A női detektívek létezése az irodalomban nem újkeletű jelenség, a szakemberek szerint Sherlock Holmes hatására jelentek meg az első, általában amatőr „lady nyomozók” a kora viktoriánus könyvekben. A trend azóta egyre csak bővült, mivel a könyvpiac legfontosabb vásárlói a nők, nem meglepő, hogy az írások jelentős része velük foglalkozik, így ma már egyre több izgalmas vagy felejthető krimisorozat is létezik, amelyben a női nem tagja oldja meg a rejtélyeket.

Minden női nyomozók közül a leghíresebb és a legnagyobb hatású kétség kívül Miss Marple, akit Agatha Christie fantáziájának köszönhetünk. Amikor Christie felnőtt, a feminizmus még eléggé ismeretlen fogalom volt, a második világháború következtében azonban a nők szerepe visszavonhatatlanul megváltozott a nyugati társadalmakban. A férfiak távollétében kénytelenek voltak egyedül is boldogulni és a legtöbben rájöttek, tulajdonképpen többre képesek, mint azt addig gondolták volna.

Ráadásul a háború után a lecsökkent férfinépesség miatt sokan kénytelenek voltak egyedül leélni az életüket, ők voltak az első szinglik, bár akkor még vénkisasszonynak hívták őket. Gyerek és férj híján több idejük maradt saját magukra, hobbijukra, gondolkodásra. Miss Marple-nak sincs más dolga, mint megfigyelni a körülötte lévő embereket és aztán adandó alkalommal beleütni az orrát minden izgalmas történésbe. Jane Marple is amatőr még természetesen, ezt minden alkalommal kihangsúlyozza, de a törékeny, ártatlan külső acélkeménységet és bátorságot rejt és ezzel a Scotland Yard tapasztalt felügyelői, akiket az idős hölgy többször is hozzásegít a leleplezéshez, tisztában is vannak ezzel.

Miss Marple figuráját Christie az egyik nagymamájáról mintázta, aki az írónő szerint „mindig a legrosszabat várta mindenkitől és mindentől, és néha már félelmetes pontossággal általában igaza is lett”. És ezzel tulajdonképpen egy mondatban össze is foglaltuk Miss Marple nyomozói és életfilozófiáját. Agatha Christie Miss Marple sorozatának darabjait az Európa Kiadó jelenteti meg, köztük olyan történetekkel is, amelyek eddig nem olvashattunk magyarul. A gyilkosságokat kedvelő idős hölgyet számos színésznő keltett életre a filmvásznon és a képernyőn, a legfrissebb feldolgozásban Miss Marple ugyan kissé fiatalabb a megszokottnál, viszont jóval modernebb és minden eddiginél izgalmasabbak a történetek.

Teljességgel szubjektív válogatásunk következő szereplője Cordelia Gray, aki P. D. Jamesnek köszönheti létezését. Sajnos egyikük sem túlságosan ismert a magyar olvasók számára, pedig James egyik könyvéből készült Az ember gyermeke című elég sikeres mozifilm is. Reméljük, valamelyik lelkes kiadó felkarolja őket és újra kiadja az ifjú magándetektív hölgy kalandjait. A P.D. a Phyllis Dorothy keresztneveket takarja, amiből egyértelművé válik, hogy ismét női szerzővel állunk szemben, aki a remek kezdés után csak két részes sorozatot szentelt a kis Cordeliának.

Az első könyv a Nem nőnek való beszédes címet viseli, a második a Szörnyűségek szép szigete. A mi kedvencünk az első, amikor Cordelia kölyökkutyaszerű esetlensége még jobban jelen van és ami torokszárítóan izgalmas jeleneteket képes produkálni, de szerencsére a bénácska lány mégis csak helytáll a legreménytelenebb helyzetben is. Bár most nőkről van szó, Phyllis James másik, sokkal több lehetőséget kapott nyomozóját, Adam Dalgliesh-t is csak ajánlani tudjuk, kicsit mélabús, de valahogy azért mégis vonzó férfi.

