Iskolai üzemmódra váltani minden érintett korosztály számára komoly kihívást jelent. A szülőknek egyfelől könnyebbség, hiszen helyettük az iskola gondoskodik a gyerekek egész napos felügyeletéről, ugyanakkor a tanszerek beszerzése lecsapolja a családi kasszát, rengeteg az adminisztratív teendő, elkezdődnek a szülői értekezletek, a napirendet, és a tanévet is meg kell tervezni, hiszen nem mindegy, milyen különórákra, plusz programokra jár majd a gyerek. Mindemellett a szülők egyik legfontosabb feladata, hogy lelkileg is felkészítsék a rájuk váró változásokra, főként leendő elsős, iskolát váltó, továbbá alsó tagozatból felsőbe menő gyerekeiket.

MTI / Koszticsák Szilárd

Nagy egyéni különbségek lehetnek abban, hogy egy gyerek mennyi idő alatt alkalmazkodik először vagy újból az iskolai menetrendhez. Ez függ a család típusától és általános napirendjétől, azonban Sarkadi Nagy Szilvia iskolapszichológus szerint a legtöbb esetben két-négy hét kell az átálláshoz. „A tanár nénik az első három hónapban általában sokkal toleránsabbak és türelmesebbek a kis elsősökkel. A legtöbb iskolában a szülők ekkor még bekísérhetik a gyereket az iskolaépületbe, és előbb elvihetik őket a napköziből. Azonban jobban belegondolva, az első tanévben nagyon hangsúlyos feladat, hogy a gyerekeket megtanítsák az iskola szabályaira.”

Ne legyen elveszve

Az iskolapszichológus szerint a beszoktatási időszakot nagyban megkönnyítheti, ha az iskolakezdés előtt szülőként feltérképezzük, hogy milyen fantáziái, elképzelései vannak a gyereknek az iskoláról, és ennek megfelelően minél több biztonságot nyújtó információval látjuk el. Bártfai Edit coach szerint ezt kezdhetjük azzal, hogy a gyerekkel elsétálunk az iskolához, és feltérképezzük a környéket. „Fontos, hogy a gyerek az iskolában ne legyen elveszve, beszélgessünk arról, hogy néz ki az iskola, le is rajzolhatjuk a tantermet, a tanár nénit, a leendő osztálytársakat. Mutassunk fotót a tanár néniről, gyakoroljuk be a nevét. Az is hasznos lehet, ha átbeszéljük, hogy néz ki egy tanóra, továbbá kik dolgoznak az iskolában, például vannak konyhás nénik és karbantartó bácsik, akiktől segítséget lehet kérni”- mondja Sarkadi Nagy Szilvia.

Akárcsak a felnőttek, úgy a gyerekek biztonságérzetét nagyban fokozza, ha napjaik, heteik kiszámíthatóvá, tervezhetővé válnak. Bártfai Edit szerint a rendszer felépítését célszerű azzal kezdeni, hogy a lakásban, a gyerek szobájában kialakítunk egy speciális tanuló sarkot számára, ahova zavartalanul le tudni ülni házi feladatot írni, ahol tárolhatja az iskolatáskáját, a füzeteit és a tankönyveit. Miután berendeztük a tanulósarkot, azt javasolják a szakemberek, hogy a gyerekkel együtt vegyük kézbe a könyveket, lapozgassuk őket, de ne tanuljunk előre, csak barátkozzunk a tantárgyakkal, és beszélgessünk arról, hogy a tankönyvek és az iskolai tudás miért lesz hasznos.

