Kár lenne időskorban lemondani a szexről

Fiatalságkultuszt éltető társadalomban élünk Magyarországon is, a fiatal test éljenzése, a középkorúak és idősek lesajnálása átszövi a közbeszédet, a médiát, a reklámokat. A jelenséget „ageism” néven illeti a nemzetközi szakirodalom, magyarul még neve sincs, mondjuk hát életkoralapú előítéletnek. Mivel konszenzus övezi, hogy az öregedés rossz, természetesnek tűnik és még csak nem is tudatosul, hogy ez valójában stigma.

A legtöbb árnyék az időskori szexualitáshoz tapad, ami szégyenforrás, a társadalom igyekszik tabusítani, tiltani, ignorálni. A nemiség megőrzésének életkorunk előrehaladtával is igen fontos a szerepe az életminőség szempontjából. A közvélekedés azonban erősen rátelepszik a témára, így sokan elfogadják, hogy az ő korukban szégyenteljes dolog a testi szerelem. Pedig az ember intimitás iránti igényének nem kell megszűnnie a korral, és sok esetben nem is szűnik meg, illetve ha mégis, az nem is a korral, hanem esetleges egészségi gondokkal áll összefüggésben – ezekre pedig nagyon sok esetben lenne megoldás. De sajnálatos módon összefüggésben áll a lesújtó sztereotípiák hatásával is, gyakran súlyos frusztrációt hagyva maga után.

A kései szexualitás igen elhanyagolt kutatási területe a pszichológiának, ám tekintve, hogy a várható élettartam növekedésével egyre szélesebb réteget érint, a szexről pedig régóta tudjuk, hogy életminőség-javító tényező, igen lényeges, hogy a pszichológia tematizálja a kérdést és megoldásokat javasoljon. Jelenleg a szakmának nincs a kései szexualitásról elegendő ismerete, miközben sürgető lenne, hogy megdőljön a klasszikus nézet, miszerint „egy bizonyos kor után” már csak a depresszió és a leépülés a norma. Valójában a középkorú és idős emberek rendkívül különbözőek a szexualitásban, akárcsak az élet többi területén. Így aztán a „bizonyos kor” beállta is annyira egyéni, hogy tulajdonképpen nem is létezik, társadalmi konstrukció csupán.

Együtt- és távollétek

Az életükkel elégedett emberek kivétel nélkül jónak vagy legalábbis kielégítőnek tartják párkapcsolatukat, míg aki boldogtalan párkapcsolatban él, életét „kompromisszumnak”, „taposómalomnak” véli – derült ki életutat végigkísérő, kvalitatív mélyinterjúimból, melyeket öt nővel és öt férfival folytattam, nemrég elkészült, az 50-80 közötti korosztályt vizsgáló mesterdiplomám részeként. A kutatás egyértelműen megmutatta, hogy az életminőség legfontosabb meghatározója a magánéletből fakad, ezt követi a munka, amennyiben az hivatás.

Az együttlét mélyebb, ideje sokkal hosszabb

Shutterstock

Az intimitás, a szexualitás mindenkor fontos tényezőként jelenik meg, korosztálytól függetlenül. Hogy az életútjuk közepén vagy vége felé tartó emberek közül egyetlen kivételtől eltekintve, mindenki említést tett erről (akkor is, ha egyébként maga az intimitás már hosszú évek óta nincs jelen az életükben, vagyis megfogalmazták a hiányát), arra utal, hogy a legbensőbb vágyak szintjén megjelenik – még akkor is, ha ennek megélésére nincs színtér. Úgy tűnik, az együtt megidősödő házaspárok tagjainak életében nem ugyanakkor érkezik el az a pont, amikor úgy érzik, már nem tartanak igényt a másik testi közelségére. Erről nem esik konkrétan szó, még az egyébként jól funkcionáló párkapcsolatok esetében sem, inkább csak spontán módon elmarad az érintkezés, vagy egy-két kudarccal járó kísérlet után megszűnik. Figyelemre méltó az is, hogy a félrelépések okaként az esetek többségében az alanyok a kommunikációhiányt, és például nem a szexhiányt jelölték meg.

