediterrán világból, néhány az egykori gyarmatok múltjából. Istenek, emberek, férfiak, nők, gyerekek, állatok és ezek minden permutációja hempereg. Valamelyik durva, valamelyik visszafogott, valamelyik… mi történik itt pontosan?

www.britishmuseum.org

Mindez a British Museum Secretum névre hallgató gyűjteményében. Keddenként látogatható, előzetes bejelentés után. Most már nem is olyan hatalmas, mint egykor volt, csupán a hírhedt 55-ös szekrény őrzi a maradék pornográf relikviát. Hol a többi? A British Museum kiállítótermeiben, hiszen nem minden obszcén, ami pöcs vagy csöcs. Legalábbis nem ma, 2012-ben, ezért a gyűjtemény egy része kikerült a hétköznapi, szabadon látogatható termekbe.

De nem így gondolta a prűd viktoriánus Brit Birodalom, amely kénytelen-kelletlen szembesült a sokkoló ténnyel, hogy a mintaképnek tekintett Róma nem csupán államügyekkel foglalta el magát, hanem fáradhatatlanul gyűrte lepedőt. Nagy meghasonlás ez. Őfelsége nagyokosai az antikvitástól tanulták a jogot, az államigazgatást, a birodalomépítést. Könyvek jelentek meg az egykori császárok és konzulok helyes viseletéről, óriási olajfestményeken a latin és görög államférfiak magasztos gesztusokban hadonásztak. A naiv 19. századi szemszögből a klasszikusan politika makulátlan és emelkedett volt, mint a Forum Romanum épületei.

Mit kezdjen Viktória nemzete az antik obszcenitással?

Egyrészt érdekelte.

A nyugati világot először Herculaneum és Pompei feltárása rázta meg. A Vezúv 79-ben történt kitörése elpusztította, de konzerválta ezeket a városokat. Az ásatások már Bourbon Károly idején megkezdődtek a 18. században, és ahogy a mindennapi használati tárgyak és az átlagos lakókörnyezet falfestményei és a graffitik is előkerültek, kiderült, hogy az olajfestmények idealizálnak, sőt, hazudnak. A mintakép társadalmak úgy vették magukat körül pornográfiával, ahogy mi tesszük ma.

www.britishmuseum.org

Már 1795-ből hallunk a Herculaneum Múzeum XVIII-as terméről, ahol ezeket az antik obszcén emlékeket őrizték meg. Ebből 1819-ben egy zárt nápolyi kiállítás született, amelyet a későbbi I. Ferenc király jegyzett. A 202 „szégyenteli bizonyítékát a kéjsóvárságnak” az első évben alig többen, mint húszan láthatták, ők is csak engedéllyel. Két évvel később már 300 fő látogatta a kiállítást. Végül Garibaldi nápolyi kultúrpolitikájában már sokkal nyitottabbá vált, a Nápolyi Múzeum része lett – élén Alexander Dumas igazgatóval.

A puritán etikában nevelt angolok is elkezdtek érdeklődni, hiszen a világ minden pontján gyarmatosítottak, és így ha akarták ha nem, találkoztak a pogány világgal is - ebbe beletartoztak a pucéran rohangáló kőkorszaki népek és az egykori magaskultúrák után nosztalgiázó gyengébb nemzetek is. Mindegyik dúskált a pucér ábrázolásokban.

És persze nem kerülhették el az európai kapcsolatokból származó ismereteket sem, így a diplomácián át megismerték a dél-olasz ásatásokat is. A nápolyi követ Sir William Hamilton, aki viasz falloszokat adományozott az 1865-ben megnyílt Secretumnak, és Richard Payne Knight, a Priapus hitvallásról és a régiek misztikus hitvallásáról írt mű szerzője törték meg a jeget először. Az utóbbi a kor számára szokatlanul, már-már visszataszítóan értekezett a termékenység kultuszokról.

Sir George Witt orvosként távozott Ausztráliába, de már bankárként és gyűjtőként tért vissza az 1850-es években. Ő a Secretum egyik legfontosabb adományozója. 454 erotikus kiállítási tárgyat hozott haza Ausztráliából, majd elképesztő vagyont felhalmozva vásárolt egy Hyde Parkra néző vityilót, és innentől nagyjából azzal foglalta el magát, amit Quentin Tarantino Madonnáról folytatott eszmecserében így foglalt össze: "egész nap csak kuki, kuki, kuki, kuki, kuki." Nem, nem volt meleg. Nem, nem volt perverz.

Witt világlátott és nyitott emberként elismerte, hogy valami fontosat üzen az ágostoni gyónást megelőző világ csillapíthatatlan pénisz-mániája. Nagyjából arra jutott, hogy a kereszténység előtt a termékenység istenek kulcsszerepet játszottak, vagyis osztotta Knight Priapusról alkotott elméletét. Nekünk ez már triviális, de a régészet és múzeumi gyűjtés e korai korszakában még korántsem volt evidens.

www.britishmuseum.org

Sok-sok hímtag, nőtag és akrobata – ezzel vesződtek Viktória erkölcscsőszei. El nem pusztíthatták, le nem tagadhatták. Mégiscsak az oly nagyon tisztelt régi birodalmak emlékei, illetve a brit világhegemónia tárgyi bizonyítékának számított minden, amit Észak-Amerikától Új-Zélandig összegyűjtöttek. Így nem állhatott semmi az útjában, hogy végül 1865-ben megnyíljon a Secretum – 8 évvel az „Obszcén publikácók törvénye” után.

Kizárólag úriemberek számára tették elérhetővé, ami nagyjából néhány száz vagyonos érett férfit jelentett. Miért? Mert emlékeztek a derék britek arra, amit Edward Gibbon tanított nekik A Római Birodalom hanyatlása és bukása című tanulmányában (12 évig, 1776-88 között írta).

Gibbon egyik érvelése arról szólt, hogy a bukás a szexuális szabadsággal, azon belül a pórázról elszabadult nőkkel kezdődött. Ahol több a hatalomba bekerült nimfomán, ott kevesebb a nehéz drapériában izmos karokat lengető szakállas férfi. Ez a baj receptje. Tartsuk a nők bugyiját szárazon, és örökké állni fog a birodalom.

De birodalom már nincs, lehet menni nedvesíteni.