Parking Day Budapesten

Gerillaoázisból urbanisztikai mozgalom született: San Francisco két órára befüvesített egyik parkolóhelye nyomán könyvtár, függőkert és házasságkötő is kitelepült már az utcára. Variációk köztérhasználatra Teherántól a budapesti Nagykörútig.

  • Szablyár Eszter Szablyár Eszter
Parking Day Budapesten

Zsirárdis urak kártyáztak komótosan Oklahoma egyik autóparkolójában 1935. július 17-én, miután lerótták az ötcentes parkolási díjat a Black Marynek keresztelt pénznyelőbe. A főútra automobil helyett asztallal és székekkel érkező társaság a köréjük csoportosuló tömeg és az arra járó rendőr legnagyobb megrökönyödésére egyszerűen csak rámutatott a fémtestű jövevényre, jelezve, fizetés után nincs reklamáció. A rohamosan gyarapodó géppark megfékezésére hivatott világelső parkolóautomatákat – amelyeket a biztonság kedvéért az éj leple alatt szereltetett fel az oklahomai városvezetés – többnyire felháborodással fogadták. Noha a boltosok örültek, hogy ezentúl gyorsabban cserélődhet a portáljuk előtt veszteglő közönség, a korabeli rövidfilm tanúsága szerint egy cowboy tüntetésképp a lovát kötötte ki az automatához, de akadt olyan is, aki a szabadságjogok megnyirbálására hivatkozva perelt. Hiába.

A hőskor ellenállási mozgalmához hasonló figyelmet kapott hetven évvel később, 2005-ben három San Franciscó-i férfi, akik a parkolási díj fejében gyepszőnyeget terítettek le a néhány négyzetméternyi belvárosi „bérleményre”, majd egy dézsás pálmafa árnyékában ücsörögve, beszélgetve, olvasva múlatta az időt. A „parkolás” végén akkurátusan összepakoltak, összesöpörtek és eltűntek. A két autó között meghúzódó, egyetlen parkolóhelynyi, foghíjtelekre néző alkalmi aszfaltoázis képe aztán bejárta a világot, és a közösségi portálokról özönlöttek a felkérések a Rebar néven dizájnstúdiót fenntartó illetékesekhez, települjenek ki más városokba is. A piknikszettként működő, gyep-fa-pad kombináció villámgyorsan urbanista szimbólummá nőtte ki magát: a közterületek újraértelmezői, az autók által eluralt városrészeket ismét életteli, valódi közösségi térré álmodók, a virtuális együttléteket valósra cserélők, a gyalogos-biciklis-autós szentháromság egyensúlyára törekvők és zöldfüggők tűzték zászlajukra kezdeményezést.

A két tájépítészből és egy jogászból álló csapat pedig úgy döntött: saját parkja klónozása helyett inkább szabadon alakítható közkinccsé teszi ötletét. Miután Los Angeles, Skócia és Olaszország utcáin is feltűnt egy-egy park, világméretű csináld magad akciót hirdettek. Kézikönyvben rögzítették a használati utasításokat, előzetes bejelentkezéshez és utólagos takarításhoz kötötték a részvételt, egyeztetést kértek a helyi hatóságokkal, és a Parking Day névre keresztelt városterápia hivatalos időpontjaként kijelölték szeptember harmadik péntekjét. Egyedül a kereskedelmi tevékenységet tiltották ki a néhány órásból egész napos létjogosultságot nyert miniparkokból. Így aztán sem a friss citromból csavart limonádéért, sem a bicikliszervizért, sem az ad hoc golfért nem kértek pénzt később az ideiglenes parkolótulajdonosok. Az időközben valamennyi kontinensre kiterjedt „parkolás” apropóján – New Yorktól Teheránig, Rómától Pekingig – több száz ország részvételével komplett irodák települtek ki, köttetett házasság, és volt, ahol egyszerűen szomszédok, barátok próbáltak látható közösségként feltűnni: elnyűtt szőnyegeken, kiszuperált tévék előtt, rozzant kanapékon, fotelokban „foglaltak helyet”.

