A boldogsággörbe máshogy ível a kanadai Albertai Egyetem kutatóinak grafikonján, mint azt fél évszázada állítja a szakirodalom.
Az életközepi válság jelensége kérdőjeleződik meg a 25 éves hosszmetszeti kutatás eredményeit olvasva a Developmental Psychology online felületén.
Középiskolásokat és egyetemistákat követtek figyelemmel tinédzser- és fiatal felnőttkoruktól egészen a negyvenes éveik elejéig, és arra voltak kíváncsiak, hogyan változik a boldogságszintjük ezekben az években.
Az életközepi válság jelensége alapján hanyatlásnak kellett volna mutatkoznia az értékekben a negyvenes évek felé haladva, követve a feltételezett U alakú görbét, ám épp ellenkező változás látszott.
Az eredmények arról árulkodnak, hogy az idő múlásával nemhogy nem csökken az emberek boldogságszintje, hanem folyamatosan nő.
A negyvenes éveikben járók boldogabbaknak jellemezték magukat tinédzser korukban adott értékeikhez képest.
A kutatók magyarázata szerint nehézségek bármikor adódhatnak az életünk során, ami átmenetileg csökkenti a boldogságunkat, ám ezt önmagában kell tekintenünk, nem írhatjuk az életkorunk számlájára életközepi válságnak címkézve.
