Érzelmeink belső iránytűként szolgálnak. Tájékoztatnak arról, hogy számunkra egy adott helyzet milyen minőségű: pozitív (kellemes, örömteli, szórakoztató stb.) vagy negatív, (fájdalmas, félelmetes, megterhelő stb). Ennek megfelelően motiválnak: az állapot fenntartására, fokozására vagy épp megszüntetésére, elkerülésére késztetnek, azaz hatással vannak aktivációs szintünkre.

Megjelenésük vegetatív idegrendszeri változásokkal jár, ezért az érzelmeket minden esetben testi érzetek is kísérik. Idézzük fel, milyen testérzetek jelennek meg, amikor például szorongunk, félünk. Sokunknál az első jel a szorító gyomor vagy a tarkófeszülés, de lehet, hogy izzadni kezd a tenyerünk.

Észlelés és orientáció

Bizonyos életkortól az érzelmekhez gondolatok is kapcsolódnak, önmagunkkal vagy a helyzettel összefüggésben. Sikeres megküzdéskor, öröm átélésekor egészen más gondolatokat társítunk egy-egy szituációhoz, mint kudarc esetén.

Az érzelmek komplex, belső folyamatok, szerepük elengedhetetlen ahhoz, hogy jól orientálódjunk a világban, közelebb kerüljünk céljaink eléréséhez és kielégítő kapcsolatokat hozzunk létre. Ezért is fontos, hogy pontosan észleljük és megtanuljuk kompetensen kezelni az érzelmeinket. Ezt a készséget nevezzük érzelemszabályozásnak.

Biztonságos kötődés

Az érzelemszabályozás az önszabályozásunk része. Végbemehet automatikusan, tudattalanul is, mint amikor észrevétlenül igazodunk egy másik ember vagy csoport hangulatához. Például egy kisgyerekről nem állíthatjuk, hogy szándékosan változtat az érzelmi állapotain, sokkal inkább igaz az, hogy a hangulatát jelentősen befolyásolja a szülei feszültségszintje.

Az érzelemszabályozás tudatos műveléséhez bizonyos fokú érettség szükséges. Az alapokat igen korán, a kötődés során, első kapcsolatainkban rakjuk le. Nem meglepő, hogy a legstabilabb alapot a biztonságos kötődés nyújtja, illetve a szeretetteljes, következetes, kölcsönösségen alapuló nevelés, az érzelmeiket jól szabályozó szülők.

Az érzelmek és a családunk

Ahhoz, hogy az érzelmeinkkel jól tudjunk bánni, először is képessé kell válnunk arra, hogy felismerjük és megnevezzük a bennünk kialakult érzelmi állapotot – lássuk, mit mutat a belső iránytű. Ha a szülők jól hangolódnak a kisgyerekre, akkor képesek adekvát visszajelzést nyújtani arról, hogy mi történik benne. A gyermek állapotának elfogadásával és megnevezésével az érzelmek felismerését és a mentalizációs képesség kialakulását támogatják.

Ne gondoljuk, hogy ez minden esetben zökkenőmentes. Vannak családok, ahol bizonyos érzelmek elfogadása nem egyszerű. Ennek hátterében sok esetben a felmenők életében történt traumák, megmerevedett megküzdési stratégiák állnak. Például ha a túlélést egykoron a behódolás szolgálta, akkor a határok védelméhez szükséges düh, harag megélése tiltás alatt maradhat. De ugyanígy előfordulhat, hogy nehezített a szomorúság vagy épp a jókedv megélése.

Olvassa tovább Mogyorósy-Révész Zsuzsanna pszichológus cikkét a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban, amelyben a belső gyermekkel és az önazonossággal foglalkozunk.

Keresse a HVG Extra Pszichológia magazin legfrissebb számát az újságárusoknál vagy rendelje meg!