A 43 éves nő azért jelentkezett terápiába, mert attól félt, hogy „nem fogja tudni megfelelően szeretni” saját gyermekét. Bemutatkozásából súlyosan traumatizáló gyerekkor bontakozott ki: alkoholista, bántalmazó apával, rákos betegségben szenvedő, korán meghalt édesanyával, mostohával, féltestvérekkel, szeretetéhséggel, magánnyal.

Adrienn későn ment férjhez, saját bevallása szerint félelemtől és menekülésvágytól hajtva, mert szeretett volna végre „tartozni valakihez”. Amikor megtalálta a férfit – aki rajongással vette körül –, egy csapásra rávetített minden olyan tulajdonságot, amelyben hiányt szenvedett: figyelmességet, odaadást, erőt, izgalmat, vonzalmat… és még ki tudja, mi mindent.

Ki pótolja a szeretetet?

Hanna, a kislányuk menetrendszerűen született, egy évvel a házasságkötésük után. Adrienn a gyermekgondozás első hat hónapjában teljesen egyedül maradt. Nem volt sem nagyszülő, sem testvér, sem rokon vagy barát, akivel megoszthatta volna a gondjait, akitől tanácsot vagy segítséget kapott volna, nem csoda, hogy az idegei felmondták a szolgálatot. Mire férje hazaért, szinte őrjöngött a tehetetlenségtől, a kimerültségtől és a kétségbeeséstől.

Teljesen egyedül

Shutterstock

A szelíd férfi ugyanolyan kétségbeesve állt a helyzet előtt, rajongása egyre inkább értetlenségbe és némaságba csapott át. A nő félelme, hogy nem jó anya, keveredett azzal a félelemmel, hogy a férje sem szereti, hiszen nem tudja támogatni őt. Egyszer csak azt tapasztalta, hogy férje egyre később jön haza, ő egyre magányosabb, és dühös a kislányára, aki miatt „tönkrement a kapcsolatuk”. Ez az állapot három évig tartott.

Adrienn akkor fordult pszichológushoz, amikor felismerte, hogy nem haragudhat a gyerekére, de azt sem várhatja el tőle, hogy az életéből hiányzó szeretetet egyedül ő pótolja. Terápiája során első körben a szülei iránt érzett haragját, dühét, elégedetlenségét kellett felszínre hozni, ezeket az érzéseket felismerni és elkülöníteni.

Édesanyja korai elvesztése miatt érzett fájdalma eleinte semmilyen formában nem jelent meg, képtelen volt érzései beazonosítására. Szenvtelen arccal vagy mosolyogva beszélt olyan megrendítő élmények felidézsekor, amelyekben az édesanyját a szoba sarkában sírni látta, vagy amikor a szomszédokhoz kellett menekülniük, mert az apja részegen hajkurászta őket a konyhában.

Szorosabb kötelékben

Szilárdnak tűnő személyiségpáncélja akkor kezdett megrepedezni, amikor elképzelte, milyen lenne a saját gyerekét kitenni hasonló helyzeteknek, és milyen lehetett az, amikor kiborulva, sírva, dühöngve várta a férjét a bömbölő kisbabája mellett. Nem akart rossz szülő lenni, de fogalma sem volt arról, milyen a jó szülő.

Már tud kérni és adni

Shutterstock

Hosszú hónapokba telt, míg tisztába jött azzal is, hogy nem kötelező szeretnie az apját. Hogy akár a pokolba is kívánhatja. És ezt ki is szabad mondani. Édesanyja iránti szenvtelensége összetett érzéssé alakult: egyszerre sajnálta és szerette, de dühös is volt rá, amiért nem tudta megvédeni, és biztonságot nyújtani neki.

Amikor ezekkel az érzelmekkel már tudott együtt élni, akkor érkezett el az idő, hogy tisztába tegye kapcsolatát a férjével, és a meglazult köteléket megpróbálják szorosabbra fonni, hogy tudjon kérni és tudjon adni, vagyis szeretni és elköteleződni. Bár kapcsolatuk nem mindent elsöprő szerelemként indult, sok olyan eleme volt, amire lehetett építeni, és amin el is kezdtek dolgozni.

Érdekli, hogyan tudunk megtanulni szeretni? Olvassa tovább Megyeri Zsuzsanna pszichológus Szeretni muszáj? A feltétlen szeretet mítosza és a családi élet valósága című cikkét a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban, mely a szeretet, szerelem, szex és vágy témáival foglalkozik. Keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő most! Ha most fizet elő, megajándékozzuk A boldogság… 500 pillanat, amit jó átélni című könyvvel. Aktuális számunkat meg is rendelheti.