MTI / Koszticsák Szilárd

Ha kicsit kreatívabbak vagyunk, a gyerekkel közösen készíthetünk, rajzolhatunk saját csomagolóanyagot a könyveknek és a füzeteknek: ha a gyereknek van saját ötlete, hagyjuk kibontakozni, mert ezzel is csak azt erősítjük, hogy a sajátjának, sokkal személyesebbnek érezze a tanszereket. Ráadásul így előbb alakul ki leltár a gyerek fejében, hogy mi mindennek kell bekerülnie az iskolatáskába. „Az iskolakezdés előtt pár nappal érdemes a gyerekkel együtt ki-be pakolgatni az iskolatáskát, a gyerek vegye föl, ismerkedjen vele. Emellett azokat a ruhákat is kiválogathatjuk együtt, amiket a gyerek a jövő héttől felvehet az iskolába” – javasolja a coach.

Fontos a biztonságérzet

A szakember úgy látja, az iskola kezdete épp elég megterhelő változás a gyerek életében, ezért nem érdemes még otthon is nagy cezúrákat bevezetni. Éppen ezért a gyereket fokozatosan terelgessük az önállóság felé: hagyjuk, hogy egyedül végezze a feladatait, de mindvégig legyünk mellette, és irányítsuk a figyelmét például olyan kérdésekkel, hogy biztosan mindent bepakolt-e az iskolatáskájába, amire holnap szüksége lesz. Sarkadi Nagy Szilvia szerint ebben nagy segítség lehet, ha a tanulósarokban kiragasztjuk a falra az órarendet, illetve a heti menetrendet. A kis elsősök a teendőiket jelölhetik rajzokkal, piktogramokkal. „A biztonságérzetet az is fokozza, ha reggel, iskolába menet átbeszéljük a gyerekkel, hogy aznap milyen órák, foglalkozások, kihívások várnak rá, kikkel fog találkozni, hogyan fogja a kötélmászást túlélni” – állítja Sarkadi Nagy Szilvia.

MTI / Beliczay László

A pszichológus azt is hozzátette, hogy ne csupán a felkészítésre koncentráljunk, az első iskolában töltött hónapok, az első félév során is nagyon figyeljünk a gyerekeikre, akik nagy szorongást élhetnek át a beszoktatási szakaszban. „A pici elsősök hiába esnek át az iskolaérettségi vizsgálaton, a változás okozta feszültségtől regresszióba eshetnek, vagyis korábbi életkorokra jellemző tüneteket produkálhatnak: tipikusan ilyen a bepisilés” – figyelmeztet Sarkadi Nagy Szilvia. Ugyanakkor azt is hozzátette, hogy ettől nem kell megrémülni: ez csupán azt jelzi, hogy a gyerek nehezen éli meg az időszakot.

Normatív krízis

„Ekkor szomatikus panaszok is jelentkezhetnek, a gyerek például fejfájásra vagy hasfájásra panaszkodhat, illetve nem tud aludni, rémálmai vannak, romlik az étvágya. Érdemes figyelni ezekre a változásokra, mert ezek valamilyen iskolai, tanulási nehézségre utalnak. Ezektől sem kell megijedni, mert ezek a szorongások a tanító néni és a szülő közreműködésével oldódhatnak, illetve a szülő egyedül is segítséget nyújthat. Ilyenkor igénybe lehet venni az iskolapszichológust is, de nem javaslom, hogy a gyereket egyből hozzá vigyük, elég, ha a szülő konzultál vele. Teljesen normális dolog, hogy megviseli a gyereket, amikor iskolás életmódra kell váltani, szaknyelven normatív krízisnek hívjuk ezt az állapotot”- mondja Sarkadi Nagy Szilvia.

A szakemberek szerint akárcsak az iskolára való felkészítésnél, sok beszélgetéssel, apró praktikákkal, sok türelemmel és odafigyeléssel eloszlathatjuk a feszültséget. A gyerek kezdeti nehézségeit leginkább azzal ellentételezhetjük, ha sokat dicsérjük, motiváljuk, bíztatjuk, kiemeljük, hogy már mennyi mindenre képes. Ha a gyereket kezdetben kudarcok is érik, a szülő következetesen képviselje azt az álláspontot, hogy hibázni nem bűn, hibázni mindenki szokott.