Minden megvan vagy semmi sincs
Az, hogy jól vagyunk, az utóbbi években szinte egyáltalán nem hangzik el. Pedig jóllétünk nem a körülményektől függ – az alábbi történetek ezt mutatják.
Az, hogy jól vagyunk, az utóbbi években szinte egyáltalán nem hangzik el. Pedig jóllétünk nem a körülményektől függ – az alábbi történetek ezt mutatják.
Normális vagy című legújabb könyvében Máté Gábor orvos talán még a szkeptikusokat is meggyőzi arról, hogy nem hiábavaló időtöltés elemezni a múltat, feltárni a mozgatórugókat, megérteni és elfogadni régvolt érzelmeket. Mindez megváltoztathatja ugyanis a jelenünket.
Az egyéni terápia létjogosultsága mellett a csoportos forma ugyanolyan hatékony, néha még előnyösebb is.
A legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban emberi kapcsolatainkkal foglalkozunk.
Ha szeretnénk tudni, honnan jöttünk, milyen értékeket hagytak ránk idősebb családtagjaink.
Hogy miképp lát minket a partnerünk, vagy miképpen látjuk mi őt, csak kismértékben függ attól, milyenek is vagyunk mi ketten. Sokkal inkább befolyásolja az, hogy milyen a kötődési stílusunk.
Így induljon el lépésről lépésre.
Sokszor azért létesítünk kompromisszumkapcsolatokat, mert rettegünk az egyedülléttől. Ha azonban meg tudnánk szeretni ezt az állapotot, vagyis önmagunk megismerése által önmagunkat, többé nem a félelem hajszolna a választásainkba. És akkor egyedül nyugodtabbá, békésebbé, józanabbá válnánk, mint a következő párkapcsolatban.
Mit tegyen a szülő, ha észreveszi, hogy serdülő gyermeke szándékosan sebet ejt önmagán? Mi az, ami segít, és mi az, ami nem?
Nem látunk bele mások fejébe, de ez nem ok a kétségbeesésre.
Egy párkapcsolatot folyamatosan ápolni kell.
Értékes kapcsolataink kialakítása nagyban függ énképünktől, ugyanakkor stabil viszonyaink megerősítik a pozitív önértékelést.
Hogy hosszú távon is megmaradjon a motiváció, nem elég a jó fizetés – az elismerés ugyanolyan fontos.
Kevesebb szemét, több szervátültetés – sok mindent el lehet érni a megfelelő alapbeállításokkal.
A művészetpszichológia több mint egy évszázada foglalkozik az alkotó–alkotás–befogadó hármassal. De mi történik, ha az alkotó és befogadó ugyanaz a személy? Ráadásul nem is művész, hanem valaki, aki terápiás céllal veti papírra az érzéseit, gondolatait?
Ha tényleg baj lenne az egykékkel, Kína például nagyon rosszul járna.
Miután elkezdtünk találkozgatni szívünk választottjával, érdemes figyelnünk a másik reakcióira, nehogy túl későn ébredjünk fel: rossz lóra tettünk.