Szexfüggőség: betegség vagy mítosz?
Tiger Woods nemrég bevonult a hattiesburgi (Mississippi, USA) Pine Grove Behavioural Centre elnevezésű pszichiátriai...
Tiger Woods nemrég bevonult a hattiesburgi (Mississippi, USA) Pine Grove Behavioural Centre elnevezésű pszichiátriai klinikára, hogy szexfüggőséggel kezeltesse magát, miután sorozatos félrelépései óriás botrányokat kavartak a nemzetközi sajtóban. A golfsztár nincs egyedül a betegségével, Russell Brand (angol celeb) például már rég túl van az „elvonón”, amely után bőszen bizonygatta, hogy a pszichiátrián szerzett tapasztalatok a hasznára váltak.
Mint tudjuk Brand nem a tehetségéről híres, hanem a botrányairól, és a kufircolásihoz jól jött a függőségi címke (mint éppen aktuális dráma), de Woods-sal más a helyzet. Ő tehetségének okán tett szert a hírnévre, így a sorozatos félrelépései nem előnyére váltak, hanem a karrierjébe és a házasságába kerültek. Neki a botrány inkább megalázó volt, mint sem győzelmi, amit csak úgy lehetett helyre hozni, ha megbánást mutat a nagyközönség előtt és homokot szór a fejére. Woods így jutott el odáig, hogy betegnek vallja magát. Bejelentette, hogy szexfüggőségtől szenved, és bejelentkezett a fent említett pszichiátriai klinikára. Az esemény kapcsán a The Guardian angol napilap azt boncolgatta, hogy ez a jelenség igazi betegség-e, vagy csak ügyes PR fogás.
A pszichiáterek többsége szkeptikus a szexfüggőség létezésével kapcsolatban, szerintük ez csak egy mítosz, a mai kultúrának és a társadalomnak a mellékterméke. A kétkedésük oka egyrészt az, hogy ebben a kórban soha nem a szomszéd, hanem általában csak a celebek betegednek meg, másrészt pedig, a túl sok szex – legyen az fizikai vagy virtuális – nem árt a szervezetnek.
Sokan a jelenség definiálásával sem értenek egyet, szerintük a „függőség” egy olyan címke, amely az olyan viselkedéshez társul, amely magunkra nézve ártó szándékú és nem egyezik a társadalmi normákkal. Ha tehát valaki állandóan szexet akar, akkor az inkább a mániás kategóriába tartozik, mintsem a függőbe. Meglehet, de a szakértők egy másik csoportja legyint mindenféle címkézésre. Szerintük akár létezik a jelenség, akár nem, függőségnek nevezni azt, ha valaki nem tudja a nadrágjában tartani szexualitását, csak arra jó, hogy az illető kibújjon a tetteivel járó felelősség alól.
Úgy tűnik, azért akad olyan szakmabeli is, akit ezek az érvek hidegen hagynak, és szívesen csatlakozik ahhoz a szakterülethez, amely elismeri a szexfüggőséget és megkísérli „kezelni” ezt a problémát. Dr. Patrick Carnes a vezető orvosok egyike ezen a területen. A pszichiáter már egy tucat könyvet írt a szexfüggőségről, és ő vezeti a „gyengéd út” elnevezésű programot is (a már említett PGBC klinikán), amelyben Tiger Woods is részt vesz a következő hetekben, 40 000 dollárért (kb. 12 és fél millió forint). A program nagyjából ugyanazokat a mérföldköveteket tartalmazza, mint a Névtelen Alkoholisták terápiái, de a kezelés alapfeltétele a teljes önmegtartóztatás, és az, hogy Woodsnak a "Bevallás Napján" az összes eddig elkövetett, házasságon kívüli afférjáról részletesen be kell számolnia a feleségének.
Többen gondolják azt, hogy Carnes ezen megközelítése kissé páciens központú, és nem törődik a beteg környezetével, pedig ebből a betegségből (ha létezik) Woods csakis a felesége megértésével, megbocsájtásával ás segítségével épülhet fel. Egy részletes vallomás márpedig nem feltétlenül segítség az asszonynak, sőt, valószínűleg csak még nagyobb fájdalmat és meghurcolást jelent, mint maga a botrány. Kevés az a nő, aki komolyan kíváncsi lenne férje afférjainak részleteire, és Woods asszony is minden bizonnyal füldugóval készül a nagy napra, annak ellenére, hogy bizonyára készségesen közreműködik majd.
Carnes mellett más pszichiáterek is úgy gondolják, hogy a Névtelen Alkoholisták 12 lépcsős programja, hatékony megoldás lehet a szexfüggőség kezelésére, mert a probléma gyökere ugyanaz. A betegnek nincs meg a mentális és érzelmi háttere, hogy a problémáival megbirkózzon. Az alkoholista a pohár után nyúl, a szexfüggő egy nő után (a betegek szinte kivétel nélkül heteroszexuális férfiak, ezért az általánosítás), és Paula Hall brit pszichiáter szerint ez igazán nem nevezhető mániának.
„Az első dolog, amit ezzel a betegséggel kapcsolatban tudomásul kell vennünk, hogy ez a fajta függőség nem a kielégíthetetlenen szexuális vágyról szól, hanem az egyén és a szex kapcsolatáról” – mondja a pszichiáter a Guardian hasábjain. „Azzal semmi baj nincs, ha valaki a hangulata javításra, vagy a krízishelyzetek elfeledtetésére használja a szexet, mindaddig, amíg ezzel törvényt nem szeg, vagy a testi épségét nem veszélyezteti. A probléma akkor kezdődik, ha a szex az egyetlen dolog, amelyben valaki megnyugvást lel, és ha ennek katasztrofális következményei vannak az egyén életére nézve" - teszi hozzá.
Ezzel a nézettel a szkeptikusok is egyetértenek, ám szerintük minden nézőpont kérdése. A lelkesedés kiteljesíti az életet, a függőség azonban elvesz belőle. Ha egy fiatal huszonéves agyonhajtja magát a munkahelyén, azt mindenki elismerően nézi, ám ha egy 40 éves apuka munkamániás, az már teljesen más megvilágítást kap. A címkézés helyett inkább az a kérdés, hogy az alkalmazott viselkedés milyen fokon rontja meg az illető életét. Ha valakinek a szex a legfontosabb dolog az életében, annak komoly következményei lehetnek, ez nem vitás, és bizonyára akadnak ilyen egyének, de a számuk elenyésző. Ha ez olyan probléma lenne mint az ivás, akkor a klinikák tele lennének betegekkel.
Azok az emberek pedig, akik a klinikákhoz fordulnak szexfüggőség miatt, azok a függőség fogalmat arra, használják, hogy kifogást keressenek maguknak a viselkedésükre, és arra, miért nem tudnak magukon úrrá lenni. Ez a szkeptikusok szerint a Névtelen Alkoholisták-féle hozzáállás, akik az alkoholizmust betegségnek titulálják, így az iszákosok áldozatokká válnak. A szkeptikusok meggyőződése, hogyha Tiger Woods nem bukik le, akkor valószínűleg még a mai napig sem titulálja magát szexfüggőnek.
