A britek félnek a saját gyerekeiktől
A világ egyik jelentős magazinja, a több mint négy millió példányban elkelő Time Magazin legújabb számának a brit szociális krízis a fő témája. A címlapon Nagy-Britannia zászlaja alatt kapucnis, morcos külsejű tinédzsereket láthatunk. A szöveg a kép alatt a következő: Boldogtalanul, szeretet nélkül, elvadulva. A terjedő erőszak, bűnözés és részegség miatt a britek félnek a saját gyermekeiktől. Valóban így volna?
Az europolgár Angliáról alkotott idilli képe a kastélyokról, a mesébe illő nádtetős kunyhókról, a királynőről vagy akár Mary Poppins-ról azonnal megdől, ha elolvassa az igen kínos három oldalas cikket, amely kíméletlen őszinteséggel ad helyzetképet az angol fiatalok elvadult társadalmi helyzetéről.
Anglia nem az egyetlen ország, ahol a tinédzserek gondokat okoznak a szüleiknek, mégis az egyetlen, ahol a helyzet egyre jobban elmérgesedik. Az írás a TS Rebel gyermekalapítvány közvélemény-kutatását veszi alapul, amely szerint a britek egyötöde azért nem megy az utcára sötétedés után, mert fél a parkokban összeverődő tinédzsercsapatoktól. A cikk többek között két igen emlékezetes esetet is citál, amikor a 29 éves Gavin Waterhouse-t és a 47 éves Garry Newlove-t bandákba verődött tinik mészároltak le. Az egyik elkövető csak 11 éves volt.
„A brit fiatalok rendszeresen kezdeményeznek verekedéseket, sokkal többször vesznek részt erőszakos cselekményekben, mint társaik a kontinensen. Több alkoholt fogyasztanak, nagyobb hajlamot mutatnak a drogfogyasztásra és a lányok szexuális aktivitása nagyobb”- sorolja az író, Chaterine Meyer, aki az okokat keresi erre a szociális krízisre és elsősorban a szülők rideg hozzáállására fekteti a hangsúlyt.
„A brit szülők kevés időt töltenek a gyerekkel, kevésbé képesek segíteni őket a társadalmi beilleszkedésben – s a szeretetüket sem mutatják ki eléggé. Pedig szeretettel és megértéssel a problematikus gyermekből is felelősségtudattal bíró állampolgár válhat.” – állítja Meyer.
Emellett az írónő beszél az oktatási rendszer hibáiról is: „A rendszer az akadémikus előmenetelt helyezi előtérbe ás nem a szociális fejlődést. A brit gyerekek korábban kezdik az iskolát és több vizsgán mennek át, mint európai társaik. Az angol kultúra individualista gyökerű, ahol az egyén előmenetelén van a hangsúly, nem a szociális kapcsolatok erősítésén. A szociális rendszer pedig a kiváltságosoknak kedvez.”
A cikk szerint pontosan emiatt, a szóban forgó probléma nem is új keletű. A szigetország lakóinak az ifjúsággal való kapcsolata évtizedek óta folyamatosan feszült. Az ötvenes években ott voltak a Teddy-boyok, a hatvanasokban a rockerek, a hetvenesekben pedig a punkok és a skinhead-ek. Mégis, ezek a fiatalok, habár hangosak és engedetlenek voltak, kevés igazán komoly problémát okoztak a társadalomnak. Nem úgy a mai fiatalok. Huszonhét tizenéves halt meg 2007-ben késes és fegyveres összetűzésekben. Gengszter csapatok kerülnek összetűzésbe jelentéktelen, irányítószám miatti területi háborúk miatt.
Egy 2007-ben készült UNICEF kutatás 21 fejlett országban vizsgálta a gyermekek szociális helyzetét, és Nagy-Britannia a lista legvégén kullogott. Tony Blair még a szolgálati ideje alatt célul tűzte ki, hogy 2010-re az ország változtasson a gyermekek helyzetén. Masszív összegeket ígértek ifjúsági centrumok, játszóterek építésére, és a problémás, szegregált területeken segítkező alapítványoknak. Mégis alig történt valami.
A Times Magazin cikke ingen kínos a brit kormányra nézve. Bár egy kicsit meglepő, hogy ez a minősítés Amerikából érkezik, ahol a problémák igen hasonlóak, az angol közvélemény nagyobb része egyetért vele.
Egy vitás pont azért akadt a hozzászólók között, mégpedig az oktatási rendszerrel kapcsolatban. Sokak szerint ugyanis a rendszer nemcsak a felső tízezernek kedvez, hanem a társadalom legalsó rétegének is. A hátrányos helyzetű szülőknek nem kell fizetni az óvodai, iskolai költségeket, s ezek Angliában komoly összegeket jelentenek. Mindez rendjén való. De ilyenformán az igazán problémás réteg, amelyet magára hagyott a társadalom - és a tíz-tizenkét órát dolgozó szülők- a középosztálybeli családok gyermekei. Ezek a családok túl jól élnek a segélyhez, de túl szegények ahhoz, hogy gyermekeik életét, kilátásait alapvetően javítsák, vagy tanulmányi előmenetelükön változtatni tudjanak.
Krisztina O'Brien