A kanadai orvostársaság szaklapjában (CMAJ) közzétett tanulmányukban a szakemberek azt írták, hogy eredményeik nagy hatással lehetnek az 1-es típusú diabétesz kezelésére, felgyorsítva a külső mesterséges hasnyálmirigy kifejlesztését. 

Az 1-es típusú diabétesz olyan autoimmun betegség, amelynél a szervezet immunrendszere megtámadja a hasnyálmirigy béta-sejtjeit, ezzel tönkreteszi a test inzulintermelő képességét. Mivel az inzulin nélkülözhetetlen az élelemből származó szénhidrátok lebontásához, ezért kívülről kell bejuttatni a beteg szervezetébe. Adagolását nagyon körültekintően kell elvégezni: ha túl sok inzulint kap a szervezet, az túlságosan csökkentheti a vércukorszintet, ami hipoglikémiához (alacsony vércukorszinthez) vezet. A túl kevés inzulin viszont nem süllyeszti eléggé a megemelkedett vércukorszintet, és ez hosszabb távon szövődményeket okozhat, szem- és veseproblémákat, szívbetegséget idézhet elő.

A hasra erősített külső mesterséges hasnyálmirigy olyan automata rendszer, amely stimulálja a hasnyálmirigyet azáltal, hogy folyamatosan adaptálja a vércukorszint változásain alapuló inzulinbevitelt. Az úgynevezett kettős hormonú mesterséges hasnyálmirigy az inzulin mellett, ha szükséges, a glükagon nevű hormont is automatikusan bejuttatja a szervezetbe; folyamatosan mérve a vércukorszintet számítógépes algoritmus segítségével számítja ki a szükséges adagot.

"Úgy találtuk, hogy a mesterséges hasnyálmirigy 15 százalékkal javította a vércukorszintet, és jelentősen mérsékelte a hipoglikémia kockázatát a hagyományos inzulinterápiához képest. A mesterséges hasnyálmirigy nyolcszorosan csökkentette a hipoglikémai általános rizikóját, és húszszorosan az éjszakai alacsony vércukorszint kialakulásának a veszélyét" - idézte Ahmad Haidar mérnököt, a tanulmány vezető szerzőjét a ScienceDaily tudományos hírportál.

A jelenlegi gyógymódokkal a betegek mintegy kétharmada képtelen elérni a megfelelő inzulinszintet. A mesterséges hasnyálmirigy segíthet nekik ebben, és visszafogja a hipoglikémia kockázatát, amelytől a legjobban félnek, és amely az inzulinterápia legáltalánosabb szövődménye - magyarázta Rabasa-Lhoret, a Montreali Klinikai Kutató Intézet egyik igazgatója, a tanulmány társszerzője.