Ez utóbbira Budapesten is lesz példa a hétvégén. A tavaly ősszel megalakult civil szerveződés, a 11 tagú Karc Kör első városi akciójaként nappalit is berendez a Nagykörút egyik autóparkolójában. A fő szervezői posztot információs szalmabálára telepítik, a részben kifestett, virágokkal beültetett, kibelezett autóroncsot pedig további kommentelésre ajánlják fel az arra járóknak. A világ számos pontján felbukkant és a mozgalom logójaként is ismert „környezetbarát” autó budapesti megjelenése a hivatalos csatlakozást jelzi: a városi életminőség javítására szövetkező társulás elsőként vette fel ugyanis a kapcsolatot a Parking Day San Franciscó-i központjával. A mozgalmat korábban is megidézték már Budapesten, a Greenpeace léte és céljai népszerűsítésére utánfutóra telepített dinoszaurusszal cövekelt az Oktogon egyik parkolójában, de a Levegő Munkacsoport is kiszállt már sajátságos terepgyakorlatra műfűvel és sörpadokkal az Andrássy útra, hogy felhívja a figyelmet a mélygarázsok használatára. Az idén azonban a Nyugati pályaudvar és az Oktogon között található több tucat újrahasznosított parkolóhely bekerül a nemzetközi versenyprogramba. Igaz, Budapesten egy nappal eltolták a kitelepülést, így egyelőre nemcsak a méregdrága parkolási díj megfizetésétől óvták meg a résztvevőket, de csatlakoztak az Európában 1998 óta megrendezett autómentes naphoz is, amely a szintén hagyománnyá vált mobilitási hét záróeseménye. Mindhárom rendezvény az ésszerűbb városhasználat mikéntjét firtatja, „kritikus tömegként” elszigetelődik az átláthatatlan autótengertől, és hadat üzenve az elembertelenedő falanszternek, a változó körülményekhez igazítaná a várossá szerveződött társadalmak alapvető létszükségleteit.

Az utca a közösségi interakció terepe is, nem csupán közlekedési park – magyarázza a Karc Kör egyik alapítója, Budai Eszter közgazdász, és hozzáteszi, jogász, szociológus, művészettörténész barátaival az autók között szlalomozó gyalogosok, a lakásba bezárkózó emberek és a lezárt játszóterek világa helyett élettelibb várost vizionálnak. Mint mondja, a helyi problémák ellenére a nagyvárosok globálisan hasonló helyzetbe kerültek, így bőven van mit tanulni, ellesni a jobban működő rendszerektől. Példaként említi a határozott polgármesteri döntésnek köszönhetően erősen csökkentett forgalmú, átlátható, ennek következtében az utóbbi évtizedben biztonságosabbá vált, jó levegőjű, begyalogolható és bebiciklizhető Bogotát. Vagy Koppenhágát és Bernt, ahová az okos tömegközlekedésnek, valamint a szintén lelassított forgalmú és egyszintűvé tett utaknak köszönhetően nyüzsgő élet költözött. Hasonló eredményeket értek el a Parking Day szervezői is. Az idei velencei biennálén is bemutatott, ücsörgésre és közösségi együttlétre inspiráló utcabútoraik mellett a várossal együttműködve komoly parkosítási programot generáltak San Franciscóban, így lassan okafogyottá vált aszfaltellenes kirohanásuk. Nem így Budapesten, ahol bőven akadna még tennivaló. Erre szövetkeznek a körút parkolóhelyeire a karc körösökkel együtt pályázók. A szabályozás miatt demonstrációként bejelentett, a rendőrség által biztosított eseményen törzsi tánctól gerillajógán át ingyenes vetőmagbörzéig sok minden szerveződik szombatra. Egyparkolónyi helyen bemutatkoznak a gyermekmentők, sátrat vernek az origamihajtogatók, és megnyílik egy elektromosautó-kölcsönző. Kitelepül hat roma festő is, megörökíteni a békebeli pillanatokat, amikor a város másképp fest.

SZABLYÁR ESZTER