Hogy kicsit elszakadjunk a ködös Angliától, következzen egy eredetileg skót szerző, Alexander McCall Smith, akinek főhőse Mma Ramotswe viszont Afrikában derít fényt a bűnös titkokra. McCall „Első női nyomozóiroda” sorozata 1998-ban indult, a legújabb darabja az idén jelent meg, itthon is több részt kiadtak, a „botswanai Miss Marple” alcímmel, amiben van némi igazság. Mma Ramotswe is nagy meglepetéseket tud szerezni azoknak, aki lebecsülik őt, bár vőlegénye van, de azért méltó utódja a félelmetes vénkisasszonynak. A kedves, ám rendíthetetlen fekete hölgyet hamarosan egy nagy költségvetésű mozifilmen is megnézhetjük, erre az évre ígérik a bemutatót. A film rendezője, Anthony Minghella nemrég halt meg váratlanul, de remélhetőleg ez nem befolyásolja a film sorsát. Az eredeti helyszíneken történt forgatás mély nyomokat hagyott a helyiekben, máris idegenforgalmi látványosságként mutogatják az Első női nyomozóiroda épületét.

 
A „lady detektívek” után következzenek a hétköznapi, kemény nyomozók, akik Amerikából indultak el a könyves sikerlisták meghódítására. A mára már klasszikusnak számító hagyományok értelmében, a zsaru akár hivatalos, akár magán, mindig kiábrándult, de azért jó a humora, magányos, de azért összejön egy kis etye-petye időnként. Bár az USA-ban az ilyen típusú női nyomozós könyvek elképesztő méretű sorozatokká duzzadnak, Magyarországon, úgy tűnik, a keményebb nőkre kisebb az igény.

Sue Grafton ABC gyilkosságok című sorozata például eredetileg már bőven a tizedik könyv fölött jár, nálunk azonban eddig csak négy darabja jelent meg a Gabo kiadónál. Lehet, hogy csak egy kis marketing támogatásra van szüksége Kinsey Millhone-nak, hogy igazán befusson. Kinsey „harminckét éves, kétszeresen elvált, gyermektelen, ráadásul nő.” Átlagosnak mondható, kivéve, hogy időnként megöl valakit, de ez a foglalkozásából adódik. Tipikus női változata a magányos farkasnak, aki csak a munkájának él, minden kapcsolatot kerül, még állatot vagy dísznövényt sem tart, állítólag a sok utazás miatt, de mi tudjuk, hogy mindez valójában a kötődés hiányát jelenti az alany pszichéjében. Kinsey igazi profi, egy bulldog szívósságával ragaszkodik hozzá, hogy amíg nincs meg a bűnös, addig nincs lezárva az ügy. Imponáló, bár tagadhatatlanul kevéssé romantikus, mi talán pont ezért kedveltük, mert arra koncentrál, ami a dolga: nyomoz.

Az Ulpius-ház kiadó most kísérletezik egy másik egyedül élő női detektív piaci bevezetésével. Janet Evanovich szingli fejvadászának kalandjaiból nemrég jelent meg a második adag. Stephanie Plum szintén fantasztikusan népszerű Amerikában, az első könyvből már tévéfilm is készült és a rajongók azóta is az egész estés mozifilmről ábrándoznak. Stephanie egyfajta keresztezése Miss Marple-nek és Bridget Jonesnak, nem annyira okos, viszont elég vicces és esetlen, megkönnyítve ezzel az azonosulást az átlagos képességekkel rendelkező olvasók számára. Valószínűleg pont ennek köszönheti a sikerét is szülőhazájában, kérdéses, hogy az Ulpius, általában oly hatékonynak bizonyuló népszerűsítő kampánya eléri-e most a célcsoportot. Mi egy kicsit csalódottak vagyunk a sorozat második részét olvasva, a nagy angol elődökön nevelkedve magasak az igényeink. Pedig Stephanie magyar származású és a nagymamája kellemesen szórakoztatóan bolond, de valahogy ez nem elég egy tartós kapcsolathoz.

Van azonban a magyar könyvpiacon egy igazán sikeres női nyomozó is, bár igen speciális fajta. Az Agave kiadó  által behozott Anita Blake sorozat már a 11. könyvnél tart és a korai darabok csak előjegyzéssel vásárolhatóak meg, a rajongótábor tehát stabilnak látszik. Mi is kipróbáltuk, de nekünk túl sok volt a vér és túl kevés az agymunka, a meglehetősen megosztó szexjelenetekről nem is beszélve. Laurel K. Hamilton hőse ugyanis vámpírvadász és oldalak százain keresztül ingadozik egy farkasember és egy vámpír ölelő karjai és fogai között, az olvasókat minden apró erotikus részletbe beavatva.

Jöhetnek a mókusok, de mi bizony maradunk a tradicionális fegyvereknél és a jó öreg logikus gondolkodásnál, ha bűnről van szó.