Egymás sarkát taposó háziasszonyok, doh- és fertőtlenítőszag, kopott, foltos ruhák halomban. Így néztek ki a nyolcvanas évek végén az eleinte garázsokban, házak nem használt helyiségeiben, előszobáiban, olcsó bérleményekben kialakított, többnyire családi vállalkozásban működtetetett bálásruhaboltok.

Tény, még ma is találunk olyan turkálókat, ahol nem szívesen kezdenénk bele a "kincsvadászatba", de napjainkban a legtöbb second hand ruhaüzletben legalább akkora a rend és a tisztaság, mint a vadonatúj holmikat árusító butikokban. Így is akad, aki be nem tenné a lábát "mások levetett göncei" közé, sokan viszont szinte sportot űznek abból, hogy utánajárjanak, hol frissíthetik fel a legolcsóbban és legötletesebben ruhatárukat.

Amíg a használtruha-üzletek ellenzői korábban azzal érveltek, a már viselt holmik fertőzésveszélyesek vagy egyszerűen gusztustalanok – mondván: ki tudja, ki viselte –, ma inkább arra hivatkoznak, hogy a plázákban található gigantikus méretű és hatalmas áruválasztékkal ellátott üzletek, vagy a kínai diszkontok még a turkálóknál is olcsóbban kínálják a portékájukat. Ez így igaz, az "ínyencek" azonban más szempontokat is szem előtt tartanak. A turkálók szerelmesei úgy vélik, nem csupán a viszonylagosan alacsony árak, hanem az egyediség, a különleges utáni vágy az, amiért a second hand boltok igazán szerethetőek és virágkorukat élik.

Kása István

Az áruházláncok biztos fogódzót adhatnak az aktuális divattrendekhez

A már pár ezer forintos darabokat is forgalmazó C&A-, H&M-láncok és a hipermarketek sajátmárkás termékei valóban komoly konkurenciát jelentenek a használtruha-boltok számára, nagy áruválasztékuk mellett hatalmas előnyük, hogy egy-egy ruha több méretben, sokszor a 34-estől akár az 50-esig kapható, sok hálózat pedig kifejezetten XXL-es részleget is fenntart.

A szezonvégi, akár 70 százalékos leárazások is mellettük szólnak, ilyenkor egy-egy szoknya-póló akár kétezer, egy farmer vagy pulóver három-négyezer forintért is megvásárolható. Célközönségük úgy véli, mégiscsak jobb az a tudat, hogy ők vághatják le a kiválasztott darabról az árcédulát, ráadásul, ha otthon meggondolják magukat, az áru visszacserélhető. Előnyük továbbá, hogy a megfelelő darab gyakran katalógusból, otthon is kiválasztható, így az áruházban már nincs más dolgunk, mint leemelni és felpróbálni a kiválasztott ruhát és már fizethetünk is. Holmijaik a legújabb trendeket követik, így az éppen aktuális divatirányzatokat szem előtt tartók sem nyúlhatnak nagyon mellé a választásnál.

Pozitívumot jelent az is, hogy a ruhadarabokat kollekcióban is meg lehet vásárolni, így idő vagy fantázia híján azzal sem kell bíbelődnünk, hogy mihez, mit viseljünk. Tehát, aki a népszerű és elérhető árú divatcégek termékeit viseli, annak bizonyára nem kell attól tartania, hogy nevetség tárgyává válik, ám valószínűleg az sem következik be, hogy egyedi, senki máséval össze nem téveszthető stílusáért kap elismerő pillantásokat.

Kása István

A kreativitásé a főszerep – ne „a divat mondja meg, hogy ki vagy”

Olcsó áruházláncok ide vagy oda, a használtruha-boltok a reneszánszukat élik, ám vonzerejük manapság már nem csupán az alacsony árakban rejlik. A legtöbb – már turkálónak nem is nevezhető – üzletben a mosott és vasalt ruhák szín vagy méret szerint vállfákon sorakoznak, és ugyanúgy találunk a kínálatukban sportoláshoz hordható darabokat, mint estélyit vagy éppen egy kis fekete koktélruhát. A bolondosabb szerelések kedvelőinek is valódi kánaánt jelenthetnek a használtruha-boltok, ahol sok esetben kiegészítőket, táskákat is vásárolhatunk.

A turkálók egy bizonyos csúcskategóriás szegmensét alkotják az ún. vintage boltok, ahová szinte csak Nagy-Britanniából érkeznek a ruhák, és komoly válogatáson mennek át. Kritérium a prémium minőség és az egyediség, többnyire fiatal, kereső felnőttek részesítik előnyben ezeket az üzleteket, amelyek magasabb haszonkulccsal dolgoznak, mint egy átlagos használtruha-bolt. Egy-egy exkluzívabb üzletben akár három-ötezer forintot is elkérnek egy darabért, amelyek azonban általában jó minőségűek és szinte bizonyos, hogy nem jön velünk szembe az utcán.

Amíg a darabáras, illetve vintage boltokban a tehetősebbek vásárolnak, addig a kilós turkálókban azok is megtalálják a számításaikat, akik csupán filléreket szeretnének költeni ruhára. A konténerekben elhelyezett holmik között ráadásul olykor valódi különlegességekre is rábukkanhatunk, az édesanyák számára pedig nagy könnyebbség, hogy nem kell több ezer forintot kiadni egy olyan ruhára, amit a gyerek úgyis pillanatok alatt kinő.

Ha a számokat nézzük, a KSH 2012-es adatai szerint a használtruha-piac tavaly 34 milliárdos forgalmat bonyolított, ebből a legolcsóbb bálás ruhák részesedését 20 milliárdosra becsülik.