"Egyszerűen gyönyörű" - írja le a parkot egy korábbi rendszeres látogatója. Lena Koropeynek évekig volt kulcsa, és évekig várt rá: akkor döntötte el, hogy odaköltözik, amikor kislányként megnézte Woody Allen Hannah és nővérei című filmjét, amelyet közvetlenül a parknál forgattak.

A 20. és a 21. utca, a Lexington sugárút vége, a Park Avenue és a Harmadik sugárút között lévő park az egyik legdrágább része a milliós metropolisznak. Korábban ott lakott John Steinbeck, és John F. Kennedy elnök is szívesen járt arra. Manapság Karl Lagerfeld, Julia Roberts, Uma Thurman és Rufus Wainwright zenész otthona. A park tavasszal lilában, sárgában és rózsaszínben pompázik, ősrégi fák magasodnak benne, madáretetők sora és egy napóra is látható.

A park közepén Edwin Booth színész 19. századi szobra áll, és egy Alexander Calder-alkotás is van. Az amerikai szobrászművész unokája ma is a parknál lakik. Az emberek a padokon ülve olvasgatnak, néhányan babakocsit tologatnak. Ebben a parkban még a madarak is nyugodtabbnak tűnnek, mint máshol New Yorkban.

Wikipédia

Az egyhektáros paradicsom 1830-ig mocsár volt, a területet akkor vásárolta meg Samuel Ruggels ügyvéd és politikus. Nem sokkal később megszületett a park, amelyet 1844-ben lezártak, és csak az ott lakók számára tették lehetővé a bejárást. A Gramercy körül 39 épület áll, ezeknek évi 7500 dollárt kell fizetniük, hogy lakóik használhassák a parkot. Cserébe két példányt kapnak a számozott kulcsokból. A lakók közül 350 dollárért bárki kérhet magának saját kulcsot, amelyet ha elveszít, ezer dollárt kell fizetnie. Amennyiben még egyszer elhagyja, már kétezret. A park körüli épületekben élő emberek legfeljebb öt vendéget vihetnek be magukkal.

A kulcsokat és a zárakat évente lecserélik, mert egy időben mindenhol - még Európában is - felbukkantak másolatok. Ma már a parknál lévő Gramercy Park Hotel vendégei sem kapják meg a szállodától a kulcsot, oda- és visszakísérik őket. "Szép időben csak délelőtt legalább tízszer megjárom az utat" - mondja a hotel portása.

Ő maga azonban nem vágyik a parkba, túl sok a tiltás: nem szabad labdázni, a fűre lépni, fényképezni, kerékpározni, kocogni, enni, inni, állatokat bevinni, a mókusokat etetni, és semmi olyan tenni, amit az ember ne csinálhatna a padon ülve. "Én csak a szórakozás nélküli parknak nevezem" - jegyzi meg a szálloda alkalmazottja. "A gazdagoknak való, nagyon sznob. Szívesebben megyek a családdal és a barátokkal a Central Parkba" - fűzi hozzá.

Lena Koropey nyolc évig várt arra, hogy odaköltözhessen, vállalkozását is a parkról nevezte el. Később azonban elköltözött, igaz csak 50 méterrel arrébb, egy szebb lakásba. Kulcsa azonban már nincs a parkhoz, amelybe manapság csak egy másik kulcsbirtokos vendégeként léphet be. "Most érzem át csak igazán, hogy mit veszítettem" - mondja.