A testi szerelem jelenléte, hiánya és megnyilvánulása ugyanannyira sokféle időskorban, mint fiatalkorban. Az intimitás kérdésköre ugyanolyan mértékben foglalkoztatja az idősebbeket, mint a fiatalokat, más kérdés, hogy a sztereotípiák s a belőlük fakadó félelmek miatt erről kevesebb szó esik. Vizsgálataim során találkoztam több olyan 65 év feletti párral is, akik számára korábban soha nem hozott annyi boldogságot a szerelmi élet, mint most. Az együttlét mélyebb lett, ideje sokkal hosszabb, mint fiatalon volt, a jelentése is gazdagabb.

Ugyanakkor vannak olyan párok, akiknek életéből egészségügyi okok miatt tűnik el a testi szerelem. És noha egyikük vágyna még a közeledésre, a másik már nem tesz ezért. Mindezt azért nem hozza szóba a partner, mert a kapcsolatuk egyébként nagyon jól működik. És olyan eset is van, amikor a pár egyik tagja szinte örül, hogy a másik vágya lankad, mert sosem volt vele öröm a szex.

Örök körforgás

Résztvevő megfigyelőként nemrégiben nyilvános játékfilmvetítésen és esten vettem részt, ahol az időskori szerelem és intimitás volt a téma. Andreas Dresen német rendező A kilencedik mennyország című 2008-as filmjében a főhős asszony hatvanon túl szerelmes lesz, miközben látszólag teljes értékű házasságban él harminc éve. És nemcsak hogy szerelmes lesz, de követi is a szenvedélyét, és egy hasonló korú másikért elhagyja hetvenes férjét. Ő pedig magába roskadva marad elviselhetetlen magányában a nyomasztóan üres konyhaasztalnál. „Vajon hibás volt-e a nő, hogy ezt tette idős férjével, ennyi év után magára hagyva?” – tette fel a kérdést a moderátor.

A teremben a vegyes korú nézők – többnyire azért középkorúak és idősebbek – egyetértése mély, és kimondatik: „Hetvenévesen már nem lehet újrakezdeni”. Miközben pedig hát épp most kezdte valaki újra. „Az öreg testek látványa egyszerűen gusztustalan, ezt mindenkinek el kell fogadnia” – hangzik el a nézőtéren. Pedig a filmben szereplők egyáltalán nem találták visszatetszőnek egymás testét, a kor változásain szeretetteljesen viccelődtek, és egymás testének érintése iránti vágyuk teljesen természetes és életszerű hatást keltett.

Ugyanakkor volt, aki felállt és elmondta, hogy a film felszabadítóan hatott rá, mivel ő már azt hitte, hogy „ebben a korban le kell mondani a testi szerelemről.” Örült, hogy a film ilyen természetes egyszerűséggel tálalta a történetet, ezáltal hitelesnek találta. Az estnek a záróra vetett véget, a beszélgetés inkább durván félbeszakadt, a közönség még folytatta volna, így látványosan felzaklatva távozott. Mindez azt üzeni, hogy az időskori szerelem és intimitás reprezentációja hiánytéma, amely iránt igen erős fogékonyság mutatkozik, korosztálytól függetlenül, azzal együtt, hogy vegyes érzések és ambivalencia kíséri.

Einspach-Tisza Kata pszichológus cikkének témájáról itt talál további anyagokat. Hasonló írásokat a legfrissebb HVG Extra Pszichológiában olvashat, mely test és lélek egymásra hatásával foglalkozik: Hogyan lehetünk harmóniában a testünkkel? Mit üzennek a betegségeink? Mi áll evési zavaraink hátterében? Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg – akár a régebbi számokat – a kiadónál!